Úgy érzem, itt az ideje, hogy írjak pár sort a választások utáni benyomásaimról. Somorjai polgárként nagyon kíváncsi voltam, hogy a Bugár féle Most-Híd által jelölt Erika Šoltésová – aki egyébként Somorján nőtt fel, de itt Somorján szinte senki sem ismerte őt -, és az MKP jelöltje, az eddigi alpolgármester Bárdos Gábor közül ki nyerhet Somorján. Mivel szoros eredményre számítottam, kellemes meglepetésként ért, hogy Bárdos Gábor több mint négyszer annyi szavazatot kapott, mint Most-Híd-as ellenfele. De ami még nagyobb örömet okozott, az az, hogy a 19 képviselőből 15 MKP-s lett, 3 független és csak 1 hidas, az államtitkár, Érsek Árpád. Hogy mi ennek az oka? Az ok összetett. Említhetnénk a közhelyeket, hogy ilyenkor az emberek az általuk ismert jelöltekre adják le a voksaikat, vagy, hogy nem számít párthovatartozás, stb. Viszont érdemes feltenni a kérdést. Véletlen-e az, hogy – most Somorjából indulok ki – az értelmiség nagy része és azok az emberek akik eddig a városért dolgoztak és éltek nem lettek hidasok? Véletlen-e az, hogy egy olyan párt színeiben vállalták a megmérettetést és ezzel a vereség lehetőségét a választásokon, mely kikerült a parlamentből és még a szlovákiai magyarság körében is sokan csak legyintenek a nevének hallatára? Nem Tisztel Olvasó, nem véletlen. Kifejtem azt is, hogy miért nem az.
Eddig csak az elveim miatt voltam a Bugár-féle Most-Híd párt ellen, ezt most nem szeretném részletezni, de szerintem ezek egyértelműek. A választások előtti szerdán ellátogattam a Most-Híd somorjai rendezvényére. Gondoltam, röhögök egyet, de majdnem sírás lett belőle. Az egész rendezvényre a káosz, a hozzá nem értés és a hibák sorozata volt jellemző. A „magyar“-szlovák jelölt az előre megírt szövegét sem tudta, magyarul vontatottan beszélt, s mikor megkérdezték, hogy mit tenne a városért a közlekedést említette, mely a Pozsonyba vezető út bővítésében merült volna ki (mi köze ennek Somorjához?), s erre fölhívták Érsek Árpád „Urat“, akinek megjelenése, beszéde, stílusa, mondanivalója egyszerűen kritikán aluli volt. Érsek kocsmai stílusban, beszélt, ordítozott, játszotta a nagyfőnököt, s kérte a megerősítést – ugye Béla –, hogy ugye minden meg lesz oldva.
Nem rosszból írom le mindezeket, de én ott ültem az erkélyen és majd lelesett az állam. Azt hittem, hogy cirkuszban vagyok, nem politikai rendezvényen, s világossá lett számomra, hogy milyen szellemiségű emberek alkotják a Hidat.
Az egyik legjobb barátom egy és fél éve a Most-Híd tagja. Sok vitánk volt már. Épp azért, mert nem értem őt. Ő egy intelligens, tanult, becsületes ember, s nem illik be nagyképű vállalkozók, a tudatlan okostojások és „álegyüttélést” közvetítő fejesek közé. Nekem már hánynom kell attól, hogy a politikusok azt állítják, hogy nem tudunk együtt élni a szlovákokkal, kell, hogy az „okosabbak“ megtanítsák nekünk az együttélést, mert magunktól mi ilyet nem tudunk.
Értem, Bugár meggyőző jelenség. De most már nem az, aki volt. Ő bejelentette, hogy visszavonul a politikától. Ez eddig rendben is lenne. De utána meggyőzték, hogy figyelj Béla, ne, mert terveink vannak veled. S aki ezt mondta, tudta mit beszél, mert valószínű volt, hogy Ficót nem akarják hatalmon tudni, s egy koalícióval le lehet majd taszítani a miniszterelnöki székből. Ha nem alakul meg a Most-Híd, az MKP-val ugyanúgy létre jött volna a koalíció, de Bugár, vagy inkább valaki Bugár helyett jól tudta azt is, hogy ha alakít egy pártot – akár az MKP kárára – és ha az a párt bekerül a parlamentbe, akkor az a párt is tagja lehet a koalíciónak. S ez a lényeg, hogy Bugár így vályúhoz juttatta azokat az embereket, akik akkor is vályúnál voltak, amikor az ő elnöksége alatt az MKP kormányon volt, s azokat is, akik őt a párt elnöki székébe tették. Bugár Béla többek között ezért vesztette el hitelét.
Csak gondoljunk bele. Somorján 9 körzetben a 18 hidas jelöltből csak egy jutott be, még a polgármesterjelölt-asszony sem kapott elég szavazatot ahhoz, hogy képviselő legyen. A Hidas jelöltek, akik nevüket adták ehhez, azok most csalódottak, értetlenkednek, nem értik a dolgot, de Bugár urat tuti, hogy nem érdekli ez. Ha érdekelte volna, akkor körültekintőbb lett volna mind a polgármesterjelölt, mind a képviselő-jelöltek kiválasztásánál, hisz elvégre saját városáról volt szó. De neki ez mindegy, ő majd mosolyog tovább, hisz már volt része kudarcban, lesz is, ő majd megmagyarázza a bizonyítványát, s letelt. S a képviselőjelöltek? Mindenki csinál majd amit akar.
Azt gondolom, hogy az a leggonoszabb egy nemzet életében, hogy sajátjaikból valók azok, akik a nemzetüket (jelen esetben a magyart) önállóként életképtelennek tartják. Ez olyan, mintha valaki a családjára azt mondaná: gyenge, és más családdal kell összevonni, hogy életképes legyen.
A legrosszabb úton vagyunk akkor, ha elkezdjük egymásnak a fejéhez vágni: Te vagy a gyenge a családból. Ma a magyarnak minden magyarra szüksége van, különösen Felvidéken. Megoldás csak akkor lehet, ha ezt ki is mondjuk: Igen szükségem van rád, mert magyar vagy!
Végül engedje meg a Tisztelt Olvasó, hogy Csáky Pál egyik legutóbbi cikkének zárásával zárjam a cikkemet: „Leírom tehát ide a választási kampány két – szerintem – legjellegzetesebb mondatát. Az egyiket a közszolgálati szlovák televízióban az egyik Most-os alelnök mondta: azért fontosak a helyhatósági választások, mert ott a közpénzek egy részének elosztásáról döntenek. A másik egy MKP-s röplapról való: élhető községet, lelkiekben-anyagiakban gazdagodó közösséget akarunk.“ Az emberek talán kezdenek ráérezni a különbségre.
Méry János, Somorja
Felvidék Ma
