(Képgaléria is) A Magyar Kultúra Alapítvány budapesti székházában (Szentháromság tér 6.) baráti és tisztelői ma, 14 órakor köszöntötték Dobos Lászlót 80. születésnapja alkalmából. Az irodalmi és társadalmi élet reprezentánsai közül többen tollat ragadtak, hogy kifejezzék tiszteletüket iránta. Most a szülőföld, Bodrogköz nevében elhangzott üzenetet, a Lorántffy Zsuzsanna Polgári Társulás (Királyhelmec) elnökének, Pásztor Istvánnak a gondolatait ismertetjük.
Oriiskó Norbert és Frigyesy Ágnes a köszöntésen készített képei megtekinthetők Képgalériánkban.
„Születni lehet jókor, jó helyen, de sokszor a sors úgy hozza, hogy a megszületettnek kezdetektől fogva megpróbáltatások és nehezen megoldható válaszok közül kell választania.
Egy ember számára lehet az élet sorvasztó daráló, életkedvet elvevő és a tehetetlenségbe taszító, de az eleve tehetséges, gondolkodó ember számára mindig megtermékenyítő.
Dobos László a Bodrogköz termékeny, természeti szépségekben gazdag földjéről szakadt sarja, arról a vidékről származik, amelyet már Anonymus is megénekelt, és amely sokak számára vadregényesnek, idealizáltnak tűnik. Maga Dobos László is elmondta, hogy ez nem volt és ma sem földi paradicsom. Neki sem volt az. Soha nem kímélték a nagyhatalmak hadseregei, amikor átgázoltak a folyók által övezett síkságon. Dobos László is megélte, hogy a 4. ukrán front katonái sem felszabadítóként viselkedtek, hanem megszállóként. Királyhelmecen, 1944 Mikulás napján nem ajándékot kaptak a gyerekek, hanem apjukat hurcolták el, úgymond háromnapos kicsi munkára – málenykij robotra -, gyalog Szambor felé, ahol sokak számra már csak a tömegsír volt a végállomás, többen a Donyec-medence poklát is megjárták, és csak a szerencsés kevesek térhettek haza.
A csillagok valóban messze voltak. Itthon is mi várt a hazatértekre és itt maradottakra? Megbélyegzés, kirekesztés, olykor kitelepítés, csak azért lettek földönfutókká, egy szál ingben, mert olyan ősöktől származtak, akik megőrizték magyar nyelvüket a szláv tengerben. Ez volt a legnagyobb bűnük. Évtizedek teltek el, és erről csak suttogni volt szabad.
Ezért volt lélegzetelállító az olvadás éveiben a hólepedő alól elővenni Dobos László könyveit, és olvasni a szörnyű tényeket, még ha sorok közé rejtve is, hisz az igazi görcsoldás még sokáig nem következett be.
Az irodalom fegyverének számos változata van, s van aki – mint Dobos László – mesterien tudta használni ezeket az eszközöket. A sors úgy hozta, hogy szeretett szülőföldjét, ahova a rögök odakötik, korán el kellett hagynia, damaszkuszi utak sorát végigjárnia, a keserű megalkuvások luciferi kísértéseivel szembesülni, és választani. Az egykori földönfutó megízlelhette a politikai szerencse forgandó kereke felfele ívelő hullámának a hatalom csúcsaihoz átmenetileg közelvivő érzését, és az azt követő megtorlást, emberi megpróbáltatást. Élete azonban – az elmondtattak ellenére – nem volt és ma sem Jób útja, hisz volt elég akaratereje, hogy túltegye magát – megedződve – az akadályokon. Életútját tekintve csak elismeréssel tudunk szólni a honi magyar lelkiismeret apostoláról, a politikusról, a szervező emberről, aki nemcsak a saját könyveit írta, hanem szerzők tucatjainak tette lehetővé, hogy műveik közkinccsé váljanak.
Dobos László nyolcvan évesen is a velünk élő közéleti ember, és kívánjuk, hogy termékeny tevékenysége még nagyon sokáig segítse a hazai magyarság öntudatának növelését, megmaradása esélyeit.” – áll Pásztor István köszöntésében.
* * *
A budapesti rendezvényen hírportálunk is jelen volt. VIDEÓ ITT
Felvidék Ma
{iarelatednews articleid=”25268,25233,25079,25117,25264″}
