A kassai Bocatius Könyvtár modern terme, melyet tavaly építettek hozzá a patinás épülethez és rákos daganatként türemkedik ki, teljesen megtelt.
Nagyon sokan voltak kíváncsiak az egykori polgármesterre, főpolgármesterre, államfőre. Az idei városnapok alkalmából hívták meg. Mivel a könyvtár idén ünnepli 90. évfordulóját arra gondoltak, hogy olyan embereket hívnak meg, akik szintén kerek évfordulót ünnepelnek – közölte az intézmény igazgatója Klára Kemerová. – Ilyenkor be illik mutatni a vendéget, de ez sokáig tartana, inkább „egy'” mondatba foglalta össze a lényeget: Rudolf Schuster államfő, politikus, diplomata, író, filmes… több mint 30 könyvet írt, utazóként járt Kamcsatkán és a világ különböző tájain, több mint 60 elismerésben részesült. Röviden, univerzális és fáradhatatlanul lelkes ember, nem ismer lehetetlent.
Az első kérdés Johannes Bocatiusra irányította a figyelmet. Miért kezdett vele foglalkozni? – kérdezte az igazgató.
Német iskolába járt, majd a háború után szlovák iskolába íratták. A kezdet nehéz volt. A 4. osztályt ismételnie kellet a szlovák nyelv ismeretének hiánya miatt. Emiatt sokáig eszébe sem jutott, hogy valaha is író lehetne, hiszen a szlovák nyelvet kínkeservesen sajátította el. Ezekről az időkről megfeledkeztünk szerencsére – vélekedett. – Később is olyan korban élt, amikor templomban esküdött titkon, gyermekeit is titkokban kereszteltette meg.
A mi Bocatiust illeti, ez azzal kezdődött, hogy büntetésből jött a városba. A Vasműben két lehetőség elé állították. Vagy kizárják a pártból, vagy a a vasgyár és a város közötti kapcsolatokat fogja rövid ideig egyengetni. Így 1974-ben a Városi Nemzeti Bizottság alelnöke lett egy évre. Ekkor egy váratlan feladat elé állította az élet. Biztosítania kellett a hóeltakarítást. Mindjárt ellenségeket szerzett emiatt magának. Közben évente hosszabbították meg a mandátumát. Amikor a városba került, kíváncsi volt elődeire. Ezért első dolga volt a városi levéltár meglátogatása. Bocatius megszólította. Azért szenvedett, amit nem tett meg. Elsősorban tisztességes volt, vallása mellett is kitartott. Jeles személyiség volt, aki diákjait a Magas Tátrába vitte. Nem adta föl meggyőződését bezárása után sem. Ezért írta a Hálátlan bíró (Nevdačný richtár) c. rádiójátékát, melyet sugároztak. Schuster látta, az évszázadok alatt minden ismétlődik.
Csonka Ferenc irodalomtörténész kereste föl Kassán, aki közölte vele, Bocatius szabadulása nem úgy történt, ahogy eddig tudtuk. Ugyanis azelőtt az terjedt el, felesége szabadította ki, aki András napkor kötelet és fűrészt süttetett be egy kenyérbe és azt juttatta a börtönbe. Hogyhogy nem – ellenkezett Schuster -, hiszen ő a levéltárból vette adatait! (Tegyük hozzá, Jókai Mór is ezt a legendát vette át.) Csonka elmondta, Svájcban megtalálta Bocatius jegyzeteit. Később a városnapok keretében utcai színjátszást tartottak. Majd cseh-magyar-szlovák-német koprodukciós filmet szeretet volna készíteni a történetből, de ez egyelőre nem valósult meg. Szerelem, csalódás, gyilkosság… Minden együtt van, ami egy jó történethez kell. Orbán Viktorral jó kapcsolatokat ápol, remélte, sikerül ezt tető alá hozni.
Soha nem gondolta, hogy írni fog. Egy rádiós hölgy, Božena Mačingová-Čonková író-szerkesztő vette rá, írja meg apja történetét, aki Brazíliában készítette az első filmet. (A szlovák tévé is dokumentumfilmet akart készíteni az első „szlovák” indiánfilmről, de édesapja csak németül vagy magyarul volt hajlandó megszólalni, a tévések csomagoltak.) Három hónapra mentek ki, de nyolc hónapig maradtak két nagybátyjával együtt. „Ha ezt a történetet nem írtam volna meg, akkor ezt senki sem vette volna észre.” Mondotta a ex-államfő – „Mert mi szlovákok gazdagok vagyunk az ilyen történetekben.” (Szülei forognak a sírjukban!) tehát a rádiónak köszönheti, hogy írni kezdett. A városban lejátszódó eseményeket írta meg, melyek a kort jellemezték. Irodalmi műsorsorozatokkal kezdte, majd rádiójátékokkal folytatta. Jančošekkel kezdte. Mint alelnöknek nem volt ideje, így diktálta a darabot. Karol Jančošek buzdította, írhatna rádiójátékokat is, mert jók a dialógusai. Szakkönyveket adott neki kölcsön a rádiójátékok teóriájáról, tanulmányozza őket át. Erre azonban nem maradt ideje. Három hónap után kérte, legalább a könyveket adja vissza. Ezután elbeszélgettek a rádiójátékokról. Mi van az elején? Valamivel meg kell fogni a hallgatót, majd jön a bonyodalom, mely feloldódik, de nem ott van a vége, ahol a hallgató várja. Vékony jégre lépett. Elolvasott egy darabot, hogy tanuljon belőle. Így kezdődött. Majd jött a tévé és a kritikák. Közben a környezetvédelemmel és a magnezitüzem bezárásával kellett foglalkoznia. Két kemencét kellett bezárni. Támadások érték miatta.
A kolozsvári egyetem növendékével, Ján Kňazovický doktorral azért foglalkozott, mert a leginkább elismert kassai volt. Több mint 100 szakmunkája jelent meg. Nobel-díjra is javasolták, de nem kaphatta el. Egy szocialista országban ez nem ment. Nagyon jó mesélő volt. 40 perces műsort készítettek róla és Jozef Fabini festőművészről. Ez utóbbi tanácsait is megfogadta. Sok minden átvett tőle. 30 óra anyagot játszott föl mindkettőjükről. Ebből később dokumentumfilm készült. Könyvek esetében azonban a legjobban a detektívregényekért fizettek.
Majd Zmeták Ernő festőművészről beszélt, akinek még csak eljön az ideje. A Budapesten végzett művész hívő ember volt, azért nem futhatott be karriert. Bensőséges kapcsolat alakult ki köztük. Sokat köszönhet neki. Amikor Ľudovít Fulla festő, grafikus letette a pártkönyvét, Vasiľ Biľak pártideológusnál ezt úgy simította el, hogy egy képet adott érte. Zmeták tanársegéde volt és esetében nehezebb volt a helyzet.
Három garázsban tárolja anyagait. Kettőben könyvek vannak, az elsőben magánlevéltára található. Mindenről van másolata, hogy ha megtámadnák bármiért is, dokumentumokkal tudjon érvelni. Kassán elnöki könyvtárat szeretne létrehozni. Az ötletet Amerikából hozta. Ott helyezné el könyveit. Azokat, amelyeket ő írt és azokat is, amelyeket kapott. A DVD-ket és a 8 mm-es filmeket, melyeket átjátszott és hangosított s kommentárokkal látott el.
A politikáról nem óhajtott beszélni, mert az megosztja az embereket, de azért röviden kitért az ezzel foglalkozó köteteire. Az Ultimátum arról szól, miképpen élte meg a rendszerváltást, milyen volt a rezsimek átjárhatósága. (Nagyobb volt a kelleténél.) A másik kötete Beszélgetések Milan Čičcsel (Rozhovory s Milanom Čičom, 2001) címet viseli. Ez Csehszlovákia kettéválásáról számol be, amit ő Kanadában élt meg, Csehszlovákia utolsó nagyköveteként. A visszatérés a nagypolitikába (Návrat do veľkej politiky, 1998) életének arról a korszakáról szól, amikor megalapította a Polgári Egyetértés Pártját (SOP) és államfővé választották. A Visszatérés lépcsői (Schody návratov) meg arról számol be, hogy nem följutni a csúcsra nehéz, hanem sokan nem tudnak leszállni, visszalépni, háttérbe vonulni. A legjobb érzés, ha az ember tisztességesen jár el.
Majd felkérésre az utazásairól beszélt. Mindig előre áttanulmányozta a helyszíneket, ahová elindult. Fölkészült. Ilyenkor tudatosítja, milyen keveset tud pl. a neutrínókról. Egyik könyvében leírta, hol mindenütt járt. A pozsonyi várban kiállítást rendezett eddigi útjairól. Ez júniusig lesz látható. Reményei szerint, ez Kassára is eljut majd. Megérdemlik a kassaiak, hogy lássák. A legtávolabbi hely ahová eljutott, a déli és északi sark. Az előbbire könnyebben sikerült. A délire úgy jutott, hogy Bush amerikai elnök segített neki. Így 75 évesen engedélyt kapott, igaz a leánya több orvosi látleletet hamisított, hogy megfeleljen a szigorú követelményeknek. A déli sarkon protekciója révén bármit forgathatott. Három napig akklimatizálódni kell, nem a magasság miatt, hanem a hideg miatt. A jég 11 cm-t mozdul el évente. Az ottjártakor elhelyezett kapszula 120.000 év múlva kerül a tengerbe. Katonai repülőgéppel utazott. Az erről szóló film címe: Egy nap a déli póluson (Jeden deň na Južnom póle, 2012).
Egyszer gyermekkorában beosont a vetítőbe, mert látni akarta, hogyan működik. Majd üvegre festett képeket és azokat vetítette. Már gyermekként „mozit” tartott fenn. Ezek ott találhatók a múzeumban. Kölcsönvett fényképezőgéppel kezdett fényképezni. Azután sokáig erre nem volt ideje. Az elnöksége után visszatért a fotózáshoz.
Kamcsatkán másodszor megszületett. Egyszer reggel az anyamedve négy kicsinyével a környéken tartózkodott. Azzal az ürüggyel, hogy sétálni megy, mert a gyomra renitenskedik, felment a hídra, melyet a medvék is használtak, hogy ne kerítés mögül fotózzon, mert az úgy nézett volna ki, mintha állatkertben járt volna. Örült, hogy jó képeket csinál. Egy kamcsatkaival vetélkedett, ki készít jobb felvételeket. Amint filmezett, felugrott hozzá egy medve pofájában egy nagy lazaccal. Korábban egy tanfolyamon vett részt, ahol megtanították, miképpen kell viselkedni, ha medvével találkozik az ember. Nem szabad elszaladni, hanem nagynak kell látszani. Úgy megijedt, hogy meg sem tudott mozdulni. A kezeit a kamerával együtt felemelte. A medve elengedte a halat és elment. Az állat már rég távol volt, de ő még mindig ott állt sóbálvánnyá meredve. A kezei reszkettek. A többieknek azután bevallotta mi történt. Gratuláltak neki, mert újra született. Kamcsatkán kritizálta a piszkos ablakokat a helikopteren, így biztosították, kinyitották az ajtó és kedvére filmezhetett. Csak lefelé nem volt szabad néznie. Ezután három éjszakán át arról álmodott, hogy zuhan.
Főleg az északi féltekét csavarogta be elsősorban. De járt azért másutt is. Portugálul kiadták brazíliai könyvét (Selva Brasileira, 2000). Amikor az utolsó csehszlovák nagykövet volt Kanadában, elhatározta, beutazza az északi féltekét. Nagykövetként azonban erre nem volt ideje. Ott nincs tavasz és ősz. Csodás, három hónap alatt mit művel a természet. Ez az ország nyitotta meg a szemeit. Végigjárta egy lakóbusszal az egész országot az Atlanti Óceántól a Csendes Óceánig. Közben a nemzeti parkokat nézte meg és fotózta. A növényeket, termálvizeket, amelyekben forró víz fortyog. Amikor Grönlandon járt, a jégtakaró a korábbi helyzethez képest észak felé húzódott. Ez a tengerek szintjének emelkedésével jár. Kanadáról szóló könyve a Tengertől tengerig (Od mora k moru,) talán szeptemberben jelenik meg.
Kamcsatkán 27 aktív tűzhányó található. Az ott élők már hozzájuk szoktak. Az Antarktiszon csak egy működik. Repülővel elrepült fölötte. Egy helyütt két jégtakaró egymásra tömörül és bizarr alakzatokat képez. Veszélyes lehet, de ő oda is elment. Száraz völgyeket találni ott, ahol évmilliók óta nem hullott csapadék. A kutatók ezt a terepet használják a Marssal kapcsolatos kutatások céljaira.
Kitért arra is, hogy egy alkalommal Csukotkán indiánok fogságába esett, akik 12 millió dollár váltságdíjat követeltek érte. Utazásait saját zsebből finanszírozza. Telik rá. De fő az egészség.
Majd Kassáról ejtett néhány szót. A Dóm csonka tornyát szerette volna megépíttetni, hiszen az ilyen templomok évszázadokig épülnek. Minden generáció hozzátesz valamit. De a műemlékvédelem ellenezte. Tomko kardinális támogatását is megszerezte hozzá. Belevágott volna. Történelmi tett lett volna. Nem kapott rá engedélyt. Már amikor a gondolatot felvetette, ellenezték. A Repülőmúzeum számára szerzett egy újabb IL 14-et az eperjesi tulajdonostól. Egy IL 18-at Orbán Viktortól vásároltatta meg, de Szlovákia nem tudja, hogyan hozza el. Egy helikoptert is szerzett, amellyel Gorbacsov repült. Ezt most az ukránok nem sokra becsülik, de ötven év múlva felbecsülhetetlen értéke lesz. Ezt Janukovics odaadta, de a szlovák kulturális miniszter nem vette át. A belügyminisztert vette rá. Olyan sokáig húzódott az ügy, hogy most újra jóvá kell hagyni, miközben Ukrajnában nincs szlovák nagykövet.
Majd végezetül nem állta meg, hogy ne beszéljen a politikáról. A nyelvismerete nagyon fontos. Amikor elnökké választásáról volt szó, azzal támadták, hogy német és ellenzi a beneši dekrétumokat. A legnehezebb fejezetek a Verheugennel való tárgyalások az EU-hoz való csatlakozás terén, a háttérben készültek a megegyezések. Egyszer Putyin nem hivatalosan kívánt vele találkozni. Egy sportrendezvény alkalmával beszéltek. Putyin megkérdezte, akarunk-e a NATO-ba belépni. Nemcsak akarunk, hanem muszáj. Amerikai oldalról nehezményezték, hogy Schuster már háromszor találkozott az orosz elnökkel. Nem sok ez? Válasza az volt, ő oda megy, ahová meghívják. Erre jött a meghívó Bush elnök részéről. Nemsokára közölték vele, az ottawai egyetem tiszteletbeli doktorátust adományoz neki. Elutazik? Csak akkor, ha még egyszer amerikai és kanadai meghívást kap. Ezt felejtse el – mondták neki -, két éven belül ilyen meghívás nem szokott érkezni. De csoda történt, mindketten meghívtak.
Gerhard Schröder német kancellárnak egy alkalommal tanácsolta, dacoljon egy kicsit az Egyesült Államokkal, legalább megnő az ázsiója. Az megfogadta tanácsát. Amikor Bushsal tárgyalt az megkérte rá, mivel tudta, jó kapcsolatban áll vele, nem venné rá, hogy ne ellenkezzen? Schuster nevetett magában, mert ha Bush tudta volna, hogy éppen ő javasolta az ellenállást, akkor aligha kérte volna meg erre a szívességre.
Az exelnök láthatóan elemében volt, tréfálkozott, többször megnevettette közönségét. Azzal is, amikor közölte, lányával a minap mántául beszélt, mert a szlovák titkosszolgálatnak valószínűleg nincs olyan szakembere, aki ezt a nyelvet bírná.
Az eseményről készült fotókat megtekinthetik a képgalériánkban.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
