Úgy tűnik, a Munka Törvénykönyvének megszavazásával végérvényesen beköszöntött az ez évi uborkaszezon a szlovákiai politikai életbe.
Akiktől Radičová asszony még nem köszönt el az élő sajtótájékoztatót megszakítva egy vihorászó „sziasztokkal”, azoknak most küldhetett volna még egy utolsó „viszlát ősszel”-t. De nem ezt tette, inkább következő értékelő sajtótájékoztatóját az agrárminiszterrel együtt egy dél-szlovákiai gyümölcsösben tartotta, hogy aztán „cseresznye-fülbevalóval” a fülén pózoljon a kamerák előtt Simon miniszterrel a jobbján, aki kissé arcára fagyott mosollyal szemlélte a miniszterelnök asszony tinilányokra emlékeztető gyorsan jött ötletét. Nemrégiben azt olvastam valahol a kormányfő egyik nyilatkozatában, hogy ő alapjában véve jó humorú embernek tartja magát, bár a politikai ténykedése során már gyakran megtapasztalta, ott bizony nem kifizetődő humorizálgatni, mert az embert gyakran félreértik. Nem tudom, miért van mégis olyan érzésem, hogy nem elégszer tapasztalta meg ezt. Különben nem viselkedne úgy a kamerák előtt, mint egy későn érő kamaszlány. Nem tudom, kinek tűnnek humorosnak ezek az allűrjei, de azoknak a munkanélküli vagy mélyszegénységben sínylődő embereknek biztosan nem, akik többet vártak a kormánytól, mi több Radičovában látták a garanciát erre, aki népszerűségét nagyrészt a második Dzurinda-kormány alatt szociális miniszterként szerezte, amikor Dzurinda Kaník kemény reformjait enyhítendő bevetette az akkor még úgy látszott szociális érzékkel megáldott pozitív kisugárzású hölgyet. Mára mindez azonban eltűnt, mint a tavalyi hó. Maradtak a kisembereket érintő megszorítások, a „vigasztaló tudat” így nyár közepe táján, hogy akinek eddig nehéz volt, annak ezután még nehezebb lesz.
De a mi Egyszerű Matovičunk sem tétlenkedik, még mielőtt szabadságra menne, minden kameraállásban bejelentette, elég volt abból, hogy a koalíció csupán idomított majmoknak tekinti őket: ő bizony pártot alapít. Ehhez viszont pénz kell, jó sok, na és persze hírverés. Az előző boncolgatásába inkább most ne menjünk bele, de a hírverés úgy tűnik elkezdődött. Matovič ugyanis nem volt rest és kivonult az utcára – egy Fico-ellenes plakáttal: „Emberek nyissátok ki a szemeteket, Fico elárult benneteket”. Az ötlet apropóját valószínűleg a frissen megjelent közvélemény-kutatások adták, amelyek szerint ha most lennének a választások, Fico pártja egyedül több képviselőt ültethetne a parlamenti padokba, mint a jelenlegi kormánykoalíció összesen. Hát elég lehangoló, még ha nem is kell mindent elhinni a közvélemény-kutatóknak, mert ugyebár ők is csak a pénzből élnek, de azért valamiféle irányulást mégiscsak mutatnak ezek a felmérések. Matovič viszont azzal indokolta a járókelőknek plakátakcióját, amelynek a „Fico szégyene” nevet adta, hogy ha az ellenzék nem szavazott volna, akkor nem került volna elfogadásra a módosított Munka Törvénykönyve. Egyszerű magyarázat az Egyszerű Emberektől. Nekem egyáltalán nincs szándékomban Ficót védeni, azt is tudom már rég, hogy a parlamenti szavazások sokaknál már rég nem az elvekről meg a meggyőződésről szólnak, sokkal inkább az üzletről. De azért nem tudom megállni, hogy meg ne jegyezzem Matovičék címére, ha a szavazáskor – sértődöttség ide vagy oda – egyszerűen bent maradtak volna a teremben és a törvény ellen szavaztak volna, akkor sem ment volna át a törvényhozáson. Ha tehát Ficóék azért adták el a választóikat, mert nem akartak még egy napot a parlamentben tölteni a törvény miatt, akkor az Egyszerűek meg pusztán sértődöttségből. Így aztán ez az egész plakátakció nagyon átlátszó és sokkal inkább alibizmus a részükről, mint igazság, még ha van is némi alapja. Bár mindez csak körítés az Egyszerűek részéről, valójából csak arról van szó, ha ősszel pártot szeretnének alakítani, láttatni kell magukat minden lehetséges és minél populistább módon a médiában. A média pedig meg is tesz mindent, hogy teret adjon Matovičnak. (Nem tudom, Önök emlékeznek-e még, de engem kísértetiesen emlékeztet ez a média Slotához való viszonyulására, amikor is az SNS-nek parlamenten kívüli párthoz mérten óriási teret biztosítottak a médiában, ami nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy aztán a párt 2006-ban vissza is került a parlamentbe. Ugyan Matovič nem parlamenten kívüli, de egyelőre még nem is valódi politikai tényező, ennek ellenére sokszor méltánytalanul nagy teret kap.)
A Most-Híd is akcióba lendült közvetlenül a szabadságolási időszak előtt, s feljelentést tett az SNS ellen nemzeti gyűlöletkeltés miatt a Szlovákia-szerte megjelent magyarellenes óriásplakátjaik okán. Azt mondják, eddig azért nem léptek, mert várták, hogy valaki más – akár a civilek vagy a bűnüldöző szervek – megteszi ezt. Jobb későn, mint soha mondhatnánk. Bár itt is érvényes a mondás, hogy a sokat hangoztatott hazugság igazsággá válik. Azaz, ha olyan sokszor belénk törölte már Slota a lábát, és eddig senki sem tett semmit ellene, lehet, hogy mire történik valamiféle számonkérés ez ügyben, már késő lesz: magyarán az emberek belefásulnak, elhiszik, hogy be kell fogniuk a szájukat, hogy így van ez rendjén, s hogy nincs is azzal semmi gond, hogy mi csak másodrendű polgárok vagyunk e honban. Ezért aztán azt gondolom, a felelős politikusoknak ilyen egyértelmű atrocitásra mindig azonnal reagálniuk kellene, nem pedig másokra hagyatkozni. Ha mások is lépnek majd, az csak további pozitívum, ami segítheti az ügy számunkra kedvező végkicsengését. De valószínűleg Bugárék mostani időzítésének nem is ez az igazi oka. A kormányzásból eltelt már egy év, valamilyen pozitív gesztust mutatni kellene a magyar anyanyelvű választópolgáraik felé még mielőtt szabadságra mennek. Annál is inkább, mert ki tudja, mi lesz az ősszel vagy jövő tavasszal. Senkiben sem lehet már bízni. A preferenciák meg nem túl biztatóak. A szlovák választópolgárok is mintha elpártolni látszanának tőlük. A magyarokon meg osztozkodni kell.
Az uborkaszezon tehát elkezdődött, a parlament meg a kormány is bezárt, nyári szüntetet tart. A miniszterek és a képviselők nyaralni mentek, ki ide, ki oda. Az emberek is fellélegezhetnek, most legalább biztonságban érezhetik magukat. Lanyhult is érdeklődés a politikai ténykedések iránt, szűk két hónapig talán nyugtunk lesz, nem lesz újabb megszorító intézkedés. Még az utolsó nagyobb szavazás, a Munka Törvénykönyvének változtatása sem borzolta fel túlságosan a kedélyeket, pedig némelyeket ugyancsak érzékenyen érint majd a jövőben, ha hatályba lép. De kit érdekel ma már, hogy ki az oka, hogy megszavazták, még Matovič plakátakciója sem keltett nagyobb feltűnést, az emberek többnyire csak legyintettek a láttán és továbbmentek. Most már mindenki a nyárnak él. Süt a nap, van elég D-vitamin, több boldogsághormon jut mindenkinek. Még ha tudjuk is, ősszel újabb megpróbáltatások várnak majd ránk. De az még odébb van, most örüljünk egy kicsit, már aki teheti. S addig is „legyen nyár s egy jó nagy béke már”…
Felvidek.ma, Dunajszky Éva
