Néhány hete a felfrissített Fabia benzines-turbós változatát teszteltük, most az ugyanakkora teljesítményű dízelmotoros verzió került sorra – eggyel magasabb, tehát Elegance szereltségi fokozatban.
Alaktan
Saját magunktól lopni nem tilos, a külalakra nézvést tehát idézzük a múltkor leírtak egy részét. Eszerint „Az új elemek, sok más plasztikázáshoz hasonlóan itt sem kiabálnak messziről, de azért észrevehetőek. Eltűntek a lökhárító függőleges vonalai, szélesebb az alsó légbeömlő, nyújtottabbak és sarkosabbak a ködfényszórók. Ezek az apró trükkök egyébként mind a zömök karosszéria optikai kiszélesítését szolgálják. Az oldalvédő gumicsíkok a lehető legarányosabban törik meg a hatalmas bádogfelületeket, a 15 colos könnyűfém keréktárcsák is hatásosan dobják fel az összképet. Jól mutat a diszkrét tetőspoiler, és az autó a retusálás után már nem hasonlít annyira a Suzuki Swiftre, mint korábban.” Hozzátennivalónk csak annyi van, hogy az elegáns Antares alufelnik ezen a szinten már természetesen alapárasak.
Belvilág
Itt sajnos, nem következhet szó szerinti idézet, mert ennek az autónak a beltere a magasabb szereltségi szint ellenére (vagy éppen ezért?) bizony eléggé komor volt. Nem dobták fel világosabb üléskárpitok, mint az Active verzióban, és így már picit sok volt a szürkeségből. Tulajdonképpen csak az itt-ott jelenlévő diszkrét krómkeretek enyhítettek ezen az egyhangúságon – na meg a műszerfal középső része, mert a Climatronic automata légkondi kezelőgombjait szerencsére nem egy villanyrezsó ihlette. A rádió viszont itt is másfél számmal nagyobb, mint az autó; cserébe mp3-as fájlokat is játszik, jól olvasható, és hátul 4 hangszórón keresztül muzsikál. Az ülések kényelmesek, elöl masszív oldaltámlákkal, hátul hosszú ülőlapokkal és a homorított elülső támláknak köszönhetően elegendő térdhellyel. Az elülső ajtózsebekben simán elfér egy literes pillepalack, a dupla kesztyűtartó jó beosztású, elöl fiókok vannak az ülések alatt, a poggyásztér pedig a maga 315 literes alapméretével a kategória abszolút élmezőnyébe tartozik. Az alapszereltség értékesebb elemei a már említetteken kívül: fűthető elülső ülések, hátsó parkolószenzorok, guminyomás-ellenőrző automatika, tempomat és a Škodánál Maxi-DOT-nak nevezett multifunkciós kijelző.
Az autóról több kép tekinthető meg Képgalériánkban
Az országúton
Az 1,6 literes, közös nyomócsöves turbódízel két szivattyú–fúvókás TDI-t (1.4, 1.9) küldött nyugdíjba. Ideális erőforrás ehhez az autóhoz, főleg, hogy 3 teljesítményfokozatban (75, 90, 105 LE) áll rendelkezésre. Tesztautónkban a legerősebbik verzió dolgozott, mondhatni abszolút közmegelégedésünkre. Ez nagyjából annyit jelent, hogy 1. csendes járású volt, 2. úgy 1500-tól 4000 motorfordulatig egyenletesen és erőteljesen húzott (bár lejjebb kissé hajlamos volt a lefulladásra), 3. a csupán ötlépcsős váltó ellenére is rendkívül gazdaságosan termelte ki a tisztes teljesítményt, amihez az időbeni váltásokra figyelmeztető nyilak is hozzásegítettek. A gyári átlagot ezzel együtt, ötezer más tesztautóhoz hasonlóan itt sem tudtuk hozni, de az 5 litert igen. Tegyük hozzá: gyakran 5-10 fokos fagyban, a hótól csak ímmel-ámmal megtisztított utakon…
Felvidék Ma, Vas Gyula, A szerző felvételei
ADATLAP
Hengerűrtartalom: 1598 cm3
Teljesítmény: 77 kW (105 LE)/4400min-1
Nyomaték: 250 Nm/1500–2500min-1
Sebességváltó: ötfokozatú kézi
Legnagyobb sebesség: 188 km/óra
Gyorsulás 0–100 km/óra: 10,9 s
A csomagtér űrtartalma: 315–1180 l
Fogyasztás (városi/országúti/vegyes): 5,1/3,6/4,2 l/100 km
Ár: 15 709 euró
Az alapmodell ára: 7499 euró
