A hivatalos szlovák álláspont szerint az alábbiakban olvasható történet nem más, mint merő rosszindulatú fikció, aljas szlovákellenes propaganda. A hivatalos szlovák álláspont szerint ugyanis bár a Beneš-dekrétumok érvényben vannak – ezt nehéz is lenne tagadni a 2007-es megerősítő parlamenti határozat után – a gyakorlatban azonban már nem alkalmazzák őket.
Azonban a valóság ezzel szemben az, hogy a dekrétumok felülírnak minden törvényt és jogszabályt Szlovákiában. Mindezt pedig nem a hatásvadász publicista írja epébe tövig belemártott tollával, hanem a jogi szakértő, egykori szlovákiai parlamenti képviselő, jelenleg is aktív települési vezető és megyei önkormányzati képviselő mondja el egy budapesti kisebbségi jogvédelmi szakmai konferencia hallgatóságának. És ez még csak az – egyébként igen lényegre törő, a témától egy pillanatra sem elkalandozó előadás bevezetője.
Szabó Olga ügyvéd, megyei képviselő, Path község polgármestere is előadója volt annak a konferenciának, melyet november 27-én rendezett a Kisebbségi Jogvédő Intézet a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karán. Jogérvényesítés a gyakorlatban – Székelyföldtől Délvidékig, ez volt címe a kisebbségvédelmi szakmai fórumnak, melyen Szabó Olga konkrét példákkal mutatta be, hányadán is állunk Szlovákiában a Beneš-dekrétumok mindennapi „gyakorlásával”. A felsorakoztatott példák nem légből kapottak: a polgármester asszony saját községe ügyes-bajos, dekrétumokkal átitatott ügyeit ismertette.
Kis falu a nagy Duna mentében…
Path község békés kis magyar falucska a Duna partján, Komáromtól úgy 15 kilométernyire keletre. Ismerős lehet a földrajzkönyvekből: Szlovákia legdélebbi településéről van szó. És ismerős lehet a turisztikai könyvekből, prospektusokból, hiszen termálfürdője kedvelt célpontja volt nem csak a felvidéki, de magyarországi, csehországi, lengyelországi üdülni vágyóknak is. Csakhogy az említett termálfürdő körül immáron évtizedek óta nincs rendben szinte semmi. Az ott lévő földterületek körül ugyanis vég nélküli, bonyolult jogi vita zajlik, melyet az ügyet képviselő polgármesteren-ügyvéden kívül már alig lát át bárki más. Beleértve az eljáró szlovák hatóságokat, bírói fórumokat is. És itt jönnek a képbe a Benes-dekrétumok.
Magyarok, árulók, kollaboránsok kontra szlovák leszármazottak
A sebek egészen frissek: Path község 2013-ban pert vesztett a szlovák betelepültek leszármazottai ellen, akik a „németek, magyarok, árulók, kollaboránsok vagyonának elkobzásáról és gyors szétosztásáról” szóló törvény (104/1945 T.t.) alapján szerezték meg a falu fürdője alatti földek egy részének tulajdonjogát. Történt mindez annak ellenére – számolt be Szabó Olga a visszásságokról – hogy a kiutalási határozat tartalmában sem felelt meg az előírásoknak. A földhivatali bejegyzések hibásak: amennyiben a kataszteri terület megnevezése helyes, úgy helytelen a kataszteri betét száma. Olyan számú betét és olyan parcellaszám abban a kataszteri területben nem is szerepelt, amire hivatkoztak. A Legfelsőbb Bíróság mindezt mégis csak afféle „elírásnak”, számításbeli hibának tekintette és a határozatot – amely tehát a magyar földeket a szlovák telepeseknek kiutalta, érvényesnek tekintette.
A szlovák igazságszolgáltatás magasságai
A jogi procedúra menete is megér egy misét: első fokon a bíróság a telepesek leszármazottainak adott igazat, majd a másodfokú bíróság elutasította az ő keresetüket, több pontban is taglalva az említett kiutaló határozat pontatlanságait. Aztán a Legfelsőbb Bíróság a már leírt módon intézte el a dolgot. Mindezek után mi más is történhetett volna – hiszen ez itt mégiscsak Szlovákia – ugyanazon kerületi bírák, akik korábban még elutasították a telepesek leszármazottainak kereseteit, most helyt adtak nekik! De hogy ne legyenek egyedül: ugyanaz a kerületi ügyészség, amely a per folyamán még azt az álláspontot képviselte, hogy Path községet illetik a földek, a LB határozata után már törvényesnek találta, hogy e földek a telepesek leszármazottainak tulajdonába kerüljenek át.
A Legfelsőbb Bíróság megjárásával majdnem kimerültek a hazai lehetőségek – de csak majdnem. Szabó Olga és csapata az Alkotmánybíróság elé vitte az ügyet, rámutatva arra, hogy ha már érvényesnek és alkalmazhatónak is tekintik a jogfosztó kiosztási határozatot, a leszármazottak akkor is csak kárpótlási eljárás útján érvényesíthették volna igényüket. Magyarán: „pótföldre” tarthattak volna igényt és nem a pati fürdő területén lévő földekre.
Csakhogy a magasabb érdekek itt mást kívántak: azt, hogy a magyar falucska termálfürdőjében a szlovák telepesek leszármazottai földet szerezzenek.
Szabó Olga előadásából kiderült az is, hogy a bíróságok hibák sorozatát követték el, kezdve azzal, hogy már a geometriai vázrajzot és földterület beazonosítást sem igazságügyi szakértő végezte, hanem egy „egyszerű”, külső kft. Arról nem is beszélve, hogy végső soron még az elbirtoklást sem vették figyelembe, márpedig – ha más jogalap nem is lett volna – a község már elbirtoklással is bőven megszerezte a földek tulajdonjogát. A saját földjeiét…
A jogi eljárás kilenc éven át húzódott – amiért persze az ügyvédnő nem felejtett el panaszt benyújtani, ha már van olyan az országban, hogy alkotmány, amely elvileg garantálja az igazságos bírósági eljáráshoz való jogot. A kilenc év alatt volt idő arra is, hogy Szabó Olga a levéltárban kutakodjék. Így derült ki, hogy a felperesek (telepes-leszármazottak) felmenői lemondtak a kiosztott vagyonról. Micsoda fordulat – gondolhatnánk, s e tényt természetesen azonnal az Alkotmánybíróság tudomására is hozta.
Becsületbeli ügy
Csakhogy a jogi csűrés csavarás most indult igazán be. A szlovák törvények szerint a perújítási kérelmet be kell nyújtani a perújításra okot adó körülményről való tudomásszerzéstől számított 3 hónapon belül. Mivel csak októberben kerültek elő a jegyzőkönyvek, melyek az előbb említett lemondásokat tartalmazták, decemberben kérték a perújítást. Igen ám, csakhogy decemberben kellett beadni – 3 hónapos jogvesztő határidőn belül – a panaszt is az alkotmánybíróságra.
„Ezt használta ki az AB” – mondta Szabó Olga. „Idő előttinek ítélte meg panaszunkat, hiszen az orvosolva lehet a perújítás során. Nem foglalkozott az eljárás hosszadalmas voltával, nem foglalkozott azzal sem, hogy vagyonhoz való jogunkban korlátozva voltunk. Ezekkel a jogsértésekkel nem foglalkozik majd a perújítás során a bíróság sem, hiszen azok az előző eljárás alatt történtek”.
Szabó Olga mindazonáltal határozottan leszögezte: „becsületből is végigvisszük a perújítási eljárást, fellebbezünk és újból panaszt nyújtunk be”.
Aztán pedig jöhetnek a nemzetközi fórumok…
szd, Felvidék.ma
