Az apostoli hitvallásban hogyan értelmezhető az, hogy: „alászállt a poklokra”? Mi szükség volt arra, hogy Jézus alászálljon a poklokra? Mi szükség volt arra, hogy Jézus halála után és még a feltámadása előtt meglátogassa a poklot?
Amikor egy hittételt próbálunk megérteni, hasonlóképpen járunk el, mint amikor egy bibliai helyet magyarázunk. Igyekezünk megfejteni az egyes teológiai szakkifejezések eredeti jelentését, bele akarunk helyezkedni abba a gondolkodásmódba, amelynek révén az adott hittétel megfogalmazódott. Amikor már értjük, mit akart mondani az eredeti megfogalmazás, „lefordítjuk” azt a mai kor nyelvére.
Az „alászállt a poklokra” kifejezés idegenen cseng a modern ember számára. Mit takarhat ez a kijelentés? A latin eredeti „inferni” kifejezés elsődlegesen „alvilág” jelentéssel bír. Az alvilág a görög és római vallásokban is a holtak lakhelyét jelentette, amely határozottan elkülönül az élők világától. Ugyanígy az Ószövetség hitében a „Seol” a holtak birodalma jelenti az elhunytak tartózkodási helyét.
A Seol világa árnyékvilág, a benne levők csak árnyszerűen léteznek, igazából nem élnek, semmi örömben nem lehet részük. A zsidó világképben ez a hely az „alsó vizek” alatt a mélyben helyezkedik el, s úgy kell elképzelnünk, mint valamiféle gödröt vagy árkot. Ezen a helyen sűrű sötétség uralkodik, a holtak nem tudnak kiszabadulni üregeikből. Lehetetlen kapcsolatot teremteniük az élők világával, sőt megszűnik az istendicséret is. Az izraelita vallás korai szakaszában szó sincs arról, hogy valamiféle különbség lenne a Seolban a jók és rosszak sorsa közt, aki idekerül, mind ugyanarra számíthat. A Seolt szemléletesen festik le az egyes szentírási könyvek, de különösen a Zsoltárok:
„Mi hasznod lenne véremből, ha leszállnék a sírgödörbe?
Vajon a por magasztalhat-e téged, és hirdetheti-e hűségedet?” (Zsolt 30,10)
„Vajon a holtakkal művelsz-e csodákat, és fölkelnek-e az árnyak, hogy dicsérjenek téged?
Vajon hirdeti-e valaki a sírban irgalmasságodat és hűségedet az enyészet helyén?
Vajon a sötétség helyén ismerik-e csodáidat és igazságodat a feledés földjén?” (Zsolt 88,11-13)
„Letettél engem a verem mélyére, a sötétségbe és a halál árnyékába.” (Zsolt 88,7)
A későbbi szentírási könyvek már megfogalmazzák azt a meggyőződést, hogy az igazságos Isten másképp rendezi az igazak s másképp a gonoszok halál utáni sorsát:
„Akkor azok közül, akik a föld porában alszanak, sokan felébrednek,
némelyek örök életre, mások pedig, hogy örök gyalázatot lássanak.” (Dán 12,2)
Az igazak számára tehát fennmarad az istennel való közösség, míg a bűnösök elszakadnak tőle – ez a pokol, amely különbözik az alvilágtól. Az Újszövetségben már egészen világossá válik a mennyországról és pokolról való tanítás, s hogy az ember sorsa végérvényesen eldől halála után.
„Krisztus alászállása a poklokra” a fentiek alapján arra utalhat, hogy Krisztus az alvilágban élők sorsát döntötte el, miután maga is megízlelte a halált. A Szentírás szavai szerint: „Elment, hogy azoknak a lelkeknek is a megváltást hirdesse, akik a börtönben voltak” (1Pét 3,19). Jézus „alászállása” tehát elsősorban szabadító, megváltó cselekedet – az emberiséget mentette ki a halál hatalmából, helyreállította az istennel megszakadt közösséget. Az alvilág kapui megnyíltak az ember számára, s csak az maradhat ezek után annak hatalmában, aki önként zárja magára ezeket a kapukat, s így válik az pokollá számára.
Krisztus pokolra való alászállása tehát azért fontos hitcikkely számunkra, mert ez megvilágítja hitünk központi titkát – a feltámadást.
Nagyszombat
Liturgiátlan idő. Jézus valóban meghalt. Leszállott a legmélyebb emberi nyomorúságba, „a holtak birodalmába”. Kivette a mi halálunkból a keserűséget. Már tudjuk, Krisztussal való közösségünk túléli a halált. — Ő a mi életünk és föltámadásunk. Legyen ez látható a jelen életünkben: az örömben, amely reményből és szeretetből születik.
Ezen a napon az Egyház Jézus sírjánál időzik. Szentmise ezen a napon nincs, szentségeket nem szolgáltatnak ki, kivétel a bűnbocsánat szentsége és a haldoklók ellátása. A templom sötét, az oltár megfosztva áll, csend van. Az Úr a sírjában nyugszik, hívei őrzik azt.{iarelatednews articleid=”28218,28204,28234″}
