120 óra, 23 zenekar, 52 előadó, több ezer vendég és frenetikus hangulat. Lezajlott a felvidéki nyár egyik legjelentősebb eseménye, a II. Martosi Szabadegyetem.
A tavalyi elsőhöz képest idén sokkalta kevesebb médiafigyelemmel, kevésbé puskaporos hangulatban és sokkalta nedvesebb időjárási viszonyok közt zajlottak a kulturális, zenei és egyéb jellegű előadások. A több ezer vendég ellenére a fesztivál-szabadegyetem megtartotta családias, barátságos légkörét, ami nagyban köszönhető a festői környezetű Feszty Park miliőjének.
Ám van mindezeken túlmenően egy másik vetülete is a rendezvénynek.
A légköre, szellemisége és a lelke az egésznek. Ezt pedig leginkább az emberség és az alázat jellemezte. A szervezők szándéka kezdettől fogva az volt, hogy egy olyan szabadotthont hozzanak létre, ahol kortól, nemtől, nemzetiségtől vagy vallástól függetlenül mindenki otthon érezheti magát. A színvonalas előadások, a pörgős koncertek, a jó bulik, a finomabbnál finomabb ételspecialitások, a kitűnő italok és a barátságos légkör mind, mind azt árasztotta magából, hogy ez a hely nem valamiért vagy valami ellen jött létre, hanem ahogy az élet, mely a természettől fakad, úgy ez a Martosi Szabadegyetem is magától értetően szimbiózisban létezik a felvidéki magyarsággal.
Ha valaki azt kérné tőlem, foglaljam össze neki, milyen a Martosi Szabadegyetem, azt válaszolnám, hogy pontosan olyan, amilyen a felvidéki magyarság.
Való igaz, sok-sok mindenben az emberek itt is, ahogy szerte mindenhol nem értenek egyet, de azt kulturált keretek közt, emberi módon tudják egymással megvitatni. Hogy miért? Mert Martoson a nyitott gondolkodáson és egymás elfogadásán van a hangsúly, úgy hogy eközben önmagát se kelljen senkinek feladnia.
Ezt a lelki táplálékot vehette magához a sok ezer Martlakó, aki bekapcsolódva a programokba jövőbetekintően gondolkodott fontos kérdésekről. Ebben a szellemiségben folytathatták eszmecseréiket, beszélgetéseiket hajnalba nyúlóan, ebben a szellemiségben bulizhattak a koncerteken, vagy éppen ebben a szellemiségben nótázhattak a Borostyán erdő hűsében. Ettől a plusztól válik szabadegyetemmé egy fesztivál, hogy értéket képvisel és szabadotthonává válik az egész felvidéki magyarságnak.
Ennek szellemében találkozzunk jövőre is a Feszty Művelődési Parkban!
Megkérdeztünk pár Martlakót, hogy érezte magát, mit kapott a szabadegyetemtől?
– „Nagyon szépen köszönöm a szervezőknek, fellépőknek és a résztvevőknek egyaránt! Családias hangulat és felejthetetlen élmény volt. A fesztivál felébresztette bennem a büszkeséget, most már nyíltan merem vállalni, hogy magyar vagyok, méghozzá őshonos magyar! Megértettem, hogy nem kisebbség vagyunk, hanem közösség, a hetedik legnagyobb Európában.
Igazán most érzem csak, hogy nem vagyunk egyedül itt a Felvidéken. Érezni lehetett, hogy lélekben összetartozunk. A zenei élményen kívül sok érdekes fórum és előadás is maradandó élményt nyújtott. Megértettem, mit is jelent a szabadegyetem kifejezés. Eddig nem nagyon érdekelt a politika, de rádöbbentem, hogy ezentúl kit fogok választani. Egy szlovák barátom azt mondta, hogy amikor Budapesten kirándult, mindenki kedves és barátságos volt vele. Na, pont ezt éreztem a fesztiválon is. Jövőre biztosan több ógyallai ismerősöm lesz ott, mert csak pozitívumokat tudok nekik mondani. Isten áldja a magyar népet és a hazát!” Győző
– „Martra szálltunk és Martlakók lettünk. Fantasztikus pár nap volt. Hiányzik…! Hiányzik a gondtalan, fesztiválozós élet előadásokkal, bemutatókkal tarkítva. Hiányzik a meghitt tóparti reggelizés, az éjszakába nyúló beszélgetések és az önfeledt életérzés! Jövőre újra Martlakó akarok lenni!” Kriszta
– „Első alkalommal vettem rajta részt, de nem utoljára. A környék nagyon szép, jól ki van építve a hely. Jól meg volt szervezve. Ehhez gratulálok a szervezőknek! A témák az előadásokon aktuálisak voltak és jó szakemberekkel lehetett beszélgetni fontos témákról. Ez nagyon tetszett. Sok új barátra tettem szert és jó érzés volt, hogy annyi különböző ember egy helyen ugyan azt gondolja, és valóban a felvidéki magyarok gyarapodását és megmaradását szorgalmazza. Csak két koncerten, a GringóSztáron és a Benkó Dixielandon voltam, de az fergetegesre sikeredett. Összességében nagyon pozitív kép alakult ki az egészről.” Enikő
– „Számomra, mint amatőr fényképésznek, a Martosi Szabadegyetem sok új kihívást jelentett, amiket kitartóan végeztem el olykor a reggelbe nyúlóan. Nagy öröm volt, hogy együtt dolgozhattam ismert újságírókkal, fényképészekkel és operatőrökkel. Munkám során személyesen is találkozhattam kedvenc zenészeimmel, akikkel személyesen egy-két szót is válthattam. Nem mellesleg nagyon sok új barátságra tettem szert a tábor ideje alatt, illetve a régi barátságokat tovább erősíthettük. A fesztivál végére kissé elfáradva, de jó emlékekkel tértem haza. Remélem, jövőre ismét tagja lehetek ennek remek csapatnak.” Viktor
„A Martosi Szabadegyetem a nyaram egyik legnagyobb bulija volt már tavaly is. Mint szervező megtapasztaltam fizikai és pszichikai határaimat, és ennek köszönhetően talán még jobban kicsiszolódott a problémamegoldó készségem. Hangulatában fantasztikusnak, emberbarátnak és családcentrikusnak éreztem.” Ákos
– „A tavalyiból kiindulva nagyjából tudtam, hogy mire számíthatok, mire készülhetek. Koncertek terén a tavalyi jobban tetszett, de mint közösség és barátok az idén jobban összeverődtünk. Sok olyan barátommal találkoztam, akikkel egy éven csak egyszer találkozhatunk, ezért már különösen vártam is a rendezvényt. De a legfőbb dolog, ami tetszett, hogy azt a sok fiatalt, aki ott volt, mintha egy láthatatlan háló összetartotta volna, ez pedig a magyarság. Fantasztikus volt érezni, hogy mi mindannyian egyek vagyunk és összetartozunk. Nagyon örülök, hogy részt vehettem a fesztiválon, ha tehetném már most vissza mennék. Külön köszönöm szervezőknek, hogy megvalósították ezt számunkra!” Dominik
– „A Martosi Szabadegyetem jó lehetőség a felvidéki magyar fiataloknak, hogy találkozhassanak honfitársaikkal és új barátságokra tegyenek szert akár felvidéki, akár erdélyi, akár anyaországi fiatalokkal. Nagy öröm számomra, hogy idén is sikerült keletről egy autóbusznyi fiatalt eljuttatni és részt vehettek a szabadegyetemen. Reakciójukból leszűrve jövőre is találkozhatunk majd velük. Óriási hangulat volt a sátorozó martlakók közt, hajnalig szóló szórakozás az eső és a sár ellenére is. A koncertek és az előadások az idén is hozták azt a komoly színvonalat, amit az I. Martosi Szabadegyetem tapasztalhattunk. Remélem, ez marad is, és csak fokozódni fog. Úgy érzem már mostanra sikerült egyfajta hagyományt teremteni, amelyre a felvidéki magyarság teljes mértékben büszke lehet.” Ádám
– „Az idei nyári szünet fantasztikusan kezdődött. A II. Martosi Szabadegyetem nem csak a kikapcsolódásról szólt, hanem a szabadidő hasznos eltöltéséről is. Mindez a természetben, a hangulatos Feszty parkban. Már tavaly beterveztem, hogy idén is ellátogatok a szabadegyetemre. Az első nagyon tetszett és barátaimmal úgy döntöttünk, hogy idén is eljövünk és sátrazunk. Azon kívül, hogy napközben érdekes előadásoknak lehettünk részesei, a napokat az esti koncertek és bulik koronázták meg. Kifejezetten tetszettek, a felvidéki magyarságot érintő kérdésekkel foglalkozó előadások, melyek leginkább érintenek bennünket.
A martosi szabadegyetemen rengeteg hasonló gondolkodású fiatalt és még fiatalabbat ismerhettem meg, akikkel fergeteges napokat tölthettünk el együtt. Jó volt érezni, hogy a Felvidék minden szegletéből összejöttek a fiatalok és ugyanazon a hullámhosszon gondolkodva kapcsolódtak ki. Szerintem sokáig emlékezni fogunk ezekre az élményekre.” Zoli
– „Megtapasztalhattam az összetartozás élményét, hogy találkozhattam hasonló érdeklődésű, keresztény-nemzeti gondolkodású fiatalokkal. Jókat eszmecserélhettünk a nemzedékünket és az összmagyarságot érintő sorskérdésekről. Rengeteg új ismeretségekre tehettem szert, új kapcsolatokat építhettem magyarországi és külhoniakkal egyaránt.” Balázs
Csonka Ákos, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”47348,47333,47283″}
