A hírportálon olvastam, hogy Pásztor Béla Veresegyház polgármestere 50 éve áll a város élén. Már magában ez a hír is valóban hungarikumként értékelhető.
Köszönteni is alig merem őt, mert ismerve szerénységét, tiltakozna ellene. Mégis le kell írnom egy-két gondolatomat személyével kapcsolatban, amivel a címadó mondatomat alátámasztom.
Számtalan szlovákiai magyar és vegyes településsel felvette a kapcsolatot, ezt akkor tapasztaltam, amikor Veresegyház egykori falusi polgármesterből általa lett Pest megye egyik legszebb városi települése. Azt az ünnepet soha nem felejtjük, de még inkább nem, amikor a számára meglepetésként szervezett születésnapi ünnepén egy tucat felvidéki település képviselete volt jelen.
S ő nem csak a vele „egyrangú” kollégáival vette fel a kapcsolatot, de én mint Csemadok járási titkár abban az időben ismertem meg őt, amikor a legsúlyosabb csapás érte a legnagyobb magyar szervezetünket. Akkor már autóbuszt ajándékozott a nyelvhatáron lévő pozbai magyar iskola megmentésére, de Sáró (lévai járás) és Kürt községgel is ápolta a testvér -települési kapcsolatot.
Autóbusznyi szereplőt hozott a járási ünnepélyünkre több alkalommal is, és arra is emlékszem, hogy oly módon segítette rendezvényünket, hogy az ő autóbusza szállította helyszínre a mi csoportjainkat, mert ennyire nem volt pénzünk. Ő volt az az egyetlen ember, aki ezekben a nehéz időkben járási alkalmazottként megkérdezte, van-e fizetésem? Soha nem felejtem el, ezt a gesztust. (nem volt, de ezt nem vallottam be.)
Járásunk egy-egy új polgármesterét vittem el Veresegyházra, s kérésünkre jött el ő közénk többször is előadást tartani, tanácsot adni önkormányzatoknak.
Sok alkalommal meghívást kaptunk az évek során általa gyönyörű várossá fejlődő településre. Akár ő jött közénk (erre mindig volt ideje), jó volt megtapasztalni a kiegyensúlyozott, nyugodt, csöndes, alázattal teli ember, városatya viselkedését. Bátran ki merem jelenteni, sokfelé jártam, de hasonlót nem tapasztaltam sem itthon, sem más tájakon. Talán éppen ezért kapta a népétől, a Teremtőtől az 50 év szolgálatot népéért, értünk. Hisz tudtuk, tudjuk, hogy figyelő szemét nemcsak szűkebb szülőföldje felé irányította, de erdélyi és székelyföldi kapcsolatai is, sőt a Kárpát-medence másutt élő magyarjai felé is kiterjedtek.
Köszönjük Pásztor Bélát, hogy van nekünk, s kérjük Isten áldását munkájára, e nem mindennapi jubileum alkalmából.
Dániel Erzsébet, Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”55902,37778″}
