Ľuba Lesná volt újságíró készülő interjúkötete Iveta Radičová exkormányfővel április 29-én jelenik meg. A Sme napilap a megjelenő könyvből közölt egy részletet.
Dobroslav Trnka a parlamentben zajló főügyészválasztás idején tartott sajtótájékoztatóján feltette a kérdést, vajon miért nem szereti őt Ön, amikor segített a lányának is.
A lányom egy beadvánnyal fordult a Legfőbb Ügyészséghez, amikor az akkori munkaügyi miniszter asszony, Viera Tomanová már két éve megkeserítette az életét. Éva lányom a SPACE non-profit szervezet egyetlen alkalmazottja. Az intézetnél egyidejűleg zajlott a Társadalombiztosító ellenőrzése, aminek eredményeként visszafizették neki a biztosításfelesleget, és az adóhivatal ellenőrzése, amely megállapította, hogy minden teljesen rendben van. Mindkét ellenőrzés törvényes. A Főügyészségre benyújtott beadvány a munkaügyi felügyelőség eljárására vonatkozott. A tizenegy munkaügyi ellenőrből, akik a munkajoggal foglalkoznak, hatan az egyetlen alkalmazottal rendelkező SPACE állítólagos illegális foglalkoztatásával voltal elfoglalva.
És a legszörnyűbb az egészben az a vád volt, hogy állítólag nem jelentette ki a biztosítóból a négy éve halott apját, aki azonban sohasem volt a lányom intézetében semmilyen munkaviszonyban. Abszurd és szörnyű dolog. Pszichológiai terror volt ez. A Főügyészség a beadványt továbbította az illetékes kerületi ügyészségre, amelyik aztán „elfektette” azt. Panaszt nyújtottunk be a Nemzeti Munkaügyi Felügyelőségre, amely végül aztán ezt az egész gusztustalanságot leállította, beleértve az illegális foglalkoztatottságról szóló állítást is. Nincs annál semmi rosszabb, amikor az ember gyereket próbálják meg tönkre tenni. És ez csak a jéghegy csúcsa volt, mindezt Tomanová vádjai és támadásai előztek még. A lányom a bírósághoz fordult, s a pert meg is nyerte. Tomanovának és a munkaügyi minisztériumnak nyilvánosan bocsánatot kellett kérnie.
Nekem tényleg nem tetszenek azok a módszerek, amikor valakit a dunai töltésen szállítanak munkába, ahova egyébként gépjárművel behajtani tilos, vagy ha valaki olyan módon nyilvánul meg, mint amikor Trnka a kefélésről és az okádásról beszélt. És megismétlem, nem segített a lányomnak, az ügyészség a panaszát elodázta. Birtokunkban van egy levél a Főügyészségről, amely bizonyítja a szavaimat.
A sajtóban megjelent olyan információ is, miszerint Dobroslav Trnka felajánlotta Önnek, hogy ha támogatja a főügyésszé való megválasztását, megvizsgálja a Smer finanszírozását. Igaz ez?
Trnka úr a találkozónkról és az én ehhez való viszonyulásomról már nyilatkozott a sajtóban. Én eddig még nem tettem meg ezt. Az igazság az, hogy azt is mondta nekem, hogy ha megnyeri a választást, nem kell lemondanom. A politikai pártok finanszírozásának ellenőrzéséről, vagyis nemcsak a Smeréről, beszéltünk. És az én egyértelmű követelményemről is az összes botrány kivizsgálását illetően.
Mivel az újságírók tudják, hogyan szokott Trnka viselkedni, arról is beszéltek, hogy talán valamilyen iratokat is megmutatott Önnek.
Az aktatáskájában ott voltak az SDKÚ-DS finanszírozásának és a ferencesek ügyének kivizsgálásáról szóló anyagok. Tájékoztatott, hogy az anyagok ott vannak a Legfőbb Ügyészségen, és az utódja is megtalálja majd azokat ott. Az első esetben egy olyan anyagról van szó, amelyet már az SDKÚ-DS parlamenti képviselői csoportjában tett bemutatkozó látogatásána is megmutatott, a másik esetben pedig már jóval korábban megszüntették az összes vádat, miután nyilvánosan is megcáfolták a gyerekek állítását, akik később be is vallották, hogy az egészet csak kitalálták. Végül aztán rákérdeztem a politikai pártok finanszírozásának, a Ficóéhoz hasonlatos hang, illetve az államigazgatási tisztségek vagy a Smer jelöltlistáján lévő helyek szponzori megvásárlásáról szóló szerződés eredetiségének kivizsgálásában történt előrelépésre. A beszélgetésünk azzal ért véget, hogy megismételtem az álláspontomat, miszerint nem látok okot arra, hogy megváltoztassam a lemondásról meghozott döntésem az esetleges újraválasztása során. És megkértem, hogy minden esetben aszerint járjon el, ahogyan ezt a törvény számára elrendeli, és ne süllyessze az anyagokat a páncélszekrényébe. Egyetértett.
Daniel Lipšic volt belügyminiszter azt állította, hogy Trna több alkotmányos tényezőt is felkeresett, miközben megpróbálta ilyen módon megszerezni az akkori kormánykoalíció szavazatait.
Nem hiszem, hogy Stanislav Janiš úr az SDKÚ-DS-ből javasolhatta volna Trnka urat anélkül, hogy meg lett volna ehhez a beleegyezése. Trnka úr bizonyára sok képviselővel és alkotmányos tényezővel beszélt. Ezt nem tartom gondnak. Az azonban, hogy az SDKÚ képviselője javasolta, már problémát jelentett. A változást nem minden képviselő támogatta. És Trnka úrnak ahhoz, hogy megválasszák, a kormánykoalíció szavazataira is szüksége volt. Az ellenzéknek, beleértve a Smert is, nem volt elég szavazata a megválasztásához. Ez az egész ügy már 2010 szeptembere óta húzódik, amikor kihirdették a választást. Az első választásban három jelölt vett részt – Ján Hrivnák, Eva Mišíková és Dobroslav Trnka. 2010 novemberében ezek közül senkit sem választottak meg. Másnap, a megismételt választás során sem Mišíková, sem Trnka nem tudott többséget szerezni. Az új választás 2010. december 2-ára volt kiírva, amikor Jozef Čentéš és Dobroslav Trnka voltak a jelöltek. Egyikük sem szerzett többséget, bár Trnkának csak két szavazat hiányzott.
Itt most álljunk meg egy pillanatra. A koalíció néhány képviselője Trnka mellett szavazott, akik, úgy néz ki, hogy több parlamenti klubból voltak. Tudja, hogy kik voltak ezek?
A jelenlegi belügyminisztert idézem: Tudom, hogy tudják, hogy tudom.
Sme nyomán dé
