Molnár Imre, a Pozsonyi Magyar Kulturális Intézet újonnan kinevezett igazgatója, aki szeptembertől vezeti az intézetet, szeptember másodikán munkatársaival együtt megkoszorúzta azt a pozsonyligetfalui emléktáblát, amely azoknak a magyaroknak, németeknek és szlovákoknak állít emléket, akiket a második világháború után a csehszlovák hadsereg katonái mészároltak le, majd virágot helyezett el a ligetfalui temetőben lévő magyar munkaszolgálatosok tömegsírjánál.
Molnár Imre az emléktábla megkoszorúzása után honlapunknak nyilatkozva elmondta, Pozsony és Pozsonyligetfalu különösen szomorú helye a magyar történelmi emlékezetnek. „Ez a terület adott örök nyughelyet az első világháborúban itt lévő katonai kórházban és járványkórházban sebeikbe és betegségükbe elhunyt számtalan magyar honvédnek, akiknek emléke ma már csak halványan él az utódok emlékezetében. A második világháború után pedig itt haltak kegyetlen kínok közt vértanúhalált a magyar munkaszolgálatos honfitársaink, akik ártatlanul szenvedték el a rájuk mért büntetést, és a háború után, amikor már mindenki a békében reménykedett, magyarok, németek és szlovákok százait is itt, ezeken a helyeken végezték ki a magukat győztesnek, és ezzel élet-halál urának tartó akkori hatalom emberei” – fogalmazott az intézetigazgató. Molnár szerint egyiküknek sem volt lehetőségük akkor, hogy védekezzenek az erőszak tobzódása ellen, ezért nekünk, ma élő utódoknak kötelességünk emlékezetük fenntartásával, legalább a kegyelet kifejezésével szolidaritást vállalni velük, két okból is. „Egyrészt azért, hogy kegyelettel fejet hajtsunk az ártatlan áldozatuk előtt, másrészt, hogy ezt az áldozatot emlékezetben tartva mintegy mementóként figyelmeztessük rajtuk, áldozatukon keresztül a világot, a mai nemzedékeket arra, hogy még egyszer ilyen ne történhessen meg” – mondta.
A civil kezdeményezéssel kapcsolatban, amelynek célja, hogy itt állítsák fel a szlovák-magyar megbékélés emlékművét, Molnár Imre úgy fogalmazott, történészként mély tiszteletét fejezi ki azoknak a civil embereknek, akik nem történészként saját kutatásaiknak köszönhetően felfedezték ezeket a történelmi emlékezetpontokat, amelyek biztosítják számunkra a kontinuitást az őseinkkel, az előttünk élő generációkkal. „Ez az emlékezet kötelez bennünket arra is, hogy továbbvigyük azt a békésségben való együttélési parancsot is, amely szerint az elődeink itt, Pozsonyban is éltek, amely három nációnak volt a találkozási pontja, köztudottan három kultúra élt itt együtt. És ezt a békés együttélést söpörte el a vak, semmilyen emberi humánumra tekintettel nem lévő erőszak” – fogalmazott Molnár, aki szerint az áldozatok figyelmeztetnek bennünket arra, hogy együtt élni csak így lehet: békében, egymás iránti megbecsüléssel és toleranciával. Mint mondta, véleménye szerint több mint szimbolikus gesztus lenne, ha az áldozatok mártírhalálának helyszínén épülne meg a megbékélésre indító emlékmű, amely arra hívná fel a figyelmet, hogy a jövőnk is közös kell, hogy legyen itt. „Én hálás vagyok azoknak – és azért is jöttem ide munkatársaimmal együtt intézetvezetői feladatköröm első állomásaként megkoszorúzni ezt az emléktáblát –, akik nem történészként magukra vették ezt a sziszifuszi munkát, s nemcsak arra vállalkoztak, hogy feltárják az igazságot, s ezzel példát adjanak a történészszakmának is, hogy a még e téren hátralévő feladatokat a szlovákokkal, csehekkel, németekkel együtt kell becsülettel elvégezni, hanem példát adnak számunkra abban a vonatkozásban is, hogy a rosszat jóval legyőzve miként kell szolgálni a közös jövő erkölcsi megalapozását” – fűzte hozzá Molnár Imre, a kulturális intézet igazgatója.
Dunajszky Éva, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”55891,55389″}
