Idén két pedagógus, Gubík Mária és Tóth Sándor részére hagyták jóvá a szakmai elismerést. Mindkét díjazottat a gyermeke méltatta a Tompa Mihály szavalóverseny nyitóműsorában.
Gubík Mária zselízi pedagógust lánya, Gubík Ági laudálta. A másik díjazottat, Tóth Sándor rozsnyói pedagógust szintén a gyermeke, Tóth Gábor méltatta.
A díjakat az ötletgazda, Juhász Dósa János és Sebők Valéria a Csemadok Rimaszombati Területi Választmányának elnöke, a kuratórium tagja adták át.
A Tompa Mihály szavalóversenynek tizenhárom éve megtisztelő s a műfaj iránt elismerő színfoltja a Kulcsár Tibor-díj átadása, melyre április 26-án került sor Rimaszombatban. Dr. Kamenár Horváth Éva a kuratórium megbízásából s egyben az országos verseny szakmai szervezőjeként a verseny nyitóműsorában elmondta, hogy a díjat olyan személyeknek vagy közösségeknek ítélik oda, akik hosszútávon sokat tettek és tesznek a vers- és prózamondó versenynek, mint mozgalomnak a fennmaradásáért, illetve felkészítőként, előadóként vagy irányítóként a pódiumművészet meghatározó egyéniségei, szervezői. Eddig években a díjat átvehette: a Szlovákiai Magyar Pedagógusszövetség, Ladányi Lajos, Z. Urbán Aladár, Újváry László, Kürthy Lajos, Vas Ottó, Varga Rózsa, Csanaky Eleonóra, Kamenár Horváth Éva, Bodnár Mária, Gáspár Tibor, Bujanszky Jolán, Gál Lívia, Kiss Péntek József, Bárdos Ágnes, Holka Gizella, Szabó Csilla és Szvorák Zsuzsa.
Özv. Kulcsárné Szénási Zsuzsanna sajnos az idén nem tudott személyesen ott lenni a díjátadáson, de levélben üdvözölte a résztvevőket és a díjazottakat. Köszönetet mondott a kollégák munkájáért, gondolataiért, a szeretetért, mindazért a munkáért, amit szellemi örökségünk, a felvidéki magyar kultúra megtartása érdekében tesznek. „Azon pedagógusok közé tartoztok, akik nem mérlegelnek, ha tanítanak, ha gyerekekkel foglalkoznak, egyszerűen végzik a munkájukat, mondhatnánk, szolgálnak. A szakmai díj azon pedagógusoknak szól, akik fáradhatatlanul ébresztik fel és mélyítik el a kultúra iránti érdeklődést, a kultúra szeretetét a fiatalokban” – írta Kulcsárné Szénási Zsuzsanna.
Gubík Máriát lánya hanganyag közvetítésével méltatta. Gubík Ági ugyanis a napokban Moszkvában van egy nemzetközi filmfesztiválon, s ahogy üzente, ez is édesanyja miatt van. „Miattad van, igen, hogy épp ezekről a deszkákról elindulva, ahol te is állsz most, színész lettem. Miattad van, hogy itt tartok, hogy kinyílt a világ, hogy mertem elindulni egy olyan kisvárosból, mint Zselíz, hogy megvalósítsam az álmaimat” – mondta a hangfelvételen édesanyjának, majd felidézett pár pillanatot, abból az időből, amikor még őt készítette fel a szavalóversenyekre, s mint fogalmazott édesanyja értelmezett, érzékeltett s mindig figyelt. „Bár ott lennél mindig a mese szövegével a kezedben… Miattad van az egész, hogy többen elmondhatjuk, hogy ezt a pályát választottuk. Itt ezen a színpadon tapasztaltam meg először, hogy hatást váltok ki az emberekből a kimondott szó segítségével. Anyukám, köszönöm” – fejezte ki háláját a szavalóverseny egykori többszörös győztese, Gubík Ági.
A díj megköszönésekor Gubík Mária rögtönzött közös szavalásra kérte a közönséget, s együtt csendült fel Juhász Ferenc Himnusz töredék című verse. Közösen mormolta a verset a színházteremnyi szavalóból, felkészítőből összesereglett közönség: Emeld fel fejedet büszke nép, / Viselted a világ szégyenét, / Emelkedj magasba kis haza, / te, az elnyomatás iszonya, Emeld fel szívedet nemzetem: / Lángoljon a világegyetem! „Boldog vagyok, hogy olyan pályára kerültem, ami nemcsak a hivatásom, de a hobbim is. Köszönöm, a kuratóriumnak, hogy rám gondoltak, szép elismerés, hálás vagyok érte” – tette hozzá.
Tóth Sándort, a másik díjazottat szintén a gyermeke, fia Tóth Gábor méltatta. S hogy mit lehet egy apáról elmondani? Tóth Gábor 15 évvel ezelőtt állt utoljára ezen a színpadon, akkor még versenyzőként – IV. kategória prózában. Első rimaszombati élménye jóval korábbi, hiszen már az I. kategóriában is versenyzett. Felkészítője édesapja volt. Akkor még nem gondolták, hogy mindez oda vezet, hogy 2012. április 26-án mindketten feszengve izzadnak majd a reflektorok fényében egy színpadon – ahogy Gábor mondja. Furcsák ezek a díjak. Sokszor egy élet munkája van bennük. Az ember akkor kapja őket, mikor már közelebb van a nyugdíjhoz, mint ahhoz, amiért kapja. Nem csinál „semmi különöset”. Bejár iskolába, órákat, szakköröket tart, tesz-vesz, mint annyian, s aztán egyszer csak kitüntetik. S a kitüntetett fia sorra veszi a „semmi különöset”. Két időszakot különít el. Az első jelzője – a lángoló. Szepsi, 1970-es évek vége ’80-as évek eleje. Fiatal, magyar-német szakos tanár az alapiskolában. A szavalóversenyre diákok tucatjai neveznek be, és érnek el nagyon szép eredményeket. Irodalmi színpad is működik a szepsi alapiskolában. Szintén sikertörténet. A második korszak nevéül, az est témájához kapcsolódva, a „szürke eminenciás” jelzős szerkezetet választotta. A nyolcvanas évek végétől Rozsnyón iskolaigazgató, genetikailag kultúrapárti, aki mindenben támogatja kollégáit. „A gyerekek abban a korban úgy hívják igazgató bácsi. Nekem a mai napig Apu, Bence fiamnak papapa, a Csemadokosoknak és a pedagógusszövetségnek Tóthsanyi (így egybeírva). A mai estén: Kedves Díjazott.”
Mint megtudtuk, a méltatás alatt Tóth Sándor gondolataiban azoknak a diákoknak a képei pörögtek, akik a 40 éves pedagógusi pályafutása alatt a színpadon álltak. A Könyvek könyvéből idézett: „Légy bölcs fiam, és vidámítsd meg az én szívemet”. Ő ilyen vidámságot élhetett át, s él át a mai napig diákjai körében. Ezt kívánja minden kedves kollégájának.
A díjátadón közreműködött a Nagy Csomor Családi Zenekar. A gyerekek András, István és Márk hagyományőrző családban cseperednek, édesapjukkal, Istvánnal közösen hegedűn kísérik édesanyjukat, Ildikót, s elvarázsolták a közönséget.
Felvidék.ma
