Bemutatkoztak az ipolyszakállosi Írótábor résztvevői. Két csapat alakult. Szászi Zoltán csapatát Németh Dorka, Nagy Krisztián, Vida Barbara, Baka L. Patrik, Nagyová Lenka, Rutay Richárd és Bari Fatima; Z. Németh István csapatát Tóth Katalin, N. Juhász Tamás, Mázik Orsolya, Csillag Balázs, Dufek Mária, B. Garamvölgyi Szilvia alkotják.
A Szlovákiai Magyar Írók Társasága szervezésében augusztus 12. és 16. között valósul meg a XVII. Fiatal Írók Tábora. Az esemény gesztora Grendel Lajos Kossuth-díjas író, aki a tábor menetét felügyeli.
A csapattagok a következő gondolatokkal mutatkoztak be:
Németh Dorka: Nem én voltam. Áldott jó gyerek voltam mindig is. Csak véletlenül szorultam bele a mosógépbe. Szabadulásom után beiratkoztam az ELTE bölcsészkarára. Most is éppen szabadulok.
Nagy Krisztián: Ki vagyok? Nagyon kivagyok. Én azt hiszem, egy kém vagyok, csak még titokban van ez az egész. Csak annyira titok, hogy nem mondta még meg senki. És ez is csak egy sejtés. Megvolt már ez öt mondat?
Vida Barbara: Túlélő vagyok. Ennyivel zárjuk ezt le. Nagyon tudok alkalmazkodni, annyira, hogy nem is ismerem meg néha magam. Állandóan változik a személyiségem. Ideje lenne, hogy megálljon a változás.
Baka L. Patrik: Én mindig megtalálom magamat. Mert folyamatosan keresem. S mire idő lenne megnyugodni, újra elveszek. De akkor keresek megint egy új személyiséget. Mindig van egy új fejezet.
Nagyová Lenka: Pesszimista vagyok, júniusban fejeztem be a fordító/tolmács alapképzést Besztercebányán. Versírással már régóta foglalkozom, de eddig csak szlovákul írtam (az az anyanyelvem). Magyarul januárban kezdtem el írni. Verseimet terápiaként használom. Rimaszombat, Besztercebánya és Eger után a következő paradigmaváltásra várok.
Bari Fatima: Egy kicsike bodrogközi faluban élek azt hiszem már lassan 17 éve. Általában olvasok, gitározok, színjátszással foglalkozom itt (vagy éppen ott), a gimnáziumi tanulmányok mellett. Az írás számomra az a foglalkozás, amelyet akkor is folytatnék, ha épp senki sem olvasná el. Ez az én lelki feltöltődésem, amely során a legegyszerűbben megismerem önmagam, pedig úgy érzem ez néha egy teljesen lehetetlen feladat.
Rutay Richard: Mióta eszemet tudom, pesti gyerek vagyok, a kertvárosból. Mindenféle elit sznob sulikba jártam, reál dolgokat tanultam, egy egész ügyes programozó lett belőlem. Mostanában az unalmas napi munkám mellett számítógépes játékot csinálok. Egyszer elloptam egy macska alakú mászókát.
Tóth Katalin: Saját összetett egyéniségemet még magam sem tapasztaltam ki teljesen, és az önjellemzés nem kenyerem. Szabad időmben szívesen olvasok. A könyvek iránti rajongásomat nagyszüleimtől örököltem. Jelenleg azon dolgozom, hogy legújabb irodalom elleni merényletemet hajlandó legyen elolvasni valaki.
N. Juhász Tamás: Ha utazok, van nálam könyv. Néha kettő is. Ha látom, hogy már csak két könyv maradt az ágyam mellett, akkor rendelek öt újat. Olvasni jó. A sört is szeretem. Írni is, lekapcsol, szórakoztat, ha másokat nem is. Tamás a nevem, Juhász, de angolul menőbben hangzik. Írni jó. Ja, ezt már mondtam. Nem baj. Telnek a sorok. Szóval: írni jó, könyvekről és filmekről, na meg filmes könyvekről, megkeresni az apróságokat, amelyek másokat esetleg nem érdekelnek, vagy talán mégis. Hát ez volnék én.
Mázik Orsolya: Nem tudom, mi a nevem, nem tudom, hol lakom, és nem tudom, mit írok. A szüleim szerint Mázik Orsolyának hívnak, mások szerint Wawruch Rózának, de ennél cifrábbak is előfordulnak szórványosan… Egészen fiatal korom óta Komáromban élek, de élek Nyitrán is, a kollégiumban, és úgy egyáltalán, bárhová megyek, ott élek. Írok verset, írok prózát. A versekben indokolatlanul sokat nyomkodom az Entert, és pazarlom a papírt.
Csillag Balázs: Száraz humor, rajzoló ceruza, író toll, gépelő ujjak, illusztrátor, prózaíró. Ha most ezt a pár dolgot beleteszi az ember egy zsákba, összekeveri, akkor nagyjából megkap engem. Aki pedig ettől kicsit többre kíváncsi annak üzenem: A sört én fizetem és beszélgethetünk.
Dufek Mária: Érsekújvárban születtem 1974-ben. Mezőgazdasági iskolát végeztem, szakmám kertész. Párkányban lakom, két gyermek édesanyja vagyok. Gyermekkorom óta írok. Szabadidőmben olvasok, túrázok.
B. Garamvölgyi Szilvia: Garamvölgyi lévén a Garam jobb partján található Zselízen töltöttem gyerekkorom, tíz éve pedig Sáróban élek, szintén a Garam folyó mellett. A tanításon és a gyereknevelésen kívül csak a zenéhez értek, kántorkodom, gyermektáborokban szolgálok. Legjobb barátaim a kutyáim, akiktől több szeretetet és megértést kapok, mint embertársaimtól.
Gyurász Marianna: Messziről pici melatoninpont kevésbé pici kék ponton. Közelebbről sok pici pont a „rólam” szekcióban, hogy tudásjelölt, könyv- meg macskabolond, mindent túlelemző, túl sok cél felé egyszerre haladó, egyszer majd csak hazaérő, meg még pár közhely a végére. Ennél közelebbről már csak a pórusok látszanak.
Csonga Melinda: Gyerekként igazán éreztem azt az energiát, ami elegendő, sőt jóval több ahhoz, boldog és kiegyensúlyozott legyek életem végéig. Mikor láttam a gondterhelt, életunt és lehangoló felnőtteket, akkor eldöntöttem, hogy én nem ilyen leszek. Én más felnőtt leszek. Én az a felnőtt leszek, aki megmutatja, hogy van élet a gyermekkor után is.
Felvidék.ma
Fotó: Nagy Erika
Az ismerősöket a facebookon ITT lehet keresni. {iarelatednews articleid=”55419,34877,21829,15926″}
