Jakab István Nagyráskán született 1928. szeptember 29-én. A szlovákiai magyar nyelvész, nyelvművelő, tanár a nyelvtudományok kandidátusa és doktora volt. November 23-án hunyt el 85 éves korában. Temetése december 1-jén 14 órakor a komáromi református temetőben lesz.
Középiskolai tanulmányait a Sárospataki Református Gimnáziumban végezte el, ahol 1949-ben érettségizett. 1951-1952 között, valamint 1956-1957 között tanár volt. 1952-1955 között a Szlovák Egyetem Pedagógiai Karán tanult, ahol általános iskolai tanári oklevelet szerzett. 1955-1956 között az Új Szó kulturális rovatánál dolgozott szerkesztőként. 1955-1958 között a Pozsonyi Pedagógiai Főiskola hallgatója volt, ahol középiskolai tanári diplomát szerzett. 1956-1961 között középiskolai igazgató volt Nagymegyeren. 1961-1993 között a pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Karának adjunktusa, docense volt. 1992-1993 között a magyar nyelv és irodalom tanszékvezetője volt. 1993-ban nyugdíjba vonult. 1996-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét kapta meg, s ugyanebben az évben Lőrincze-díjjal tüntették ki.
2002-ben Csáky Pál miniszterelnök-helyettes a Szlovák Köztársaság ezüst plakettjét adományozta neki. 2005-ben Katedra-díjas, 2008-ban tiszteletbeli tagjává választja a sátoraljaújhelyi székhellyel működő Kazinczy Ferenc Társaság közgyűlése.
Komáromban élt. Tudományos munkássága mellett nyelvművelő tevékenysége is számottevő. Tucatnyi szakmonográfiát és nyelvművelő könyvet írt.
Jakab István életútját az a meggyőződés vezérlte, hogy a nyelvtudomány művelése, az anyanyelv kutatása közösségi érdekű tevékenység. Eddigi életműve pedig arra enged következtetni, hogy nemzeti kultúránk, anyanyelvünk szerinte megér annyi áldozatot, hogy az ember az életét építse rá.
Nyugodjon békében!
Az MKP sajtóosztályának közleménye:
Megrendülve és szomorúan vettük tudomásul a hírt Jakab István nyelvész haláláról. A nyugalmazott egyetemi tanár egész generációkat oktatott a magyar nyelv helyes használatára már 1951-től.
Az 1961/62-es tanévtől a pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar Nyelv és Irodalom tanszékére került. Bölcsészdoktori diplomát szerzett, később egyetemi docens lett. Két éven át tanszékvezető tanár. Eközben fáradhatatlanul oktatja a magyar szakos hallgatókat.
Szlovákiának szinte nincs is olyan zuga, ahol ne élne valaki, aki Jakab tanár úrtól kapta a nyelvhelyességi képesítést. Berényi József, az MKP elnöke is diákja volt annak idején. Jakab tanár úr azonban az egész szlovákiai magyarságot tanította.
Rendszeresen jelentkezett előadásaival és írásaival a Szlovák Rádió magyar nyelvű adásában és a hazai magyar nyomtatott sajtóban. Ezek a rövid tanulmányok tíz kötetbe gyűjtve jelentek meg az évek folyamán. Nyelvi ismeretterjesztő írásaiból mindenki, aki érdeklődik nyelvünk iránt, haszonnal meríthet.
Munkásságát az odaadás és az elkötelezettség jellemezte, egész életét anyanyelvünk ápolásának szentelte. Fennmaradt írásaival az utókornak is nagy szolgálatot tett, hiszen minden papírra vetett sora a jövőre nézve is érvényes.
Kedves Tanár Úr, nyugodjon békében!
Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”4998,9226,9132,37886″}
