Október 16-tól 24-ig zajlott Pozsonyban a városmisszió, szlovák, magyar és angol nyelven. Ennek keretén belül érkezett hazánkba Böjte Csaba ferences szerzetes testvér, többek között két fiatalember, Várhelyi Gergely és Baricska Ádám kíséretében, akik Csaba testvér missziós munkáját segítik.
A belvárosi ferencrendi templomban tett tanúságtételük annyira megérintett, hogy szerettem volna megosztani iskolánk diákjaival és pedagógusaival is. Mivel még belefért a városmisszió programjába, a 2010-es pozsonyi városmisszió magyar koordinátora, Jelencsics Erik redemptorista szerzetes testvér segítségével, kisebb kitérővel ellátogattak a dunaszerdahelyi Szent János Egyházi Alapiskolába is.
A látogatás alkalmával Csaba atya nagy-nagy szeretettel köszöntötte iskolánk diákjait és pedagógusait, megosztotta velünk tapasztalatait, amiket gyermekvédelmi tevékenysége során szerzett. Ezekkel a szavakkal buzdított bennünket:
– Miért mondtam el ezeket a történeteket?Azért, hogy vigasztaljam a tanárokat is, mivel Jézus olyan szépen mondja, hogy az eső, ami a földre hull, nem tér oda vissza anélkül, hogy meg ne hozná a maga gyümölcsét. Bíznunk kell abban, hogy a jó szó és a szeretet megtermi a maga gyümölcsét! Aki küzd, az halad. Az iskola olyan, mint egy edzés. A cél, hogy bajnok legyen belőled! Hiszem, hogy a jó Isten mindegyik gyerekbe valami nagyon nagy értéket becsomagolt. Mert Isten selejtet nem teremt! Ő minden egyes emberbe belerakott apait s anyait, nem spórolt ki egyetlen gyerekből se semmit. Mindenki olyan,mint Isten remekműve. Ha a templom tornyából előkerülne egy eredeti Rembrandt festmény, azt mindenki nagyon-nagyon tisztelné. Akármennyi piszok lenne rajta, azt milliméterről milliméterre megpucolnák. Miért? Mert egy nagy művész alkotta. Minden gyermek eredeti Mennyei Atyai alkotás! Isten csodája ezen a földön. Ez az emberi méltóság és ezért kell annyira szeretnünk egymást. Adná az Isten, hogy tényleg ennek a tudatában éljétek életetek!
Ezután örömmel hívott meg minket, hogy látogassunk el hozzájuk Erdélybe és felajánlotta, hogy az internet segítségével is építhetjük a gyerekek közötti barátságot.
Majd a 28 éves fiú ,Várhelyi Gergely tanúságtétele következett,aki megosztotta velünk élettörténetét: szülei sokat veszekedtek, sokszor volt magányos, igazából nem foglalkoztak fiuk lelkivilágával, de a tanárai sem. Ezek a lelki sebek végül oda vezettek,hogy rossz társaságba került már ötödik osztályos korában, iskolakerülővé vált és a lejtőn lefelé süllyedve végül a kábítószer rabságában kötött ki. A függősége odáig fajult, hogy lopott és végül egy ideig hajléktalanná vált. Szülei csak évek múltán vették észre, hogy fiuk drogfüggő lett. Több terápiát végigjárt, viszont egyik sem segített rajta, többször visszaesett és túladagolta magát, majdnem bele is halt. Végül rájött arra, hogy saját erejéből nem képes leszokni a drogról és átadta életét Istennek. Így került be egy ifjúságmentő keresztény misszióba, ahol segítették őt. A jó Isten szeretetét megtapasztalva meggyógyult, jelenleg tisztán él és Baricska Ádámmal együtt önkéntesként segítik Csaba testvér munkáját.
Végül az atya buzdító szavaival és imával zárult ez a felejthetetlen délután:
– Fontosnak tartom azt, hogy bátran, szeretettel Istenbe kapaszkodva ti is egymásért küzdjetek, ne engedjük egymást ilyen mély gödörbe, szakadékba torkollni!
Annyi szépség, annyi jóság van az életben. Csak nem szabad soha-soha letérni a szeretet útjáról! Krisztus egy irányt mutatott a kezünkbe: a szeretet parancsát.
Ez vezessen bennünket!Nem lehetetlen!Hiszem, hogy van lehetőségünk ebben az életben szépen és szentül élni. Kérjük a jó Istent, hogy mi, a Kárpát-medencei magyarok szeretetben, békében, erőben, egészségben tudjuk elvégezni iskoláinkat és találjuk meg helyünket itt a földön!
Imádkozzunk együtt:
Mennyei Atyám! Nagy-nagy szeretettel megszólítunk ebben a szép iskolában Téged, és arra kérünk, hogy áldd meg az itt jelenlévő gyermekeket, pedagógusokat! Adj nekik erőt, egészséget, kitartást, add, hogy növekedjenek kedvességben és bölcsességben nap mint nap, hogy a bennük levő értékeket, kincseket felszínre tudják hozni és azzal meg tudják ajándékozni egymást, társaikat. S hogy így legyen, Szűzanyánk közbenjárására így imádkozunk: Most segíts meg Mária, ó, irgalmas Szűzanya!Keservét a búnak, bajnak eloszlatni van hatalmad. Hol már ember nem segíthet, a te erőd nem törik meg. Hő imáit gyermekidnek, nem, te soha nem veted meg. Hol a szükség kínja nagy, mutasd meg, hogy Anyánk vagy! Most segíts meg Mária, ó, irgalmas Szűzanya! Ámen!
Felvidék Ma, -mi-
