Gál Gábor (Most-Híd) képviselő fél órán keresztül fejtette ki álláspontját az Alkotmánybíróság előtt. Ľubomír Dobrík előadó alkotmánybíró valamint Ladislav Orosz és Mészáros Alajos alkotmánybírók tettek föl kérdéseket. Az Alkotmánybíróság február 26-án hirdeti ki döntését.
A kassai székhelyű alkotmánybíróság január 22-én, szerdán tárgyalta Gál Gábor képviselő (Híd-Most) beadványát a kettős állampolgárságról szóló törvény ellen, mely ellentmond a hatályos alkotmánynak. A tárgyaláson mind a 13 alkotmánybíró részt vett, a kormányt a belügyminisztérium képviselte. Ľubomír Dobrík alkotmánybírót bízták meg az ügy előadásával.
Gál Gábor kifejtette, beadványát ki kívánja bővíteni. Részletesen ismertette a törvény elfogadásának menetét, amelynek folyamán – szerinte – több ízben is megsértették a vonatkozó jogszabályokat. A törvényt nem tárgyalták meg előzetesen a jóváhagyás előtt. A képviselőknek nem volt idejük megismerkedni a törvénytervezettel, csak elolvashatták azt, továbbá nem volt idejük elemezni, kiegészíteni és változtatásokat javasolni. A. Nagy László, a parlament emberjogi bizottságának elnöke azt javasolta, hogy a törvonytervezetet bizottsága is tárgyalja meg, ezt az indítványt a parlament nem vette figyelembe.
Gál Gábor szerint az időkeret szűkítése a törvény durva megsértése, ez egyértelmű. A Szlovák Nemzeti Tanács elé a törvény úgy került, hogy a kormány azt egy órával korábban hagyta jóvá. A kormány egy nap alatt sürgősségi indítványként erőszakolta át a törvény elfogadását azzal az indokkal, hogy állambiztonsági kockázatot jelentenek a kettős állampolgárok. A Nemzeti Tanács törvényellenesen járt el, kihasználva erőfölényét.
Az előírásoknak nem tettek eleget, legfeljebb formálisan. Ezért is alkotmányellenesnek kell tekinteni és vissza kell utasítani az elfogadott törvényt. A kormány sohasem részletezte, milyen állambiztonsági kockázatról van szó. Az indokban csak egy mondat utal erre: az állampolgárság tömeges megadása jelent ilyen kockázatot. Ám ez csak alibizmus. A világban és az unióban is ismerik a kettős állampolgárság intézményét, és ez semmilyen állambiztonsági kockázatot sem jelent. Szlovákia a határon túli szlovákoknak megadja az állampolgárságot minden feltétel nélkül. 12 éven keresztül ez semmilyen biztonsági kockázatot nem jelentett. Milyen kockázatot jelent Tamásné, egy 102 éves asszony? – tette föl a költői kérdést Gál.
– Később már ezt az érvet nem alkalmazták, csak azt, hogy nem kívánatos államjogi viszony keletkezik. Ezzel hogyan lehet indokolni azt a tényt, hogy minden törvényt megsértenek?
Majd Gál Gábor összefoglalta érveit: Semmilyen kockázat nem létezik. Akkor választásokra került sor, ezért fogadtak el ilyen törvényt. Tehát a valódi ok politikai indíttatású. Miért fontos ezt hangsúlyozni? Ha klasszikus jogalkotói eljárás keretében került volna sor a törvény megtárgyalására, sohasem fogadták volna azt el. Most készül ennek a törvénynek a módosítása, hogy hibáit kijavítsák.
Az eljárás alapvetően befolyásolná az ország demokratikus berendezkedésének megítélését. Hogyan várhatjuk el, hogy az állampolgárok betartsák a törvényt, ha a kormány és a nemzeti tanács törvényt sért? Több ezren veszíthetik el szlovák állampolgárságukat. Gál Gábor rámutatott arra is, hogy az AB egy szerencsétlen kijelentése lehetővé teszi az alibizmust, miközben egy másik, kevésbé ismert döntést nem vesznek figyelembe. Itt az ideje egyértelműen kijelenteni: a a tárgyalt törvény alkotmányellenes. Eddig erre nem került sor, ám van rá lehetőség.
A másik kifogás, hogy a jogszabály végrehajthatatlan. Ha valaki nem jelenti be, hogy más ország állampolgára lett, nem lehet a törvényt betartani. A szlovák szerveknek nincs lehetőségük ezt törvényes módon megállapítani. A törvénymódosítás viszont kötelezővé teszi ennek bejelentését. Ez egy bűvös kör.
Aki jogilag külföldi állampolgár lett, ha nem jelenti ezt be, akkor a gyakorlatban nem vált azzá. Abban bízni, hogy más ország átad egy listát, nem számolhatunk. Eddig 701-en veszítették el állampolgárságukat. A legtöbben cseh állampolgárok lettek, csupán 49 személy lett magyar állampolgár.
Ezek ártatlan emberek, akik élethelyzetüknek köszönhetően tették meg ezt a lépést. Vannak látens esetek is. Nem tudunk róluk, de semmilyen biztonsági rizikót nem jelentenek. A törvény nem rendelkezik arról, milyen módon kell az állampolgárság felvételét bejelenti, hogyan kell alkalmazni, milyen bejelentés alapján kell eljárni. A kérdőívről, melyet alkalmaznak, a törvény mit sem tud. A szervek nem vehetik el a szlovák állampolgárságot, ha az érintettek önként nem m ondanak le arról. Tehát a törvény végrehajthatatlan.
Ezt követően Gál elemezte a vonatkozó törvény és a nemzetközi szerződések viszonyát. A törvény az állampolgárság megfosztásról értekezik. Nem véletlenül. Célzatosan. Mivel a törvény megfogalmazója ismerte az alkotmány és nemzetközi szerződések szövegét, ezért használta az az állampolgárság elvesztése kifejezést. Ám ez mit sem von le a dolog lényegéről, ugyanis nem az állampolgárság elvesztéséről, hanem elvételéről van szó. Gál Gábor véleménye szerint az állampolgárságot nem lehet az illető akarata nélkül elveszteni.
A személy akaratát az állam nem helyettesítheti. Ilyen jogi fikció nincs. Ez az alkotmány megkerülése. Önkényes jogalkalmazást tesz lehetővé, mivel meggátolja, hogy minden egyes esetet megvizsgáljanak. Az emberi jogok európai egyezménye minden egyes esetben írásos indoklást követel meg, hogy a döntés bírósági úton megvizsgálható legyen. Vagyis, hogy jogi eljárás során az ilyen döntés megfellebbezhető legyen.
Ezt ez a törvény nem teszi lehetővé. Annak tovább negatívuma, hogy így az állampolgárok három csoportja alakul ki. Az elsőbe azok tartoznak, akik a törvény hatályba lépése előtt lettek egy másik ország állampolgárai, ők nem veszítik el szlovák állampolgárságukat. A második csoportba azok kerülnek, akik a törvény hatályba lépése után lettek más ország állampolgárai, de ezt a tényt nem jelentették be, ők is szlovák állampolgárok maradtak. Az utolsó csoportba azok kerültek, akik elveszítették szlovák állampolgárságukat, mivel ezt a tényt bejelentették. Ez viszont ütközik az egyenlőség elvével, hiszen a törvénynek mindenkire egyformán kell vonatkoznia.
Gál Gábor fél órán keresztül fejtette ki álláspontját. Többek között elmondta, a végeredmény a fontos: az illető akarata ellenére veszíti el szlovák állampolgárságát, ez az alkotmányba ütközik. Miután a képviselő szóban előadta kifogásait és beadványát kibővítette a fent említett szempontokkal, három alkotmánybíró kérdéseire válaszolt.
Elsőként Ľubomír Dobrík előadó alkotmánybíró tett föl kérdéseket. Ezek arra irányultak, hogy a törvény elfogadása idején nem talált olyan dokumentumot, mely igazolta volna, hogy bárki is kifogásolta volna az eljárás törvényességét. Azzal sem értett egyet, hogy az ellenzéknek nem volt ideje fölkészülni, mert Mikuláš Dzurinda részletesen elemezte a törvényt.
Gál válaszában azzal érvelt, nem tudja megítélni, vajon az alkotmánybíróság rendelkezik-e a teljes hiteles jegyzőkönyvvel. Többen is felszólaltak ilyen értelemben. Arról sincs tudomása, hogy Dzurinda nem rendelkezett-e már korábban olyan anyaggal, melynek alapján elemezhette a törvényt. Az ellenzék éppen azért nem vett részt a bizottsági üléseken, mert akkor tanulmányozta a törvénytervezetet. Közölte, személy szerint ő is felszólalt. Ebben a helyzetben, nem voltak képesek annak kihatását megítélni. De elég figyelembe venni az időrendet. A kormány elfogadta a törvényjavaslatot, egy óra múlva, 11:30-kor benyújtotta a parlamentbe. Nem állt rendelkezésre elegendő idő, hogy lelkiismeretesen szavazzanak. Itt nem a szűkös időről van szó, hanem arról, hogy a kormány visszaélt a törvénnyel.
A második kérdés arra irányult, hogy a beadvány arról szól, hogy alapvető jogok sérültek meg. Milyen alapvető jogokat sértettek meg? – érdeklődött Dobrík.
Gál szerint az alapvető jogokat az alkotmány sem sorolja föl taxatíve. Viszont akik elveszítik állampolgárságukat, lakóhelyükön semmilyen jogviszonnyal sem rendelkeznek. Ez ellenkezik Az emberi jogok európai egyezményével.
A harmadik kérdés azt firtatta, mivel az állampolgárság közjogi kérdés, miként magyarázza, hogy valaki más állampolgárságot vehet föl. Tehát itt akaratról van szó. Gál válaszában kifejtette, itt szubjektív jogról van szó. Az egyén dönt úgy, hogy egy másik ország állampolgárságát veszi föl. Az állam összekötötte a kettőt. A törvény erejénél fogva, a nemzetközi jog alapján el lehet veszíteni az egyik állampolgárságot. Más államok esetében ez lehetséges, de a szlovák alkotmány ezt nem teszi az elmondottak miatt lehetővé. Az emberi jogok európai egyezménye szerint az ilyen döntést meg kell indokolni, s így felül lehet vizsgálni közigazgatási vagy bírósági eljárás keretében. A kifogásolt törvény viszont erre nem ad lehetőséget.
A negyedik kérdés kapcsán az előadó alkotmánybíró elismerte, az állampolgárság kérdése kényes ügy. A nemzetközi szerződések is ezért így reagálnak, hiszen a múlt században erőszakkal fosztatták meg állampolgárságuktól embereket. Utalt Erich Maria Remarque munkájára, és arra, hogy a Népszövetség végül a hontalanok számára Nansen-útlevelet biztosított. A kérdés azt firtatta, hogy a nemzetközi jogi szempontok miképpen szabályozzák ezt a kérdést.
Gál arra hívta föl a figyelmet, hogy a 21. században élünk. Az élet fölgyorsult. Ennek következtében sokan kényszer nyomására vették föl második állampolgárságukat. Ne hasonlítsuk össze a jelenlegi helyzetet korábbi korokkal, mert akkor nagyon kényes helyzetbe kerülünk. 1945 után éppen Kassán a lakosság egy részét megfosztották állampolgárságától.
Ladislav Orosz alkotmánybíró a vonatkozó törvények összeférhetetlensége iránt érdeklődött. Gál válaszában újból részletezte, az állampolgárságról szóló törvény annak elvesztését emlegeti. De ez csak formalitás, hogy a törvény ne kerüljön ellentétbe az alkotmánnyal. Ám ez az érintett személy akarata ellenére történik. Az ilyen jogalkalmazást az alkotmány nem tesz lehetővé. Meggyőződése szerint ennek mérlegelésére nincs mód. Néhány ellenzéki képviselő is megszavazta a törvény, de később Gál javaslatát támogatták.
Mészáros Alajos alkotmánybíró aziránt érdeklődött, a képviselők tiltakoztak-e az ellen, hogy gyorsított eljárás keretében került sor a törvény elfogadására. Gál bevallotta, ezt nem vizsgálta, de a törvény elfogadására botrányos körülmények között került sor. Pavol Hrušovský kifogásolta az eljárást. Az MKP tüntetőleg elhagyta a termet. A törvény módosítása többször került napirendre, de a képviselők nem jártak sikerrel.
A kormány képviselőjének nem voltak kérdései. Ezt követően negyedórás szünetet rendeltek el. Ezalatt a sajtó képviselői kihasználva az időt interjúkat készítettek. Majd az alkotmánybíróság elnöke kijelentette, hogy február 26-án hirdetik ki döntésüket.
Ezután az újságírók interjúkat készítettek Lomnici Zoltánnal, az Emberi Méltóság Tanácsa elnökével, és főleg a 102 éves Tamás Ilonka nénit faggatták sokan. A tárgyaláson ott voltak az érintett személyek, akiket alkotmányellenesen fosztottak meg állampolgárságuktól. Többek között Gubík László, Kassai Gyula, Boldoghy Olivér, Fehér István. A tárgyaláson részt vett Berényi József, az MKP elnöke is.
Lomnici szerint a halasztás nem kedvezőtlen jel. Gál viszont még a szünetben közölte velem, az alkotmánybírák kérdései alapján kedvezőtlen döntés várható.
Az egyik bennfentes vélemény szerint, ha az alkotmánybíróság hatályon kívül helyezné ezt a törvényt, Robert Fico élve megskalpolná Ivetta Macejková elnököt.
A tanácskozás után a résztvevők Márai Sándor szobránál álltak meg egy rövid időre, ahol jómagam szóltam arról, hogy ez az az eset, amikor a felnőttek nem merik kimondani, a király meztelen. Ha Márai Sándor élne, bizonyára keresetlen szavakkal fogalmazná meg véleményét a helyzetről. A Magyar Kultúra Napja ürügyén elénekeltük a Szózatot. Készült még egy közös fénykép és szétszéledtünk azzal, hogy február végén ismét találkozunk.
A következő tárgyalás szerdán, február 26-án 11 órakor kezdődik.
Pavol Paška házelnök cinikusan azt nyilatkozta, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács akkori döntését és a magyar honosítási törvényre adott válaszát helyesnek tartja. Lelke rajta!
2010-ben Szlovákia Nemzeti Tanácsa módosította az állampolgárságról szóló Tt. 40/1993 sz. törvényt és gyorsított eljárás keretében hagyta jóvá a Tt. 250/2010 sz. jogszabályt, mely lehetővé tette az állampolgárság megvonását az érintett személy beleegyezése nélkül, ami ellentmond a hatályos alkotmánynak, amely világosan leszögezi, saját akarata ellenére senki sem fosztható meg szlovák állampolgárságától (5. cikkely (2)).
20 képviselőből álló csoport emiatt az alkotmánybírósághoz fordult.
Beadványukban rámutattak, hogy a kifogásolt törvény 9. §-a 1. bekezdése b) betűje („A Szlovák köztársaság állampolgárságát el lehet veszíteni (…) b) idegen állampolgárság megszerzésével kifejezett akaratnyilvánítás alapján.”), valamint 16. („A Szlovák Köztársaság állampolgára elveszíti a Szlovák Köztársaság állampolgárságát azon a napon, amelyen kifejezett akaratának megnyilvánulása alapján, amely kérvény, nyilatkozat vagy egyéb jogügylet, mely idegen állampolgárság megszerzésére irányul, önkéntesen megszerzi az idegen állampolgárságot.”) és 19. bekezdése („Az, aki elveszíti állampolgárságát a 16. bekezdés alapján, halaszthatatlanul köteles ezt a tényt bejelenteni a kerület központja körzeti hivatalának.”), 9b. §-a 1. bekezdése d) betűje szerint („Szabálysértés követ el az, aki d) halaszthatatlanul nem jelenti be a Szlovák Köztársaságának állampolgárságát elvesztését a 9. § 19. bekezdése alapján.”) és 2. bekezdése (Ez a bekezdés kiterjeszti a pénzbüntetést a d) betűre is.
Ez utóbbi esetben a büntetés elérheti a 3333 eurót.) ellentmond az alkotmány 5. cikkének tekintettel az alkotmány 1. cikkének 1. bekezdésére, 2. cikkének („Az állami szervek csak az alkotmány szerint járhatnak el, ennek keretei közt és olyan mértékben és módon, amilyet a törvények meghatároznak.”),
12. („(1) Minden ember szabad és egyenlő méltóságában és jogaiban. Az alapvető jogok és szabadságjogok nem vehetők el, elidegeníthetetlenek, elévülhetetlenek és nem törölhetők el.
(2) Az alapvető emberi jogokat és szabadságjogokat a Szlovák Köztársaság területén garantálja mindenkinek, nemére, fajára, bőrszínére, nyelvére, hitére és vallására, politikai vagy más gondolkodásmódjára, nemzeti vagy szociális származására, nemzetiségi vagy etnikai csoporthoz való tartozására, vagyoni helyzetére, származására vagy más hovatartozására való tekintet nélkül. Senkit nem érhet ezen okok miatt kár, kivételes elbánás vagy hátrányos megkülönböztetés.
(3) Mindenkinek joga van szabadon dönteni nemzetiségéről. Tilos bármifajta befolyásolás e döntés meghozatala során, és bármifajta nyomásgyakorlás, amely az elnemzetietlenítéshez vezet.
(4) Senkit nem érhet hátrány jogaiban a miatt, hogy él alapvető jogaival és szabadságjogaival.”),
13. 2-4 („(2) Az alapvető jogok és szabadságjogok az ezen alkotmányban lefektetett feltételek betartása mellett csak törvényben korlátozhatók.
(3) Az alapvető jogok és szabadságjogok törvényi korlátozásának egyformán kell vonatkoznia minden esetre, amely a megszabott feltételeket teljesíti.
(4) Az alapvető jogok és szabadságjogok korlátozása során szem előtt kell tartani azok lényegét és értelmét. Az ilyen korlátozások csak egy meghatározott cél érdekében használhatók fel.”)
A 46. cikkének 1. és 2. bekezdésével („(1) Mindenkinek joga van a törvényben meghatározott eljárás szerint jogait érvényesíteni a független és pártatlan bíróságon, valamint a törvényben meghatározott esetekben a Szlovák Köztársaság más szervénél.
(2) Aki azt állítja, hogy jogai csorbát szenvedtek a közigazgatási szervek döntése során, bírósághoz fordulhat, hogy az vizsgálja felül az ilyen döntés törvényességét, ha a törvény másképp nem rendelkezik. A bíróság hatásköréből nem lehetséges kivonni az alapvető jogokat és szabadságjogokat érintő döntések felülvizsgálatát.”), valamint Az emberi jogok európai egyezménye (1950)
6. cikke 1. bekezdésével („1. Mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen nyilvánosan és ésszerű időn belül tárgyalja, és hozzon határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában, illetőleg az ellene felhozott büntetőjogi vádak megalapozottságát illetően. Az ítéletet nyilvánosan kell kihirdetni…”) és az 1997-es állampolgárságról szóló Európai Egyezmény 4. cikke a) („minden személynek joga van valamely állampolgársághoz”) és c) betűje („senkit sem lehet önkényesen megfosztani állampolgárságától”), valamint 11. cikke („Minden részes állam köteles biztosítani, hogy az állampolgárságának megszerzéséhez, megtartásához, elvesztéséhez, visszaszerzéséhez vagy igazolásához kapcsolódó határozatok írásbeli indokolást tartalmazzanak.”).
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
További képek ITT>>>
{phocagallery view=category|categoryid=1447|limitstart=0|limitcount=0|type=1}
{iarelatednews articleid=”43533,43473,43447,43711,43723″}
