A laposan simuló szőrzetet is felborzoló évkezdet köszöntött a cseh közéletre és közgondolkodásra.
Csehország külügyminisztere, Karl von Schwarzenberg, aki jelenleg Miloš Zeman, a zseniális hóhányó, a most leköszönő Václav Klaus elnök valamikori szoknyavadász vetélytársa mellett a másik esélyes államfőjelölt, 2013. január 17-én beledurrantott a simalisztbe.
Az ausztroszláv (vagy deutschböhm?) főnemesi család sarja, a cseh politika leginkább tabunak tekinthető témájával, a németeket és a magyarokat kollektíve bűnösnek minősítő Beneš-dekrétumokkal kapcsolatban, a cseh televízióban úgy nyilatkozott „Mindig azt mondtam, és emellett most is kitartok, hogy azt, amit 1945-ben tettünk, ma az emberi jogok durva megsértéseként ítélnék el. Az akkori kormány – beleértve Edvard Beneš államfőt is – valószínűleg Hágában találná magát”. Ezzel nem mondott kevesebbet, mint azt, hogy amit akkor tettek, háborús bűnnek lenne minősíthető a mai felfogás szerint.
Karl, azaz Karel, a nagy vadász hírében álló szuverén, valamikori főnemes, aki 1990 után visszakapta a tőle elkobzott birtokokat, ezzel a biztonságérzettel a háta mögött nyugodtan mondhat mást, mint a hivatalos cseh politika. Ő valóban független ember – egyesek kissé hütyörnek is tartják. Zeman, hozzá képest csak pocsolyában hempergő lurkó, még ha rettentően nagyképű is. Egy azonban biztos: mindketten más oldalon állnak, mint a mostani államfő, még ha Zeman Beneš vonatkozásában vele azonos álláspontot is képvisel.
Schwarzenberg azt állítja, hogy a jogfosztó dekrétumokat az emberi jogokról szóló alkotmánylevél (ami részét alkotja a cseh és a szlovák jogrendnek is) elfogadásával a jogrenden kívülre helyezték. Ez elméletileg és szukcessziós jogfelfogás szerint igaz, de mivel ezt – szó szerint – nem nyilatkoztatta ki semmilyen jogszabály, ezért szövegszerűen mégis a cseh alkotmánybíróságnak van igaza (és a szlovák álláspontnak is), miszerint része a jogrendnek, csak nem hatályos. Ezért a cseh politika és a söröző emberek serege is Miloš Zemannak fog igazat adni, aki szerint a cseh alkotmánybíróság világosan megállapította, hogy a csehszlovák Nemzetgyűlés 1946-os határozatai, amelyek a Beneš-dekrétumokat alkotmányos szintre helyezték, továbbra is a cseh (és a szlovák) jogrend részét képezik. Kérdés, milyen véleményen lesz a cseh népnek a kevesebb sört és több száraz szalámit fogyasztó része (utalván az 1945. május 5-i prágai felkelés „legszörnyűbb” tapasztalatára: három napig száraz szalámin éltünk, sör nélkül).
Ne legyenek rózsaszínű álmaink. Emlékezzünk az Európai Unióhoz való csatlakozásunk előtti évekre. A lichtensteiniek kezdeményezésére vizsgálatot indítottak Csehország csatlakozási szándéka miatt a Beneš dekrétumok kapcsán. Az Európai Bizottság Jogi Szolgálata ráadásul 2002-ben a Frohwein jelentésben azt a véleményt fogalmazta meg, hogy ez a kérdés az unió jogterületén kívüli, mert 1957 (az első Római Szerződés) előtti időben keletkezett ügyre vonatkozik.
Egyébként is Benešnek, éppen a tisztségéből most leköszönő Klaus állíttatott szobrot Prágában és az ő idején fogadtak el törvényt ennek a náci lelkületű fasisztának a cseh államiság érdekében kifejtett áldásos tevékenységéről. Nem szabad elfelejteni: hivatalosan csak az minősítendő nácinak és fasisztának, ami a hitlerizmussal és a holocausttal függ össze, ami attól független, de azzal azonos, a második világháború utáni megbonthatatlan rend része. Még akkor is, ha a koncentrációs táborokból visszatérő felvidéki magyar zsidókat sújtotta.
Schwarzenbergnek szurkolok, még ha veszíteni is fog. Amit ő kimondott a cseh közszolgálati televízióban, azt eddig senki sem tette meg.
Ne felejtsük el a latin közmondást: Gutta cavat lapidem, non vi, sed saepe cadendo (a csepp vájja a követ, nem erővel, gyakori eséssel).
Duray Miklós
{iarelatednews articleid=”37561,37535,37542″}
