Életének 74. évében hosszan tartó betegség után 2016. július 25-én elhunyt Oláh János József Attila- és Babérkoszorú-díjas költő, író, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, az Arany János Alapítvány elnöke, a Magyar Írószövetség választmányi tagja, a Százak Tanácsának tagja.
Duray Miklós felvidéki politikus, közíró az alábbi gondolatokkal búcsúzik az írótól:
„Szíven csapott hétfő reggelén a szomorú hír: Oláh János a folyó túloldalára költözött, hosszú betegség után. Valóban, az utóbbi időben pocsékul néztél ki, erre mondják: betegesen, de hát a hetvenediken túl mindenki másként néz ki, mint harmincöttel korábban. Te éppen huszonkilenc éves voltál, amikor először találkoztunk. Katival, akkori szerelmeddel, mostani özvegyeddel jöttél hozzánk táborozni 1969-ben Kéméndre, az ötödik Nyári Ifjúsági Találkozóra, ahol még élt bennünk a szabadság reménye, de éreztük a tornyosuló fellegek súlyát is. Azon kevesek közé tartoztál akkor, akik érezték a nemzet egységét. Mi 1965-től törekedtünk arra, hogy a nagy rendezvényeinken – ilyen volt a NYIT is – megjelenjen az egész Kárpát-medence. Te is meghallottad a hívást, jöttél és maradtál. Most pedig elmentél, de lelkünkben itt maradtál.”
Oláh János életútja
Oláh János 1942-ben született Nagyberkiben, gyermekkorát e Somogy megyei településen és az akkor még önálló községnek számító Soroksáron töltötte. Költői, írói világát később erőteljesen meghatározta az archaikus paraszti, illetve a főváros közelében tapasztalt parasztpolgári világ élménye. Művészet iránti fogékonysága előbb a képzőművészet felé irányította: középiskolai tanulmányait a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban végezte. Onnan került az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára, magyar–népművelés szakra. Később elvégezte a Testnevelési Főiskolát is. A bölcsészkaron már részt vett a folyóirat-alapítási kísérletekben, költőként pedig a később Kilencek néven elhíresült alkotói csoport egyik vezéregyénisége lett.
Mezey Katalinnal való 1971-es házasságához, három gyermekük neveléséhez elsősorban a cselgáncsedzői tevékenység biztosította az egzisztenciát. Könyvei rapszodikusan jelentek meg, az aczéli kultúrpolitika azonban mind a recepciót, mind az elismeréseket tekintve háttérbe szorította, elhallgatta. A rendszerváltozás előtt a Remetei Kéziratok című „magánfolyóiratban” próbálhatta ki szerkesztői elképzeléseit. 1994-től a kortárs magyar irodalom meghatározó és számos tehetséget felkaroló lapjának és kiadójának, a Magyar Naplónak vezetőjeként is egyetemes értékeket mentett és hozott létre. Kezdeményezője és egyik fő szervezője volt a közmédiával együtt bonyolított Versmaraton nevű Kárpát-medencei költészet napi rendezvénynek.
A Közel című regény, Az Örvényes partján és a Száműzött történetek elbeszéléseinek, a Kenyérpusztítók című dráma, valamint számos halhatatlan költemény szerzője a ’60-as években indult nemzedék kiemelkedő és műfajújító alakja lett. Irodalmi munkásságában a szerkesztés éppolyan központi, valóságformáló műfaj volt, miként a költészet és a prózaírás; műhelyéből számos fiatal alkotó indult el a pályán. Irodalmi öröksége felbecsülhetetlen, példaértékű, nemzedékekre kiható érték.
Élete során számos díjban részesült: Greve-díj (1992); A Magyar Érdemrend tiszti keresztje (1993); Az Európa 1968 pályázat díja (1993); József Attila-díj (1994); Az MTI-Press tárcapályázatának különdíja (1994); Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2004); Március 15. díj (2007); Bethlen Gábor-díj (2009); A Partiumi Írótábor díja (2012); Arany János-díj (2012). Márai Sándor-díj (2012); Magyarország Babérkoszorúja-díj (2014).
Oláh János fia Lackfi János József Attila-díjas magyar költő, író, műfordító Facebook oldalán megrázó versekkel és képekkel búcsúzik édesapjától.
Oláh Jánost a Magyar Művészeti Akadémia saját halottjának tekinti.
Temetéséről később intézkednek.
