Mellbe vágó a cím, mint ahogy mellbe vágó volt a Szabadság és Szolidaritás (SaS) parlamenti párt képviselőjének, Somogyi Szilárdnak állítása, arról, hogy meg kellene állítani az esztelen harácsolást.
Nem hiszem, hogy Somogyi úrból spontán jött elő a gondolat. Azért sem gondolom ezt, mivel tudomásom szerint, ő maga is azon csoportba tartozik, aki harácsol. Ugyanis több lakás tulajdonosa, irodaházakkal rendelkezik. Pedagógus létére a hazánkba beállt új társadalmi változásokat szintén kapitalistaként kezdte megismerni. Ennek ellenére el kellett jutnia egy olyan állapotba, amikor úgy érezte, hogy az, ami a legtökéletesebb társadalmi rendszernek van kikiáltva, nem is annyira tökéletes.
Mint minden izmus, a kapitalizmus is tele van ellentmondásokkal, képmutatással, farkas törvényekkel és mérhetetlen hazugságokkal. Egyedüli előnye a többihez képest, hogy ez az egyetlen társadalmi berendezkedési forma, amely lehetővé teszi a gyors, azonnali meggazdagodás lehetőségét. Somogyi úr, vállalkozásai során összekötetésbe került olyanokkal, akiknek módszereit nem volt képes megérteni, megemészteni. Körülvette a harácsolás szelleme, az erkölcstelen kapzsiság, csalások sokasága, erőszakos üzletkötés és stb. Nála kialakult egy ösztönös erkölcsi határérték, amely túllépését egy ideig képes volt tűrni. Van ilyen, mert a legvadabb kapitalizmusban is voltak tisztességes vállalkozók. Úgy látszik, hogy végül a Gorilla ügy volt az, amitől nála is betelt a pohár. Nem hinném, hogy a nyilvános felháborodás és a politika ellenes tüntetések hatására mondta volna a mindenkit meglepő mondatot, amely párttársainál kiverte a biztosítékot.
Saját párttársai, a liberálisok, ezt főben járó bűnként könyvelték el, mert a liberálisok szemében a magán tulajdon szent és sérthetetlen. Én személy szerint, azt vallom, hogy nem kell megszabni a magán vagyon felső határát. Még akkor is, ha szerintem nem minden magán vagyon lett tisztességes úton szerezve. Hagyni kell a harácsoló magatartást, mert a liberális elvek szerint csak ez viszi előre a világ fejlődését. Igen is hagyni kell a végtelenségig. Hadd gyűjtsék a vagyont a túl gazdagok. Amúgy sem lehetne, egységes feltételek mellett megszabni a felső határt. Mindenkinek más az igénye. Meg, hogy nézne ki az, hogy Mihál miniszter úr nem költhetne el naponta 400 – 500 eurót. Esetleg a bajuszos külügyminiszterünk, meg a kedves kebelbarátja, a fináncminiszter, sem költhetnének annyit, amennyit szeretnének. És akkor még nem említettem Ficot, Slotát, és a farizeus keresztény demokratákat, meg a többi harácsolót. A liberális elvek szerint lehetetlen megszabni a vagyon felhalmozás felső határát, mert teljes mértékben ellenkezik a liberalizmussal. Viszont arra kíváncsi lennék, vajon a liberálisok felháborodnának-e, akkor, ha mondjuk a szegénység határát, úgy havi 40 eurós bevételnél határoznák meg. A kevéske kis magán vagyonomat teszem fel arra, hogy szemrebbenés nélkül megszavaznák. Fel sem háborodnának. Kiváló érvekkel magyaráznák meg a 40 eurós szegénységi határ létjogosultságát. Hisz, a hajléktalanok létjogosultságát is, tíz körömmel védelmezik.
Visszatérve a magán vagyon felsőhatárának megszabásához, azonnal le kell írnom, hogy a Szabadság és Szolidaritás elitje nagyon téved abban, hogy ez nem lehetséges. Ezt már a történelem bebizonyította, hogy igen is lehetséges. Nem is olyan régmúltban történt meg. Nem a szocializmusban, hisz akkor nem létezett magántulajdon, hanem szintén, egy liberalizmus részeként elkönyvelt izmusban, a német nácizmusban. Igaz, hogy az egy diktatórikus, borzalmakkal teli társadalmi berendezkedés volt, de kegyetlen vezére sikeresen megoldotta a magán vagyon felesleges részének állami tulajdonba való átadását. A Krupp cégek tulajdonosának sem kegyelmezett, pedig a cég az esztelen háborús politikának szállította a gyilkos fegyver arzenált. Az egésznek az volt a lényege, hogy a nagyon gazdagok saját maguk határozhatták meg, annak a magán vagyonnak az értékét, amelyre feltétlenül szükségük volt. Családjuk gondtalan ellátásához. A többletet viszont el kellett vezetniük az államnak. Igaz, hogy nem volt merszük elutasítani, mivel felettük lebegett a kegyvesztés veszélyének réme. Viszont a haszon további reményében bízva, nem a félelem miatt engedelmeskedtek.
De hagyjuk a nemzeti szocializmust, csendben pihenni. Senkinek nincs rá szüksége. Viszont szívesen eljátszanák azzal a gondolattal, hogy a liberális elvek szerint, miként lehetne demokratikus módszerek mellett bevezetni a magán vagyon felső határát. Erős a gyanúm, hogy a liberálisok a hamis világnézetük miatt erőteljesen elzárkóznának, még csak az elméleti síkon történő vitától is. Pont a kétszáz éves liberális jelszavak, a szabadság, a testvériség, és az egyenlőség erodálása miatt.
Mivel ezek az elvek ma már így hangzanak: egyéni szabadság, oligarchizmus, egyenlőtlenség. Miért állítom ezt? Azért, mert bár merre is néz az ember, mindenütt a multik, az oligarchiák, a túl vagyonosok terrorját látni. A politikusok meg vakokként követik a diktátumot, hazudnak önmaguknak, és választóiknak, hogy a piac gazdaság mindent megold. Ha ez igaz lenne, akkor ma már nem lenne szegénység a földön. És ez marxista elmélet nélkül is kijelenthető. Már az első ipari forradalom által megtermelt javak kicsit igazságos elosztása elégséges lett volna a szegénység megszüntetésére. Ha az akkori hatalmasokat és burzsoáziát, nem a kétes ösztönök, és a harácsolás vezette volna.
Sajnálom Somogyi urat, mert a liberális klikk ellehetetleníti. Nevetség tárgyává teszi. Szerintük az, amit Somogyi úr mondott, nem más, mint blődség, elmebajos megnyilvánulás. Ha helyében lennék, azonnal messze szaladnék a liberális párttól, és soha közelébe sem kerülnék. Szerintem a világból is kiüldözik, csak azért, mert ki mondta azt, ami szívét nyomta. Ha a liberálisok nem elvetemedett, már diktatórikus módon terjesztenék a liberalizmus elméjét, akkor csak jó viccnek tartották volna párttársuk nyelvbotlását. Sajnos ők nem értik a humort.
Eddig jutottam gondolataim papírra vetésében, amikor jött a hír. Somogyi úr kilép az anyapártból. Képviselőjelöltségéről is lemond. Nagyon helyes cselekedet. Csak a róla szóló híradás volt övön aluli. Nevetség tárgyává tették. Sőt az egyik liberális politológus is abszurdnak nyilvánította azt, amit Somogyi képviselő úr mondott, tett.
Én meg azt mondom, jól tette, végre valaki képes volt kimondani azt, ami igaz. Igazat mondott, még akkor is, ha olyan egyén mondta, akinek vállalkozásai vannak, lakások tulajdonosa, egyszóval vagyonos ember. Egy hibát elkövetett, hogy csak általánosságban beszélt a vagyonról, nem fejtette ki, hogy milyen magánvagyonra gondol. Okosabb lett volna differenciáltan szólnia. Így sajnos nagyon nagy harcot kell majd vívnia az ellenszélként működő liberalizmussal.
Merva Tamás, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”32456″}
