Áprilisban a Kabóca a fura állatoknak ered a nyomába. Az olyanoknak, mint a sörényes hangyász, a tobzoska vagy a kacsacsőrű emlős, amelyek szokatlanok, különlegesek…
De mihez képest? Hát éppen ez az! Ezt kérdezi a sörényes hangyász is a mesében. Csupa furacsaságról ‒ vagy éppenhogy a legszokványosabb dolgokról ‒ szólnak Bettes István versei is (mint pl. a pénzgondok) ‒ de mindenképpen kicsit furán, igaz, a költőtől megszokott módon. Bibi és Józsi történetének áprilisi fejezetében végre elkezdődik a nagy utazás, a Viharmadár legénységével elindul a Dunán. De hogyan, milyen fura módon veszik az irányt a Pitcairn-szigetek felé, és miért? Ez is kiderül a meséből.
Mátyás királyról ugyancsak csupa furcsa dologot tudhatunk meg az áprilisi Kabócából. Többek között például, hogy nem is járt álruhában a nép közé igazságot tenni, már csak azért sem, mert életében nem is szerette őt a nép ‒ csak halálában, ami viszont már teljesen szokott dolog.
