Szép, skizofrén ülés lehetett volna az ötvenedik a parlamentben, ha nem olyan szőrös szívűek többségi honatyáink, s nem vetik el mélynemzeti pártvezérünk javaslatát, a trianoni békeszerződés megváltoztathatatlanságának kimondásáról. Mellette a hazai borászlobby sürgősségi törvénymódosítása igazi ékkőként viríthatna. És akár állami jelképként is (bár ez a frissen módosított jogszabályból egyelőre kimaradt).
Szlovákiának Trianon örök érvényű alapköve, a szlovák nemzeti lét és államiság nyugszik rajta. Megkérdőjelezhetetlen. Legszívesebben törvénybe iktatnák ezt is hon-védő honatyáink, igazságosságának vitatását pedig a holokauszt-tagadáshoz hasonlóan büntetnék. Igaz, egyelőre idáig eljutniuk még nem sikerült. De hát ugye: ami késik…
A kilencven éve kettévágott megyék és tájegységek, sőt városok és falvak itt vannak mementónak. Az államilag támogatott és segített kapcsolatépítés azonban most is nehézkes, Milan Kňažko „miniszterkedése” idején a Kárpátok Eurorégió együttműködésében pányvázták meg Kassát, a „kelet fővárosát” Miskolccal összekötő gyorsforgalmi út is csak döcög-zötyög, a kétoldalú szerződésbe foglalt Ipoly-hidak is úgy készülnek, mint Luca-széke. Jó képet mutatna az állam, közben visszafog mindent, ami a déli határsáv életesélyeit javítaná. Ha lehetne, a vasfüggönyt is felhúzná, sürgősséggel bizonyára, elvégre: szereti ijesztgetni magát a többségi nemzetet minden magyartól óvó hatalom. Nem iktatta törvénybe, mégis megtesz mindent azért, hogy éles törésvonal legyen az ország déli határa. Egészen addig, míg…
Míg nem jön egy befolyásos, a zsebét féltő nemzeti lobby. Akkor „vesszen Trianon”, mert Tokaj a miénk is, és nem adjuk! Kit érdekel ilyenkor, mit mond a földrajzi nevek használatáról szóló törvény?! (Azt a magyar kisebbség megalázására írták, nem a többségi nemzet dicsőségére!) „Vinohradnícka oblasť Tokaj” – a hatályos kataszteri, földrajzinév-használati, térképészeti és államnyelvtörvény ellenére (Tokaj bortermő terület, s nem tokajská). Még legfőbb hon-védő honatyáink is eszeveszetten nyomják rá az igen gombot. Mert hogyan is mondta anno Vladimír Mečiar: a bank kapujában véget ér minden nemzeti érzés?! A pénz, a pénz felülír mindent. (Bár: sokat segít a nemzetvédő törvények igazi arcának feltárásában.) Még Trianon sem számít. Legyen csak magyar neve a vidéknek, ha szépen hízik rajta a nemzeti borászlobby zsebe, tűnjön el a határ, ha ezen múlik az extra bevétel!
S ha rábólint erre Budapest és Brüsszel is, június negyedikén akár az új egyezség is megszülethet, s összeborulhatunk…
Felvidék Ma, Gyurkovits Róza
