„(…) Nem tudjuk pontosan miben is állapodtak meg a hidasok a SMER-rel és az SNS-szel. Persze pár részlet ismert, hogy például magyar (nemzetiségi) szempontból milyen eredményei lehetnek majd a 4 év kormánypozíciónak: megregulázott (bebiztosított?) kisebbségi pénzelosztórendszer, kisiskolák megmentése (rendszerszintű változtatások nélkül?), magyar feliratok kihelyezése a vasúti állomásokon…
Ennyi lenne magyar szempontból az ára egy ilyen bűnügyi koalíciókötésnek?
Amikor a Smernek egy óriási kényszerhelyzetben más választása nem volt, mint lenyelni mindent a partnereiktől, ha ők hatalmon akarnak maradni, ennyit sikerült „kialkudni”? Egy ilyen alkupozícióból nem sikerült kihozni a kettős állampolgárság megoldásának az ügyét sem? (…)
Az állampolgársági kérdésről tehát kiderült, hogy az a hidas politikusokat nem érdekelte annyira, hogy feltételként szabják a koalíció megkötésekor. És ez milyen piti kis dolognak hangzik például a megyerendszer reformja mellett, amiről szintén nem volt szó. Pedig ez nem is kimondottan csak magyar érdek, mert a megyerendszer országos szinten botrányosan rosszul működik. Persze a koalíciós tárgyalások más értékrend mentén folyhattak, mivel még az eredményük sem ismert részletesen… Szerintem viszont felesleges titkolózni, hiszen előbb-utóbb úgyis minden kiderül!
Engem személy szerint nem köt semmilyen ostoba koalíciós alku sem, ami arra kényszerítene, hogy az értékrendemmel szembefordulva kellene szavaznom. Pont ezért nem voltam hajlandó részt venni ilyen kormányzati kontármunkában, mert olyan alkukra lettem volna kényszerítve, melyekre nem vitt volna rá a lélek, hogy bevállaljam őket. Például NEM-mel szavazni egy olyan javaslatra, amit pár évvel ezelőtt még teljes mellszélességgel támogattam. (…)”
Simon Zsolt: Mi volt az ára a koalíciónak? Avagy olcsó húsnak híg a leve… (Forrás: Simon Zsolt blogja)
