Hetedik alkalommal gyűléseztek az oktatási és tudományos ágazati szakszervezetek, s próbálták megfogalmazni, elképzeléseik szerint hogyan lehetne megoldani régóta égető problémáikat. Legfontosabb döntésük, hogy konkrét törvényi lépések vállalását várják a nagypolitikától.
Azt is mondhatnánk: óvatos duhajok követelései láttak napvilágot. Egyrészt, mert már nem akarják beérni azzal, hogy a pártok választási programja annyit közöljön: az oktatásügy kiemelt ágazat, azt is tudni szeretnék, konkrétan kitől milyen lépések várhatók és azokra honnan lesz meg a szükséges anyagi fedezet. Másrészt, mert azt követelik, a tavasszal megalakuló új kormány vállalja fel: GDP-arányosan az OECD-országok átlagos színvonalára emeli az oktatás-tudomány finanszírozását. Hogy azonnal-e vagy fokozatosan, arról a szakszervezeti határozat nem szól, ahogy az időtávlatokról sem. A követelés így annyira konkrét, mint az eddigi kormányok távlati célként megfogalmazott programja volt, melyben az állt, hogy el akarja érni az ágazatra fordított kiadásokban a legfejlettebb országok átlagát…
Ami világosan behatárolva került terítékre, az a bérezés volt. A pedagógusok szerint tűrhetetlen, hogy az ágazati dolgozók bértarifái a hetedik bérosztályig terjedően a törvényben megszabott minimálbér alatti béreket határoznak meg. Ezen azonnali hatállyal változtatni kell, szögezték le sokan a vitában, melyben azt is követelték, hogy kerüljön egy fedél alá a közoktatás finanszírozása és irányítása, s ez a közös fedél az oktatási minisztérium legyen. (Ennek érdekében folytatják az aláírásgyűjtést is.)
Az oktatási rendszer finanszírozásában a szakszervezetek a jelenlegi normatív támogatás megváltoztatását is követeleik. A diákok után folyósított fejpénz ugyanis kevés a közoktatás minőségének emeléséhez. Juraj Draxler miniszter, aki részt vett a közgyűlésen, meg is ígérte, hogy a választásokat követően – rövid időn belül – olyan változások fognak bekövetkezni, amelyek több pénzt és a pénz hatékonyabb felhasználását fogják eredményezni.
Volt egy érdekes vonulata is a közgyűlés vitájának. Tételesen az, amikor a házelnök, Peter Pellegrini a bérkövetelésekkel kapcsolatosan az iskolafenntartó önkormányzatokra hárította a felelősséget az alacsony jövedelmek miatt. Pellegrini azt állította: az épületek állapotáért, de a pedagógusok bérének emeléséért is az önkormányzat felelős, elvégre semmi nem gátolja abban a helyi képviselő-testületeket, hogy a saját költségvetésükből kiegészítsék a pedagógusok bérét, s ne csupán a karácsonyi jutalomosztáskor, hanem minden hónapban. A miniszter ehhez hozzáfűzte, hogy a hatáskörök megosztásakor az állam eleve csak a minimális finanszírozást vállalta, a további támogatásokat az önkormányzatokra hagyta, a béreket is beleértve, így most nem érti, miért követeli mindenki azt, hogy a kormány garantálja a béremeléseket. Állítása szerint az eddig működő modell nem erről szólt, s neki semmi kifogása az ellen, hogy a hatásköröket újragondolják, és az iskolafenntartói jogkörök is a tárcához kerüljenek.
A szakszervezetek elnöke, Pavol Ondek szerint is a polgármestereken múlik, hogy emeli-e a pedagógusok bérét, bár azt azért beismerte: vannak kistelepülések, ahol egyszerűen nem futja ilyesmire a községi költségvetésből. Ezen csak az segíthet, ha minden oktatási-nevelési intézmény a minisztérium hatáskörébe kerül, mert akkor az óvónők, a művészeti iskolák, az iskolai klubok és középiskolák alkalmazottainak a fizetését is emelni lehet, állította.
A települések társulásának képviselője, Jozef Turčány ezzel kapcsolatosan csak annyit jegyzett meg: valóban emelhetnek béreket saját zsebükre az önkormányzatok is, de hogy milyen mértékben, az a forrásaiktól meg a rájuk vonatkozó, a költségvetési lehetőségeit meghatározó törvényektől függ, amelyek korlátozásokat is tartalmaznak – olyan értelemben is, hogy csak úgy gazdálkodhatnak, hogy a közszféra deficitje annak következtében ne növekedjen. Konkrét dolgokat is mondott. Azt pl., hogy 2008–2011 között, a válság éveiben a községek más területek rovására növelték oktatási kiadásaikat. Csak a múlt évben 200 millió euróval fordítottak többet az iskolákra a törvényben előírtnál, tehát náluk valóban elsőbbséget élvezett ez az ágazat. Összehasonlításképpen ehhez annyit fűzhetünk hozzá, hogy a 2016-os állami költségvetésben az oktatási kiadások 270 millió euróval csökkennek az idei évihez képest…
Tanácskozott az elmúlt hétvégén a miniszter által összehívott szakmai-szakértői fórum is. A kerekasztal elsősorban arra lenne hivatott, hogy eldöntse: hogyan lehetne elégséges pénzhez juttatni az oktatási ágazatot. A vitában a tanárképzéstől a tanulók teszteléséig terjedt a skála, a találkozó lényege a miniszter szerint az volt, hogy párbeszéd kezdődjön egy általánosan elfogadott és támogatott oktatási reformról, amit minden politikai erő is kötelező érvényűnek fog tekinteni magára és a jövőre nézve.
Ez pedig még mindig jó messze van annak a kérdésnek a megválaszolásától, hogy ki és miből emelje a pedagógusok bérét meg természetesen a társadalmi megbecsültségét is.
-ngyr-, Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”55778″}
