A szombathelyi Cafe Freiben felvidéki magyar fiatalok beszélgettek életükről, identitásukról, mindennapjaikról. Szóba került az állampolgárság kérdése is…
– Amikor Magyarországra, az ELTE-re jöttem tanulni, szembesültem azzal, mennyire nem tudnak rólunk semmit az itt élő emberek – kezdte Vésey Kovács László, újságíró, zenész a Csak Van zenekar dobosa. László történelmet tanult Budapesten, azt mondja tudatos volt, mert magyar nyelven, magyar történelmet szeretett volna tanulni. Szlovákiában ugyanis hibrid történelmet tanítanak – ahogy László fogalmaz. Lehetőség van ugyan megválasztani általános és középiskolai szinten, egyetem viszont csak egy van magyar oktatási nyelvű, hogy milyen tanítási nyelvű iskolában szeretnénk tanulni (magyarban, vagy szlovákban), de bárhogy döntünk a szlovákot nem tudjuk elkerülni. Vagyis, ha valaki magyar tannyelvű iskolát választ, akkor is kell szlovákul tanulnia, valamint ha a történelemnél maradunk a szlovák históriát is tanítják az egyetemes, illetve a magyar mellett. A gond az, hogy mindezt kevesebb óraszámban teszik, és több az anyag.
Kálmán Norbert rádiós azt mondja, nála a szlovák nyelv tanulása nem ment egyszerűen. Magyar tannyelvű iskolákat végeztem, egyetemre pedig Pozsonyba mentem. Egyedüli magyar voltam a csoportban, a társaim nem közösítettek ki, sokkal inkább segítőkészségről tettek tanúbizonyságot. Persze az elején mosolyogtak, hogy mennyi sületlenséget hordtam össze, de ma már helyesen beszélem a nyelvet. Pozsonyban élek, ott dolgozom, a nyelvet pedig teljesen bírom és szerintem ez kellene, hogy legyen a természetes.
Tőzsér Imre, fotós azt mondja, neki eddig még csak előnye származott a két nyelv ismeretéből. Sokat járok Magyarországra, a húgom is itt él, a munkám is sokszor ideköt. A szlovákkal nekem nincs gondom, de a nyelvoktatásban alapvető hibák tapasztalhatóak. A szlovákot ugyanis nem anyanyelvként kellene tanítani – mint ahogy teszik a magyarokkal – hanem idegen nyelvként.
A három fiatal abban egyetért, hogy sajnos a szlovák-magyar ellentétet, helyzetet csak időszakosan, a politika rángatja elő, az úgynevezett kisember szintjén az ellentét nem érzékelhető. Természetesnek kellene lennie, hogy az államnyelvet mindenki egyaránt beszéli. Az állampolgársági kérdést lényegében pozitívan látják. Azt mondják szükség van a törődésre, de az sem jó, ha túl nagymértékű.
Vallják, ez a kérdés sajnos nincs megoldva az igazság az, hogy ezidáig több ( külföldön élő) szlovák veszítette el állampolgárságát, mint szlovákiai magyar nemzetiségű.
Ambrózai Zsuzsanna, vasnepe.hu/Felvidék.ma
