Úgy látszik, az első köztársaság ideje alatt gondot fordítottak arra is, hogy a dolgozók társadalombiztosítása rendben legyen. Ezt a kétnyelvű nyomtatványok által is próbálták elérni. A magyar nemzetiségű munkavállalók ennek értelmében szlovák és magyar nyelven előnyomtatott igazolványt kaptak a biztosítótól.
Legitimácia (Ústredná sociálna poisťovňa) – Igazolvány (Központi Társadalmi Biztosítóintézet)
A gyűjteményemben lévő dokumentumot 1934-ben állította ki a Járási Betegbiztosító Intézet Korponán az 1897-ben született egegi Kis Hedvig részére. Igaz, hogy a biztosított adatait csak szlovák nyelven vezették be az igazolványba, ebben a formában: Kišová Hedviga rod. Vajsabol, 11. 5. 1897., Hokovce. A munkakönyvnek is megfelelő könyvecske nyomtatott része azonban következetesen kétnyelvű.
A biztosított tagok figyelmébe! című részben ezt olvassuk többek közt: „Ezen igazolvány az Ön és családja érdekeit védi, azért ügyeljen rá! Tartsa rendben és ügyeljen a bejegyzések helyességére!” Majd elmondják, hogy a biztosítás az ügyfél és családja védelmére szolgál „rokkantság és aggkor esetén”. Azt is megtudjuk belőle, hogy a „rokkantsági, aggkori, özvegyi és árvajárandék” nagysága jórészt a biztosított ledolgozott idejének tartamától függött.
Munkába lépéskor a munkáltató bejegyezte az igazolványba a kezdés időpontját, jelentette azt a betegbiztosítónak, hogy minden rendben legyen. Kilépéskor, illetve a munkaviszony befejezésekor ugyanezt tette. Az illetőnek így nem okozott gondot szükség esetén a ledolgozott évek összeszámlálása, azok pontos kimutatása. A katonai szolgálatok bejegyzésére az igazolványban külön hely szolgált, s a hadseregnél töltött időt is el kellett számolni.
Lapozgatva e kis kiadványt, az jutott eszembe, mennyit kell ma vesződnie annak, aki nyugdíjba készül, milyen nehéz néha kiigazodnia a különféle rendeletekben, melyeket csak szlovák nyelven lehet tanulmányozni, és csak a beavatottak számára ismerős csavaros megfogalmazásban. Ráadásul a biztosítási kártya nem dokumentálja a ledolgozott időt; nincs munkakönyv, s már a személyi igazolványban sem regisztrálják a munkahelyre vonatkozó adatokat. A bemutatott igazolványból további két következtetést vontam le. Egyik, hogy a társadalombiztosító a biztosított nyelvén szólította meg ügyfelét; másik, hogy a közlendőt közérthetően fogalmazták meg.
