Szörényi Levente és Bródy János 30 évvel ezelőtt egy olyan nagyszerű rockoperát alkottak, amelyről sokáig úgy gondoltam, nem lehet elrontani. Bebizonyosodott, tévedtem.
1983-ban Koltay Gábor rendezésében mutatták be a darabot. Koltay filmjeiről sok mindent lehet mondani, de hogy izgalmasak lennének, azt a legnagyobb jóakarattal sem. Az akkori fantasztikus szereposztás mellett előadott mű azonban feledtette, illetve elvonta az ember figyelmét a rendezési hiányosságokról, és így az előadássorozatból készített film a legsikeresebb alkotások közé repítette a Koltay-filmet.
És jött a folytatás, a Népstadionban bemutatott produkció 1990-ben felejthetetlenre sikeredett, ugyancsak kiváló volt a 2003-as csiksomlyói bemutató, és a 25-ös évfordulóra készített Társulat-produkció is. Ezek mellett volt még rengeteg egyéb előadás is, többek között a Nemzeti Színházban is sokszor tapsolta pirosra tenyerét a nagyérdemű.
A harmincasra Szörényiék valami teljesen újat akartak. Valami „kortársat”, valami „merészet” – ami még önmagában nem lett volna baj. A színházi élet egyik legmegosztóbb rendezőjére, Alföldi Róbertre bízták a darabot. És hogy ő mit csinált belőle, azt a tévénézők, augusztus 20-án megtekinthették.
Egy pillanatra maradjunk csak a gyengécske tévéközvetítésnél – ami természetesen nem írható Alföldi számlájára. Ahogy az első szám után reklámokkal megszakították a darabot, rögtön jelezte, ez mindenekelőtt biznisz!
A végén olyan gyorsan futtatták le a stáblistát, hogy az teljesen olvashatatlan volt, a színházi előadásokat záró hagyományos „meghajlásoktól” pedig egyszerűen megkímélték a nézőket – pedig sok mindenről tanúskodhattak volna. Szerencsére nem a magyar állami televízió vállalkozott erre a közvetítésre, hanem – nem meglepő módon – az RTL-Klub vállalta be.
Alföldiék már jó előre jelezték, hogy vonatkoztassuk el magunkat a korábbi előadásoktól, mert valami teljesen mást kapunk most. A gond ott volt, hogy azok számára, akik nem láttak korábbi változatot, követhetetlen volt a bemutatás.
„A 12 éves fiam egy órája nézi, és nem érti, miről szól” – volt olvasható a szegedi bemutató egyik kommentjében. Igaz, kint volt a 16-os karika, de akár a 18-as is ott lehetett volna, mert annyi brutalitás és vér volt a színpadon, mintha egy Tarantino-filmet néztünk volna.
Alföldi főleg hivatásos színészekkel dolgozott, meg is látszott rajtuk, hogy nem fő kenyerük az éneklés. Egy rockoperánál ez pedig baj. Olyan ez, mintha a világ legjobb atlétáiból próbálnának futballcsapatot állítani az élcsapatok ellen. Futni tudnának, de focizni nem! Ezt talán Alföldi is valahol nagyon mélyen sejtette, ugyanis a főszerepet mégis egy „amatőr színészre”, ám kiváló énekesre, a Társulás István királyára, Feke Pálra bízta.
Feke Pál óriási kontrasztban állt ellenfelével, Koppánnyal, akit az a Stohl András alakított, akinek kiváló színészi teljesítmények vannak a háta mögött, annál szűkebb az énekesi karrierje.
Nem csoda, hogy a nézők részéről az egész darab alatt csupán akkor csendült fel spontán taps, amikor egy epizódszerepben megjelent a két ősrocker, Nagy Feró és Varga Miklós.
István anyját a nagyszerű színésznő Udvaros Dorottya játszotta, de ő inkább szavalt, mint énekelt. Üde színfoltja volt azonban az előadásnak Radnay Csilla Gizella-szerepe, és a Táltost játszó, Novák Péter is úgy ahogy hozta a tőle várt formát.
Asztrik főpap (László Zsolt) szerepe volt a legkirívóbb, zord ábrázata, lila kesztyűje, díszkendője ijesztően hatott. Azt, hogy miért kellett két gépjárművet – egy Mercedest és egy Trabantot – is „bekoreográfiálni” a darabba, maradjon Alföldi titka, talán ezzel akarta érzékeltetni a darab kortársi mivoltát. Meg a modern fegyverekkel.
A pogányok tánca inkább az indiánokra emlékeztetett, mint eleinkre. A bemutató legnagyobb pozitívuma a zenekar volt, és az, hogy végre nem háttérben eldugva vagy elsüllyesztve, hanem kiemelt helyen, a korona-színpad emeletén játszottak. Ez mindenképpen Alföldi Róbert javára tudható be, kár, hogy nem bővíthető a kör.
A darab legnagyobb hiányossága, hogy az összképből nem jött le, hogy ezer évvel ezelőtt élt itt egy olyan államférfi, akinek bölcs döntéseinek köszönhetően ma is élnek magyarok a Kárpát-medencében. Ehelyett láthattunk egy melegfelvonulásra emlékeztető karnevált, kavalkádot. De minek kellett ehhez a magyar Himnusz?! Szilveszterkor akár még jó is lehetett volna, de augusztus 20-án?
Oriskó Norbert
U.i.: A neten utánanéztem más véleményeknek is. A port.hu portálon mintegy félezer komment olvasható, alább ezekből olvasható néhány (Az összes komment elérhető ezen a címen, döntő fölényben vannak az Alföldi-darabot elmarasztaló hozzászólások. Alföldi darabja 4,7-es osztályzatot kapott a 10-es maximumból, Koltay filmjének 9,3, a csiksomlyói bemutatónak 8,7, a Társulás-produkciónak pedig 7,7 volt az osztályzata…):
- Imádom ezt a darabot, de amit itt láttam eddig az egy borzalom. Nincs hangjuk az énekeseknek, az elején mi volt az a tánc? (hozzászólaló: aszusz)
- Ez a borzalom, csakis is egy beteg elme szüleménye lehet! (Chupacabras)
- Egy beteges magyargyűlölő elme szüleménye. (antimason)
- Láttam Jézus Krisztus szupersztár egy londoni színházi feldolgozását. Sajnos Alföldi is láthatta, mert azt koppintotta – felejthetően és szánalmasan. (vakkond)
- Alföldi szerintem tehetséges színész és rendező. Ezt enyhén elrontotta… (sajog)
- Ez borzalmas. Alföldinek újra elgurult a gyógyszere. De azok sem teljesen százasok, akik engedték ezt a förmedvényt közönségnek bemutatni. (feher905)
- Miért nincs kint a 18-as karika? Ez már horror. Vagy állatpornó… (Anne)
- Szerintem jó hogy elkészült ez a verzió. Kedvet kaptam arra hogy megnézzek egy olyan verziót amiben még Vikidál Gyula van. 🙂 (kukuri)
- A legkevesebb, amit joggal elvárhat bárki, ha megnéz egy rockoperát, hogy a szereplők ha hangjuk nincs is, de legalább énekelni tudjanak. Ennek a minimális elvárásnak kb. minden negyedik szereplő felelt meg, de lehet, hogy sokat mondtam.
- Ez egy nagy kalap sz*r volt és akkor még finoman fogalmaztam. (oldmovie)
- Ettől már sokkal kevesebbért is akasztottak ebben az országban… (LajtaJ)
- Nos, a személyes véleményem, anélkül, hogy bárkit meg akarnék bántani azok közül, akiknek tetszett, hogy ez egy értékelhetetlen darab, közönséges, provokatív jelenetekkel. Miközben nézem, nem érzek mást, csak szégyent, hogy ez a förtelem megtörténhetett, ráadásul pont az államalapítás ünnepén. A ,,műben” az egyház, István király és az őt körülvevő emberek egyértelműen negatív szereplőként vannak feltüntetve, szóval nem teljesen értem, Alföldi Róbert ma ünnepel, vagy gyászol? (Valorian)
O.N.
