Batta György felvidéki költő, író, publicista január 10-én töltötte be 70. életévét. Megkérdeztük az ünnepelttől, milyen volt a születésnap, hogyan tekint vissza az elmúlt 70 évre.
„Köszönöm a jókívánságokat, és kívánok én is Önöknek, szeretteinek minden jót ezekben a nehéz, de a magyarság szempontjából egyre reményteljesebb időkben.
A születésnapom rendben eltelt, a családom – a két gyerekem és az öt unokám köszöntöttek, -s a barátaim és sok ismerősöm az ország minden részéből annak arányában, hányan értesültek a „kerek” évfordulóról. A hírforrás a Pátria Rádió volt, itt megkülönböztetett figyelemmel köszöntöttek, már egy nappal a hetvenesem előtt jelezték, hogy meddig jutottam a biológiai földi pályán. Tegnap délután aztán Bodri Nórika 20 perces élő adásban készített interjút.
Úgy látom, hogy életpályám a maratoni futó küzdelmével azonosítható: most a finisben lenne a legnagyobb szükségem az Isten segítségére, hogy beteljesítsem a számomra kijelölt feladatot. Tehát: a legfontosabb mostani munkám befejezni a Magyarok Nagyasszonyához írandó nagy fohászomat, amely az én „hármas oltárom” befejező eleme lesz. Nem kevésbé fontos célom, hogy a Felvidéken népszerűsítsem a Világ Királynője Engesztelő Mozgalmat, amely tavaly november óta hatóságilag bejegyzett tömörülés, azaz csak rajtunk, magyarokon múlik, felismerjük-e, miért lett oltalmazónk a Szűzanya, és mit kell szabad akaratunkból tennünk.,hogy felemelkedjünk és a szeretet békéje kiáradjon tőlünk az egész világra. A harmadik nagy cél: elindítani azt az összmagyar folyóiratot, amelyben leírható: kik vagyunk mi, magyarok, és mi Jézus tanításának máig érvényes üzenete. Mivel ez a terv még nem publikus, de nagy támogatottságot élvez, részleteket nem közölhetek.
A hetven év nagy ajándékot hozott: megfejtettem, mit jelent számomra a világ, mi számomra az élet értelme, miért kaptuk a világon egyedülálló Szent Koronát, s kik vagyunk mi, magyarok? Ezek a felismerések azóta érlelődnek, mióta – tizenhárom éve – először találkoztam a Szent Koronával. Az eddigi életem – ahogyan a magyarságé is – csupa Isten ellenes társadalomban telt – vagyis zsákutca volt. Beleszülettem a második világháborúba, jelenleg az ú.n. globalizmusnál tartok – tartunk. Ezek a szerveződések nem hordozzák magukban a boldogulást, a békét, a félelmek nélküli világot. Olyan sorsot kaptam, hogy a társadalmi viszonyokat összemérhessem életem tapasztalataival. Eljött az ideje, hogy erről számot adjak másoknak. Tanári végzettségem van, de soha nem tanítottam, kivéve a kötelező, utolsó évfolyam idejét Buzitán, ahol kipróbálhattam a pedagógusi életformát. Mivel már a diploma megszerzése előtt ajánlatot kaptam az Új Ifjúság hetilaptól, nem lettem tanár, de most annál többet „tanítok” az előadásaimon. Sokkal többet nem írok most, de ez a lényeg. És az még a lényeghez tartozik, hogy máig ragaszkodom Gömörhöz, a szülőföldemhez, s talán én vagyok az egyedüli író, aki mindhárom, Trianon utáni felvidéki magyar szellemi központban, magyar műhelyben élt, vagyis Kassán, Pozsonyban és Komáromban, s aki aktívan részt vettem – és veszek – az ottani magyar életben” – mondta portálunknak a 70 éves Batta György.
Gratulálunk mi is, Isten éltesse erőben, egészségben!
{iarelatednews articleid=”37432″}
