Ettől az évtől Szlovákiában jogi személyeknek büntetést kell fizetniük, ha képviselőjük olyan helyen beszél magyarul, ahol ezt a nyelvtörvény tiltja. A jogszabály és a végrehajtási utasítás sok mindent nem szabályoz, és ez tág teret ad a hatósági önkényeskedésnek.
A szlovák kormány a múlt év végén fogadta el a pozsonyi parlament által már jóváhagyott államnyelvtörvény végrehajtási utasítását. Így januártól jöhetnek a bírságok. A szeptember óta hatályos nyelvtörvényhez a jogszabály vitás pontjainak tisztázása érdekében készült el a végrehajtási utasítás. Ennek értelmében lesz büntethető már újévtől minden törvénysértő. A hivatalok, önkormányzatok, vállalatok, gazdasági társulások számára kiszabható bírság száztól ötezer euróig terjedhet.
A végrehajtási utasítás irányelveinek elkészítésébe egyedül Knut Vollebaeknek, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet kisebbségügyi főbiztosának volt némi beleszólása, de a szlovákiai magyarok választott képviselete, a Magyar Koalíció Pártja ajtón kívül maradt. Tulajdonképpen egy rideg, tudatos kormányzati kalkulációról van szó, melynek valódi célja elsorvasztani a kisebbségi nyelvhasználatot, felszámolni a határ menti települések magyar jellegét.
A végrehajtási utasítással ugyanaz a probléma, mint a törvénnyel. Mindkettő nehezen értelmezhető, vagyis egy kerettörvényre egy keretutasítási rendszert próbálnak ráhúzni. A hatóságok pedig a törvényre hivatkozva, a pontatlan, hiányos és elnagyolt fogalmazást kihasználva, önkényesen intézkedhetnek.
A pozsonyi kormányzat viszont szemlátomást elérte célját. Sólyom László magyar államfő Szlovákiából való kitiltása után újabb muníció érkezett a szélsőségesen nacionalista politika számára, folyamatosan bevethető állapotban tartva a többségi lakosság mélynemzeti érzelmeit.
Az államnyelvtörvény egyik legérdekesebb pontja a bírságolás. A végrehajtási utasítás 21 ismérvet sorol fel. Ezek a büntetés kiszabásánál az arányosságot hivatottak megőrizni, hogy a bírságok között ne legyen indokolatlanul nagy különbség. Viszont, miután a szöveg nem rendelkezik a kiszabható bírság pontos összegéről, ez tág teret adhat a hatóságok önkényeskedésének. Sőt, a kirótt büntetéseket afféle „szégyenfalként” a kulturális minisztérium a honlapján is közzéteszi. A minisztérium az államnyelvtörvény alkalmazásának állapotáról kétévente jelentést terjeszt be a kormánynak, értékelve a kiszabott büntetések hatékonyságát.
Pozitívum, hogy a nemzetiségi sajtó a földrajzi neveket nem köteles szlovákul közölni. Az új jogszabály ugyanakkor nem tér ki az oktatás számos területére, így nem szabályozza, hogy középfokú továbbtanuláskor a felvételi vizsgát milyen nyelven lehet letenni. Ez viszont az iskolaigazgatóknak ad lehetőséget a döntésre.
A közhivatalokban szükség lesz a magyar-szlovák szótárra
A nyelvháború egyre inkább többfrontos csatává alakul. A törvény alkalmazása mellett a két ország között diplomáciai hadviselés is zajlik, melyben Szlovákia áll nyerésre. Robert Fico odahaza jól meg is él ebből a művileg gerjesztett konfliktusból. A végrehajtási utasítás elfogadása kapcsán egyenesen fényes diplomáciai sikerről beszél, melyre a „jövőben is építeni kell”.
A magyar diplomácia csak lohol az események után. Két nappal a végrehajtási utasítás december 16-i elfogadása előtt Hágában, az EBESZ főbiztosánál közvetett nyomásgyakorlással megpróbálta kitolni a szlovák döntéshozói folyamatot, többek között a szécsényi miniszterelnöki találkozón elfogadott megállapodás megszegésével érvelve. A szlovák miniszterelnök viszont mindezt lesöpörte az asztalról. Tehette, hiszen pártját a napokban választották meg, elsöprő többséggel, a Szocialista Internacionálé teljes jogú tagjának.
NINCS BENNE RENDSZER
Hivatalos érintkezésben húszszázalékos lakossági arány felett a kisebbségek szóban és írásban is használhatják anyanyelvüket, formanyomtatványokra, hivatalos tájékoztatásra jogosultak, de az útmutató azt is kimondja, hogy egy hivatalnok nem köteles ismerni az adott kisebbség nyelvét, még akkor sem, ha ott a magyarok aránya a törvényi határ, vagyis a húsz százalék fölött van. Az állami alkalmazottak, a tűzoltók és a fegyveres erők tagjai szolgálati viszonyban kizárólag államnyelven beszélhetnek egymás között.
Két nemzetiségi állampolgár csak akkor használhatja nyilvános érintkezésre anyanyelvét, ha nincs jelen harmadik személy. Amennyiben jelen van, és ő nem érti vagy úri kedvéből úgy dönt, nem akarja használni a kisebbség nyelvét, át kell váltani szlovákra. Az irányelveknek ez a rendelkezése nehezen értelmezhető, mert nem világos, mit is jelent a „jelen lenni” kifejezés. Mi a teendő például akkor, ha egy hivatal nagyobb termének túloldaláról kezd el elégedetlenkedni valaki, miután megüti fülét a magyar szó? Ráadásul úgy, hogy az ügyintézésnek nem is részese? Az sem világos, hogy ez hivatalos vagy magánbeszélgetésnek számít.
Az önkormányzatok a kisebbség nyelvén is tanácskozhatnak, ha ezzel minden jelenlévő egyetért. Viszont elég, ha csak egy szlovák nemzetiségű képviselő, aki a magyar nyelvet tökéletesen bírja, tiltakozik ez ellen – ekkor már az ülést szlovákul kell lefolytatni.
Az 1996. január 1. és 2009. augusztus 31. között nem államnyelven vezetett jegyzőkönyveket 2009. december 31-ig ki kellett egészíteni tartalmilag azonos, államnyelvű szöveggel. Ez túl szoros határidő, és valószínű, hogy lesznek községek, ahol a gyors átállás kivitelezhetetlen. Rájuk január 1-jétől büntetés vár.
Az 1996. január 1. és 2009. augusztus 31. között csak az adott kisebbség nyelvén elhelyezett emlékműveket, emléktáblákat 2009. december 31-ig összhangba kellett hozni az államnyelvtörvénnyel. Ha az emlékművekről hiányzik a szlovák felirat, pótolni kell, mégpedig úgy, hogy a más nyelvű szöveg csak az államnyelvű felirat után következhet. A magyar szöveget a szlovákkal megegyező vagy kisebb betűmérettel lehet feltüntetni.
A kormány is elismerte, hogy a törvény több rendelkezése közelebbi magyarázatot igényel. Az új szlovák nyelvű táblák kihelyezésének költségeire ötszázalékos önrész mellett anyagi hozzájárulás igényelhető. Viszont december 31-ig – a szoros határidő miatt – az önkormányzatok nem tudták ezt a támogatást igénybe venni. A jövőben a vállalkozások cégéreit szlovákul is ki kell írni. Ugyancsak szlovákul kell kiírni a vállalkozáshoz szükséges információkat. Arról viszont nem szól a törvény, hogy ha valaki a boltja ajtajára csak magyarul írja ki: nyitva tartás reggel 8-tól délután 3-ig, akkor ezért büntetést kell-e fizetnie. Az sem világos, hogy egy magyar faluban az étteremben kötelesek-e szlovák nyelvű étlapot is tartani vagy szlovákul tudó pincért is alkalmazni – írja Király Zsolt a Heti Válasz hetilapban.
Felvidék Ma
