Van egy politikai párt a szlovákiai politikai pártválasztási lehetőségek palettáján, amit magyarul Híd-nak becéznek, szlovákul Most-nak bélyegeznek. Nem akarok a lelkébe gyalogolni azoknak, akik komolyan veszik a híd-gondolatát, de annyit illik tudni, hogy ez történelmileg zsákutcás és megismételhetetlen történet.
A Trianon utáni időszak magyar baloldali irányzatának a nemzetközi proletariátus eszméje szerint ez volt az utasításos kísérlete a proletár-internacionalizmus szellemisége szerint az akkori imperializmusok által szembe állított nemzethatalmi érdekek proletár-szempontú összebékítésére. Erkölcsileg elfogadható volt ez a kísérlet, de az akkori kommunista internacionálé hatására történt, ezért a politikai érdekek megváltozásával az 1930-as évek közepén idejétmúltjává vált – amikor Sztálin Hitler szövetségesévé lett. Azóta nincs HÍD-politika és nem is lehet, mert sem akkor, sem azóta nincsenek fogadói. A Most-Híd politika egy hatalmi és gazdaság-politikai szülemény a szatalin-ribbentrop paktum előzményének kimúlt utódja. Ez a lényege.
Volt egy kísérletünk 1990-ben, amit néhány éven át működtettünk. Ezt neveztük akkor és most is Együttélésnek további hét nyelven. Ennek a politikai mozgalomnak a legfontosabb célkitűzése volt a társi viszony megteremtése az akkori Csehszlovákiában a csehek, szlovákok, magyarok, ruszinok, lengyelek, ukránok, cigányok, horvátok között. Ez nem híd-szerkezetről szólt, hanem a napi életről. Közigazgatásról, önkormányzatról, nyelvhasználatról, iskolákról stb. Ezt akkor a Csehszlovákiai Szövetségi Gyűlésben az Együttélés nevében így terjesztettük elő:
„Kívánja-e a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaságnak, mint nemzetközi jogalanynak a jogfolytonosságát, amelyben teljes mértékben tiszteletben tartják a nemzetek, a nemzeti és etnikai kisebbségek önrendelkezési jogát, amely a köztársasági és tartományi önigazgatásban, területi és kulturális autonómiában nyilvánulna meg?”
Sajátos, hogy az akkori időben pont azok szegültek szembe ezzel a gondolattal, akik 2009-ben létrehozták ezt a bolsevista, hatalmi és anyagi érdekeltségű Most-Híd pártot.
Erre azért kell ismételten felhívni a figyelmet, mert felejtünk.
Ne felejtsük, akik az együttgondolkodásban látják a jövőt, azok nem pártütők. Nem új pártot hoznak létre, hanem a meglévőt reformálják. Az egységben látják az erőt. Ne felejtsük el: 1998-ban egyesültek a magyar pártok. Akik 2009-ben pártütőkké váltak, azok késleltették az akkori egyesülést.
Azt se felejtsük, akik 1994. január 8-án a legnagyobb összefogás lehetőségekor, a komáromi nagygyűlésen akadályozták az egység létrehozását, azok ma szinte kivétel nélkül a Most-Híd soraiban ülnek.
Duray Miklós, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”43390″}
