18
Április 8-án emlékezünk meg a legnagyobb magyar, gróf Széchenyi István halálának 153. évfordulójáról. Korának egyik legnagyobb gondolkodója volt, akinek életműve, cselekvő hitvallása a mai magyar politikai, gazdasági és társadalmi életre is nagyon hatékonyan kihat.
Nemcsak idézik őt, hanem nagyon sokan követik példáját. Ezért (is) fontos, hogy megemlékezzünk róla. Most ezt rendhagyó módon teszem, hiszen mindenekelőtt halálával foglalkozom halála évfordulóján.
A korabeli dokumentumok között megtalálható az egyértelmű igazság gróf Széchenyi István halálának ügyében. A feltárt valamennyi magyar és német nyelvű irat, dokumentum, halotti bizonyítvány, rendőrségi jegyzőkönyv, Széchenyi holttestének pontos leírása, a boncolási jegyzőkönyv, a helyszíni szemléről felvett részletes jegyzőkönyv, a Goergen-per több irata és egyéb dokumentumok alapján egyértelmű: gróf Széchenyi István 1860. április 8-án nem követett el öngyilkossságot, hanem politikai gyilkosság áldozata lett.
Írásom terjedelme nem engedi meg, hogy valamennyi hiteles dokumentum feltüntetésével elemezzem és magyarázzam, hogy Széchenyi politikai gyilkosság áldozata lett, illetve hogy az előzményeket, az indítékokat tárgyaljam. A bizonyítékok azonban megtalálhatók a „Aki Európából (is) látta Magyarországot – Gróf Széchenyi István tekintete” című, 2010-ben megjelent Széchenyi-monográfiámban, amely tizennyolc éves kutatómunka eredménye, s amelyet a Püski kiadó adott ki a legnagyobb magyar halálának 150. évfordulója tiszteletére. Most rövid összefoglalót adok ebből ízelítőként.
Az öngyilkosság verziójának tételes megdöntése
- Széchenyi esetében teljesen atipikus az öngyilkosság, hiszen olyannyira megromlott az egészsége, hogy fizikailag nem lett volna ereje saját kezűleg véget vetni az életének. Ezt orvosi dokumentumok bizonyítják.
- Felsenthal rendőrbiztos 1860. április 9-én, délután három órakor érkezett a döblingi elmegyógyintézetbe, jelentésében a következőket írta: „A gróf teste egy zsöllyeszékben ülő helyzetben találtatott, mindkét karja combjaira leeresztve: a bal combon feküdt a kilőtt pisztoly. A fej bal oldala teljesen szét volt zúzva, a koponyacsont négy-öt lépésnyire feküdt a földön, a velő a falakon és a szoba tetején szétfecskendezve. Lőanyagul kócfojtás, az agyvelőben madársörét találtatott.” Ez azt jelenti, hogy a gyilkos lövés bal oldalról érte Széchenyi koponyáját. Ezt bizonyította a koponyacsontok vizsgálata is, a pisztolyt ugyanis a leggyengébb csontra, a bal szemgödörbe irányították, minden bizonnyal teljesen rászorítva a fejre. Ezek szerint, ha Széchenyi öngyilkos lett volna, akkor a bal kezét használta volna arra, hogy véget vessen életének… Ő jobbkezes volt, s ha öngyilkos akart volna lenni – és biztosra megy –, egészen biztos, hogy a jobb kezét használta volna szörnyű tette elkövetéséhez. Teljesen kizárt tehát, hogy a gróf a megbízhatatlan és gyenge bal kezével ölte volna meg magát. Ez a fizikai képtelenség tehát kizárja az öngyilkosság verzióját. Miként az is, hogy miután „megölte magát”, pisztolyát kényelmesen a bal combjára helyezte… Mert hiszen a jelentés azt állítja, hogy: „A pisztoly a bal combon feküdt.” Ha egy öngyilkos a homlokához szorított pisztolyt elsüti, majd kezét – saját súlya alatt – hagyja szabadon leesni, egészen biztos, hogy keze nem a combjára esik, mégpedig úgy, hogy a bal combján még a pisztoly is elfér. Mindkét kéz a test mellé esik, a pisztoly pedig a földre. A helyzet, melyben tehát a vizsgálóbíró Széchenyi holttestét találta, preparált volt, ami szintén kizárja az öngyilkosság lehetőségét.
- Az öngyilkosság kapcsán szólni kell Széchenyi betegségéről is, hiszen szinte a mai napig az önkezűség mellett érvelők a skizofréniával hozzák összefüggésbe halálát. Elvileg ez a legkényelmesebb álláspont, hiszen „csak úgy” nem lesz valaki öngyilkos, de ha elmebeteg…?! Széchenyi nem volt skizofrén, nem volt tébolyodott. 1848 szeptemberében történő idegösszeomlása reaktív jellegű volt, tehát az akkori politikai események és magánéleti gondjainak kombinációja váltotta ki. Betegsége nem írható le egyetlen orvosi műszóval. Mai szakkifejezésekkel tünetei között szerepelt a depresszió, motoros nyugtalanság, szorongás, hallucináció, időleges téveszmék, beteges hipochondria, kóros nagyzolás. A pszichiátria tudománya ezeket a tüneteket együttesen a cikloid pszichózis csoportjába sorolja. Ez viszont nem idézhette elő, hogy öngyilkos legyen.
- Az igazi öngyilkos szándéka végleges, ezért még arra is ügyel, hogy ebben véletlenül se akadályozza meg senki. A megmásíthatatlan szándékot végre akarja hajtani, nem akar tanúkat, nem akar szenvedést. Erre lelkileg is fel kell készülnie. Széchenyinek az öngyilkosság soha nem volt megmásíthatatlan szándéka, és a Nagyhéten, illetve halálának előestéjén, 1860. április 7-én, lelkileg sem készült rá. Erre utaló jeleket titkára, az aznap vele sakkozó Kiss Márton sem látott a grófon.
- Széchenyi öngyilkossága atipikus a tekintetben is, hogy nem hagyott hátra búcsúlevelet. A búcsúlevélnek jogi és hétköznapi értelemben egyaránt nagyon szigorú tartalmi követelményei vannak. Nem is a konkrét és precíz indoklás a valódi követelmény, hanem az öngyilkosság szándéka, a megmásíthatatlan elhatározás, hogy írója önkezével vet véget az életének. A tipizálható búcsúleveleknél még az öngyilkosság módját is feltüntetik: „felakasztom magamat”; „vonat elé ugrom”; megmérgezem magamat”; „felvágom az ereimet”; „leugrom az emeletről”; „a folyóba ugrom”; „főbe lövöm magamat” stb. Széchenyi esetében nemhogy tipizálható, de semmilyen búcsúlevél nincs.
- Az öngyilkos-jelöltnek nincsenek tervei. Széchenyinek viszont voltak, hiszen másnapra, azaz 1860. április 8-ára, látogatókat várt, többek között titkárát és írnokát, Kiss Mártont, akivel előző este tíz óráig sakkozott. Ezt feljegyzései és a barátaival, látogatóival való személyes beszélgetések, illetve a látogatók vallomásai bizonyítják. „Tehát holnap reggel tíz órakor találkozunk!” – így köszönt el Széchenyi Kiss Mártontól 1860. április 7-én, este tíz órakor. Nem beszélve arról, hogy amikor Nagycsütörtökön, tehát 1860. április 5-én, Falk Miksa – Lonovics püspök titkárával, Hopf kanonokkal együtt – meglátogatta Széchenyit a döblingi intézetben, Falk – a politikai helyzetet és a bécsi udvar Széchenyi-ellenes hangulatát és tevékenységét tapasztalva – azt javasolta a grófnak: Hagyja el Döblinget, Széchenyi ezt az ötletet kategorikusan elutasította, mondván: „Nem tehetem, halálomat jelentemé!” Ez is bizonyítja, hogy Széchenyi nem akart meghalni, nem készült a halálra. További terve volt a cenki templom megépítése, amelyet 1860. január 20-án a cenki hívekhez írt levele is bizonyít. Aki öngyilkosságra készül, az nem folytat olyan intenzív szellemi-irodalmi tevékenységet, mint Széchenyi. Ha öngyilkosságra készült volna, akkor azt sem írta volna, hogy 1862-ben ott lesz a cenki templomavatáson. Fontos megjegyezni, hogy Széchenyi 1860. február 3-én, Döblingben, fogadta Ybl Miklós építészt, akit megbízott a cenki templom megtervezésével. 1860 elején terveket szőtt a tekintetben, hogy borkereskedést létesít. Széchenyi továbbá házat akart venni Bécsben, ezt feleségéhez, Crescence grófnőhöz írt – 1859. szeptember 12-én kelt – levele bizonyítja. Aki házat akar venni, s akinek ilyen komoly tervei vannak a jövőre nézve, az nem lesz öngyilkos. Ez különösen Széchenyire igaz.
- Széchenyinek nem volt szuicid – öngyilkos – hajlama. Ezt többek között Rákosné Ács Klára pszichografológus is alátámasztja, aki ilyen szempontból (is) vizsgálta és elemezte Széchenyi utolsó éveinek kéziratait: „1860. február 2. Ez az ember nem lett öngyilkos: nem! Érzi a halálát, de nem akarja a halálát. (…) Annyira tiszta és annyira józan: aki öngyilkos akar lenni, az nem írja ilyen tisztán a betűket és a számokat. Teljesen átadta magát a halál gondolatának, de nem lett öngyilkos, tudja, érzi, hogy meg kell halnia, de nem önkezével: ahhoz nem is itt volna ereje.(…) Ő sokkal fiatalabb volt szellemileg, testileg, mint az életkora: biológiailag volt elhasználva, elsorvadva. Annyira alázatos volt, annyira tisztelte az életet, hogy nem lehetett öngyilkos.”
- Széchenyi nemcsak mélyen vallásos ember volt, hanem hű katolikus is, ráadásul a család tulajdonképpeni „alapítója” Magyarország egykori hercegprímása volt. A gróf tehát már ezért sem lehetett öngyilkos.
- Felmerül a kérdés: Ha Széchenyi öngyilkos lett volna, vajon miért kellett holttestét preparált helyzetbe tenni? Ha az eredeti helyzetben hagyták volna a holttestét, hihetőbb lett volna az öngyilkosság verziója, hiszen a helyszínelés során minden körülmény az öngyilkossága utalt volna. Így viszont teljesen hiteltelen és fizikailag lehetetlen az öngyilkosság verziója.
- Ha kriminalisztikai szempontból megvizsgáljuk Széchenyi halálának körülményeit, valamint a gróf holttestének preparált helyzetét, illetve az erre vonatkozó jelentéseket és jegyzőkönyveket, akkor egyértelművé válik, hogy Széchenyi emberölés áldozata lett, és teljes bizonyossággal kizárható az öngyilkosság, illetve a baleset lehetősége.
- Könyvemben egyébként kriminalisztikai módszerekkel is bizonyítom a politikai gyilkosságot, mégpedig oly módon, hogy a nem természetes halál három módja közül – baleset, gyilkosság, öngyilkosság – közül kizárom a baleset és az öngyilkosság verzióját, így marad a gyilkosság.
- Ha Széchenyi öngyilkos akart volna lenni, akkor képtelen lett volna olyan tiszta, józan észből fakadó, tartalmas, stilisztikailag és mondanivaló szempontjából olyan értelmes leveleket megfogalmazni, melyeket tragikus halála előtt írt.
- Ha Széchenyi öngyilkos akart volna lenni, akkor 1860. április 5-én, Nagycsütörtökön, azaz meggyilkolása előtt három nappal (!), képtelen lett volna olyan tiszta elméről valló, politikai nyilatkozatot tenni Deák Ferencnek, amilyet tett.
- Ha Széchenyi öngyilkosságot tervezett volna, akkor képtelen lett volna 1860. április 7-én, Nagyszombaton, néhány órával halála előtt, szinte egész nap a sakkfigurákra, és azok logikai lépéseire figyelni.
- Széchenyi István meggyilkolása éjszakájának valamennyi szereplője – aki tudott vagy tudhatott a gróf ellen tervezett és végrehajtott gyilkosságról – néhány hónap leforgása alatt meghalt. Mégpedig igen különös körülmények között: búskomorság, rosszullét, szélütés, öngyilkosság stb. Egyetlen szemtanú sem maradt közülük. Vajon miért? A válasz egyértelmű: azért „kellett” meghalniuk, hogy az abszolutista rendszer esetleges bukását követően ne maradjon élő ember, szemtanú, aki esetleg nyilatkozna arról, hogy gróf Széchenyi István nem öngyilkosság, hanem gyilkosság áldozata lett.
- Vajon miért döntött a bécsi rendőrminisztérium – és közvetve a bécsi udvar – úgy, hogy Széchenyi Istvánt meg kell ölni? Miért nem állították őt törvényszék elé? A bécsi udvarnak nem volt sok választása Széchenyivel és a gróf tevékenységével kapcsolatban. Igaz ugyan, az osztrák büntető törvénykönyv 532. szakaszának több paragrafusa, de különösen az osztrák Btk. 59., 63. és 64. §-sa értelmében vizsgálati fogságba helyezhették volna őt, és eljárást indíthattak volna ellene. Törvényszék elé azonban nem lehetett állítani Széchenyit, hiszen tébolyodottnak számított, bár ezt soha semmilyen hivatalos orvosi szakvélemény nem mondta ki (!) Széchenyinek komoly érdemei voltak a múltban, Magyarországon óriási népszerűségnek örvendett, ezért nyilvános meghurcolása és büntetőjogi felelősségre vonása az osztrák kormányzat számára rendkívül kellemetlen következményekkel járt volna. Nem beszélve arról, hogy ha a Széchenyi elleni nyomozásban – ország-világ előtt – kiderült volna a gróf ártatlansága, akkor a bécsi udvar indokolatlan botrányba keveredett volna. Így más módszerhez folyamodtak. Megölték őt, és öngyilkosságnak álcázták.
A bécsi hatóságok kommunikációs stratégiája részben eredményes volt, hiszen sokáig elhitték, hogy Széchenyi öngyilkos lett. Az igazság azonban mégis kiderült: a legnagyobb magyart 1860. április 8-án hajnalban politikai gyilkosság áldozata lett. Az fent említett érvek önmagukért beszélnek, és egyértelműen megcáfolják az öngyilkosság verzióját. Széchenyi öngyilkosságára semmi bizonyíték nincs – soha nem is volt –, a gyilkosság viszont egyértelműen bizonyított.
Tarics Péter
(a szerző alábbi ábrája kattintással nagyítható)
{japopup type=”slideshow”content=”images/stories/_szemelyek/def/38883a.jpg” width=”300″ height=”250″title=”Nagyítható” }Nagyítható{/japopup}
