Szokatlanul feszült hangulatban ülésezett a Szlovák Kormány Nemzeti Kisebbségi Tanácsa, amikor a magyar képviselők kezdeményezésére napirendre került a Büntető törvénykönyv módosítása, az úgynevezett lex Beneš. Az ülés már az elején konfliktussal indult: az Igazságügyi Minisztérium jelen lévő államtitkára megpróbálta levetetni a kérdést a napirendről. A lépés azonban – mint később kiderült – inkább összekovácsolta a nemzeti kisebbségeket, mintsem elbizonytalanította volna őket.
„Ez a húzás visszafelé sült el” – értékelte a történteket Nagy Dávid ügyvéd, a tanács tagja. Elmondása szerint az államtitkári fellépést többen hatalmi arroganciaként élték meg, és nyíltan szóvá is tették, hogy a tanács nem „bólogató testület”, hanem éppen azért jött létre, hogy véleményt formáljon, adott esetben kritikát fogalmazzon meg a kormánnyal szemben.
A vita során az államtitkár azzal érvelt, hogy a tanács feladata az „emberek összefogása”, és szerinte a lex Benešsel kapcsolatos állásfoglalás politikai konfliktusba sodorja a testületet. A kisebbségi képviselők azonban ezt határozottan visszautasították.
Mint elhangzott: a tanács tanácsadó szerv, amelynek kötelessége jelezni, ha egy törvénymódosítás sérti a szólásszabadságot vagy a kisebbségi jogokat.
A határozat lényege jogi természetű. A tanács szerint elfogadhatatlan, hogy egy történelmi kérdésekhez kötődő jogszabály bírálata büntetőjogi következményekkel járhat. Nagy Dávid úgy fogalmazott: veszélyes precedensről van szó, mert ha egy „máig élő” jogi konstrukció kritizálásáért börtönbüntetés fenyeget, az gyakorlatilag megöli a társadalmi és tudományos párbeszédet.
„Ha ma ezért járhat büntetés, holnap akár más törvények kritikáját is kriminalizálhatják” – figyelmeztetett.
A tanács határozata nem politikai támadásként, hanem jogvédelmi jelzésként értelmezhető – húzta alá Nagy Dávid. A dokumentum egyrészt a szólásszabadság és az alkotmányos elvek sérelmére hívja fel a figyelmet, másrészt világos elvárást fogalmaz meg a jövőre nézve: minden, a nemzeti kisebbségeket érintő jogszabály-előkészítésbe be kell vonni az érintett közösségeket – magyarázta.
A szavazás eredménye önmagában is üzenetértékű. A nemzeti kisebbségek képviselői szinte egyhangúlag támogatták a magyar beterjesztést, míg az állami intézményeket képviselő hivatalnokok többsége ellene szavazott. „Ez azt jelzi, hogy a kormány ebben a kérdésben nem a helyes úton jár” – értékelte Nagy Dávid, hozzátéve: a nemtetszés egyértelmű és széles körű volt.
Külön figyelemre méltó, hogy a vitában nemcsak a történelmileg közvetlenül érintett közösségek – például a magyarok vagy a németek – szólaltak fel, hanem olyan kisebbségek is, amelyekre a Beneš-dekrétumok nem vonatkoztak közvetlenül. Ruszin, goral, sőt vietnámi képviselők is a javaslat mellett szóltak.
Nagy Dávid szerint ez ösztönös szolidaritás volt: sokan felismerték, hogy ha a legnagyobb nemzeti közösséggel szemben ilyen jogi eszközöket alkalmazhat az állam, akkor a kisebbek még kiszolgáltatottabbá válhatnak.
A határozat úgynevezett reprezentatív státuszt kapott, ami azt jelenti, hogy hivatalos jegyzőkönyv formájában a miniszterelnök elé kerül. Így a kormány közvetlenül szembesül a kisebbségi tanács álláspontjával. Hogy lesz-e érdemi reakció, az Nagy Dávid szerint attól függ, mennyire veszi komolyan a kormány a saját tanácsadó testületeit – és önmagát.
A jogász végül azoknak is üzent, akik attól tartanak, hogy a történelmi múltról való nyílt beszéd jogi kockázattá válhat. Válasza rövid volt, de egyértelmű: „Ne féljenek. Az igazság mindig győz.”
Szalai Erika/Felvidék.ma
