Alább Szűcs Dániel írását tesszük közzé, melyben a Tokaj borvidék kettészakítása körül kialakult helyzetről fejti ki véleményét.
Figyelem! Az alábbi sorok nyomokban szentségtörést tartalmazhatnak!
Úgy is, mint a vita tárgyát képező életelixír feltétlen híve és úgy is, mint a magyar érdekek előmozdítását szem előtt tartani igyekvő tollforgató, természetes érdeklődéssel viszonyulok a tokaji borvidéket övező szlovák-magyar vitához. Alapállásomat tekintve azok közé tartozom, akiknek kezd megtelni a puttonyuk a szlovák fél ragadós tenyerével, amihez nem csak egy egész országrész, de annak számos – történelmi, kulturális és természeti – értéke is úgy hozzátapadt az elmúlt évtizedek során, hogy hajlamos a sajátjának érezni. A tokaji borvidék is egy ilyen, az enyves kézhez ragadó történet, főképp ha a borvidékhez nem tartozó területek szlovák részről történő „odacsapását” tekintjük.
Mindezzel együtt a legutóbbi hír kapcsán nekem az a személyes benyomásom, hogy az EU bíróságának tegnapi határozata körüli gerjedelem nem egyéb, mint egy kis vihar a lopótökben, ami arra jó, hogy megint ne a lényegről beszéljünk.
E határozatról mi is beszámoltunk, melynek lényege tehát az, hogy a korábban is oltalom alatt álló megnevezések az új rendszerbe (E-Bacchus) automatikusan átkerültek. Vagyis a „Vinohradnícka oblast’ Tokaj” (Tokaj borvidék) megjelölés, mint védjegy.
Namost nekem ebből az pottyant le, hogy a védjegy hivatalos megnevezése nem tokajské, tokajsky vagy valami hasonló agyament szláv kreálmány, hanem a szép magyar Tokaj. Ez a borvidék böcsületes – és ebben a formájában védett – neve, így kell azt mindenkinek használnia.
Arról pedig már nem az Európai Bíróság törvényszékének ítészei tehetnek, hogy a magyar tokaji propagandája magyar oldalról olyan, amilyen. Ez alatt azt értem, hogy a világ számára mindenféle jogi hadakozás nélkül is egyértelművé lehetne tenni, hogy „ki fia, bor(j)a” a tokaji. Például azzal, hogy minden egyes hivatalos megjelenés során (diplomáciai események, fogadások, üzleti és/vagy politikai találkozók stb) orrba-szájba kellene önteni a külföldi vendégekbe, politikusokba, újságírókba és mittudomén még kibe a jó magyar tokajit. Nem tudom, létezik-e ennél jobb, és főleg maradandóbb hatású propaganda.
Természetesen a háttérben ettől még lehet és kell is jogi síkon futtatni a vitát és harcolni az igazunkért, csak nem szabadna, hogy ez elterelje a figyelmünket a lényegesebb dolgokról, teendőkről.
Szerintem.
Szűcs Dániel, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”36448″}
