A politikai klientelizmus burjánzott eddig is – lásd az Európai Bizottság döntését a kilenc operatív program finanszírozásának felfüggesztéséről – újdonság csupán annak nyílt vállalása.
Az előző választási időszakban a magyar kormány 1 200 milliárd forint (mintegy 4 milliárd euró) összegben vállalta át az önkormányzatok tartozásait, amelyet az állami költségvetés térített. Tette mindezt széles körben, nemcsak a kormánypárt polgármesterei által vezetett önkormányzatoknál. Jó példa erre Esztergom esete, ahol a város 22 milliárdos tartozását vállalta át a kormány.
Nyolcévnyi pozsonyi parlamenti tapasztalatom (négy évig a közigazgatási és önkormányzati bizottságban, további majdnem négy évig a pénzügyi és költségvetési bizottságban dolgoztam), és az itteni politikai közgondolkodásról szerzett tapasztalataim alapján szögezem le, ehhez hasonló széleskörű lépést Szlovákiában elképzelhetetlennek tartok.
Erre megjelent a hír, hogy a szlovák kormány is hozzálátott az önkormányzatok tartozásának átvállalásához, igaz, erősen részrehajló módon. Csupán egy önkormányzat, Zsolna város tartozását vállalta át, ami 17,5 millió euró összegben terheli meg a mindannyiunk adóiból összetákolt állami költségvetést. A szakma és a politikum haragját leginkább az váltotta ki, hogy a kormányfő nyugodt hangnemben, cinikusan, köntörfalazás nélkül ismerte el az égbekiáltó részrehajlást. Nyilvánvaló, hogy párttársának, a Smer polgármesterének segített ilyen minősíthetetlenül az önkormányzati választások előtt.
Azzal indokolta a kormány döntését, hogy Zsolna polgármestere parlamenti képviselő, így közelebb áll a tűzhöz. Hasonló módon átvállalhatná Csallóközcsütörtök tartozását is, hiszen Pfundtner Edit parlamenti képviselő onnan származik. Nyilván nem teszi ezt sem ott, sem más önkormányzatnál, lehet az bármennyire rászorult, eladósodott.
Tavaly azt nyilatkozta a kormányfő, ha két egyformán értékelt pályázat közül kellene kiválasztani egyet, amely állami vagy uniós támogatásban részesül, szemrebbenés nélkül azt támogatná meg, amely saját politikai struktúrájához köthető. Emiatt a kormány szerdai, október 8-i döntése nem tekinthető egyszeri botlásnak, e döntésekben a kormányfő ars poeticája nyilvánul meg: részrehajlás szemrebbenés nélkül.
A politikai klientelizmus burjánzott eddig is – lásd az Európai Bizottság döntését a kilenc operatív program finanszírozásának felfüggesztéséről – újdonság csupán annak nyílt vállalása. Legalább őszinte, nem tesz fügefalevelet oda, amit mások eltakarnak. Azt bizonyítja mindezzel, hogy a politikai klientelizmus magasabb szintre, kevésbé szofisztikált módon a nyílt színre került. A közérdek pedig ismét sokadrangúvá silányult.
Farkas Iván, Felvidék.ma
A szerző az MKP gazdaságpolitikai alelnöke {iarelatednews articleid=”49182″}
