Felvidéken az 1848-as forradalom és szabadságharcról való megemlékezés sorozata idén Nagyszombatban kezdődött a temetőben, a szabadságharc emlékművénél, majd a Szent Ilona templomban magyar szentmise következett.
Mint arról már korábban rendszeresen írtunk, Nagyszombat legrégebbi templomában, a Szent Ilona templomban minden hónap második keddjén van magyar nyelvű szentmise. A március 8-i alkalmat Kiss Róbert vikárius-kanonok összekötötte az 1848-as szabadságharc és forradalom mártírjairól való megemlékezéssel. Hívására a nagyszombati és környékbeli magyarok, mintegy húszan, az 1848. december 16-ai nagyszombati csata emlékművénél a nagyszombati temetőben gyülekeztek.
A megemlékezést megtisztelte jelenlétével Nagy László, Magyarország pozsonyi nagykövetségének tanácsosa.
Zilizi Tihamér, a nagyszombati megemlékezések kezdeményezője felidézte a december 16-ai nagyszombati csata lefolyásának néhány mozzanatát, és elmondta, Jókai Mór: Enyém, tied, övé című regényében olvashatunk erről bővebben. A Nádasfő felől támadó osztrákok Guyon Richárd honvédeit meglepték. Vasúton Pozsonyból erősítést kaptak, de az állomás is osztrák kézbe került, így a két tűz közül Szered, Pered felé fergeteges kézitusával vonultak vissza, mintegy kétszáz honvéd volt elesettekben és sebesültekben a veszteségünk. Az ő emlékükre állította Nagyszombat városa az obeliszk emlékművet 1871. okt. 15-én ezzel a szöveggel: „Nem e kő, tetteitek hirdessék dicsőségteket”. Sajnos a felirat már nem olvasható, felújításra szorul. Az emlékmű korábban a város Fő utcáján volt, most a temetőben a kápolna mögött magasodik.
Nagy László tanácsos Magyarország pozsonyi nagykövetsége, személyesen Czimbalmosné Molnár Éva nagykövet asszony nevében köszöntötte az 1848/49-es forradalom és szabadságharc hőseire emlékező közönséget.
„ Az 1849-49-es forradalom és szabadságharc Magyarország újkori történetének egyik meghatározó eseménye, a nemzeti identitás egyik alapköve. Társadalmi reformjaival a polgári átalakulás megindítója, önvédelmi harcával a nemzeti mitológia részévé vált. Erre az ünnepre büszke minden magyar, határon innen és azon túl. Méltán is lehetünk büszkék, hiszen 1848. március 15-én példaértékűen cselekedtek a márciusi ifjak, mikor szabadságukért szembeszálltak az elnyomó hatalommal”- mondta ünnepi beszédében Nagy László.
A kokárdáról szólva úgy fogalmazott, hogy „amikor feltűzzük a kokárdát, akkor ezt nemcsak büszkeséggel tesszük, hanem erős reménysugárral is a szívünkben. Mert reméljük, hogy az 48-as szabadságharcosok lelkesedését szerezzük vissza, éljük át újra. Amikor kokárdát tűzünk a gyerekeink ruhájára, és elmondjuk nekik, hogy ezt most viselni kell, akkor azt reméljük, hogy bennünk is tovább él egy kicsi a forradalom lángjából.” Ünnepi beszédét e biztató szavakkal zárta: „1848/49 és a reformkor arra mutat példát, nekünk, késői magyaroknak, hogy van újjászületés az egyén életében éppúgy, mint egy egész nemzet életében.”
Ezután koszorúzás következett. Az emlékezés virágait a koraesti sötétedésben először Nagy László tanácsos helyezte el, majd a nagyszombati magyarok képviseletében Nemcsek József és Zahn Árpád helyezte el a koszorút a következő felirattal:”A nagyszombati magyar közösség tisztelettel emlékezik a nagyszombati csata hőseire”. Végezetül pedig Pogány Erzsébet, a Szövetség a Közös Célokért társulás igazgatónője koszorúzott.
Ezután következett a magyar szentmise a Szent Ilona templomban, melyet Kiss Róbert nagyszombati vikárius-kanonok celebrált oltártestvérével, Németh Rezső nyugalmazott lelkiatyával, aki egyben felolvasta a napi evangéliumot majd szentbeszédet mondott. Felelevenítette az énekelt válaszos zsoltár refrénjét: „Velünk van az erős Isten, Jákob Istene a menedékünk”. Homíliájának központi mondanivalója, az evangélium fő motívuma, a víz volt. A misén közreműködött felolvasással Méhes Richárd Egyházgelléről, Zilizi Kristóf énekelte a válaszos zsoltárt, Dominika nővér pedig a hívek könyörgését olvasta, a dunaszerdahelyi Új Róbert pedig ministrált. Kiss Róbert atya végül arra buzdította híveit, imádkozzunk az elesett hősökért és a nagyszombati temetőben nyugvó valamennyi magyarért.
Énekkel, hegedűjátékával szerepelt Új Sámuel, Sebő József vezetésével működő dunaszerdahelyi Pántlika együttes tagja, elhangzott a Kormorán Együttestől is jól ismert „Jó magyarnak lenni” ének is.
A mise után az együttlét baráti összejövetellel folytatódott nagyon jó hangulatban. Három magyar egyetemista is a társasághoz csatlakozott, a nagyszombati egyetemen oktató Morovics László docens biztatására.
Az eseményről készült képeket megtekinthetik a Képgalériánkban.
Zilizi Kristóf, Felvidék.ma
