A Keleti Partnerségről tartott nagyszabású konferenciát a Határon Átnyúló Kezdeményezések Közép-európai Segítő Szolgálata Kassán.
A Határon Átnyúló Kezdeményezések Közép-európai Segítő Szolgálata (Central European Service for Cross-border Initiatives – CESCI, Budapest) célja a Duna menti régió nemzetei közötti kölcsönös megértés és tolerancia erősítése az együttműködési szándék növelése révén. Ennek tagjai helyi és regionális önkormányzatok, természetes személyek és szakmai szervezetek.
A szakértői szervezet, mely 2009 óta foglalkozik a határon átnyúló tevékenységek kérdéskörével, a közelmúltban nyitotta meg kassai irodáját, hogy a területi együttműködésekben érintettek számára szakmai támogatást nyújthasson.
Ez a szolgálat szervezett kétnapos konferenciát a Hernád partján fekvő nagyvárosban, melynek során a Keleti Partnerséggel foglalkoztak négy szemszögből. Először globális perspektívából tekintették át a kérdéskört, majd makroregionális szemszögből vették górcső alá a témát, azután a határok szempontjából vizsgálódtak, valamint a 2020 utáni távlatokat is elemezték. Elsősorban Oroszország és Törökország került a figyelem középpontjába.
Az előadók kritikus hangot ütöttek meg és a hiányosságokat is felsorolták
Vasil Grivna korábban elhíresült lengyel nagykövet a szlovák külügyminisztérium képviseletében vett részt a konferencián és szólalt fel az elsők között. Arra hívta fel a figyelmet, hogy a brexit nyomán más irányba fordulhat az EU figyelme és így a Keleti Partnerség háttérbe szorulhat. Majd elégedetlenségét fejezte ki amiatt, hogy Lengyelországgal csak két olyan út köt össze minket, melyen kamionok járhatnak, Ukrajnával pedig mindössze egy, holott háromra lenne szükség. Végül bejelentette, Pozsonyban konferenciát kívánnak tartani a nemzeti kisebbségekről. Szlovákia uniós elnökségével kapcsolatosan megjegyezte, másokkal ellentétben nem tesz meg mindent, hogy jelenlegi helyzetét felhasználja az ország nemzetközi megismertetésére.
Martin Guillermo-Ramírez, az Európai Határ Menti Régiók Szövetsége (AEBR – Association of European Border Regions) főtitkára bevezetőjében kifejtette, elégedetlenek ezen a téren az EU politikájával és a szomszédságpolitikával is. Az érintettek sokszor nem értik egymást, részben a bizalom hiánya miatt. Az EU politikáját nem lehet másokra ráerőszakolni. Az EU-n belül arra is tekintettel kell lenni, hogy a nagy játékosok között a kisebb országok lakosságának szintén vannak jogos igényeik.
Ocskay Gyula, a CESCI főtitkára is érintette a bizalom kérdését. 1996-ban a szlovákok 40%-a veszélyforrásnak tekintette Magyarországot. 2014-ben ezek aránya már csak 5%-ot tett ki. Megítélése szerint, ez az EU-nak köszönhető, de nemzeti szinten is lépéseket kellett tenni. A határ menti együttműködés erősíti a bizalmat. A szlovák-magyar viszony pozitív alakulása más EU-n kívüli országok számára is példa lehet, azért fontos.
A Keleti Partnerség globális áttekintését Alexander Duleba igazgató (Szlovákiai Külpolitikai Társaság) indította. Arra mutatott rá, hogy az ukrajnai válság európai krízis. Mellette szembe kell néznünk a görög válsággal is. A nagy kérdés, lehetséges-e mindenkivel jó kapcsolatot kiépíteni? A Keleti Partnerség gyengéje, hogy nincs politikai formája, bár az elmúlt három évtizedben az EU integrációs politikája sikeres volt. Izlandot, Norvégiát, Liechtensteint sikerült bevonni a közös európai térbe politikai integráció nélkül, ám Ukrajnában katonai erő felhasználásával ezt a folyamatot megállították. Ez pedig további kérdéseket vet föl. Szokványos válságról, vagy az EU jövőjét érintő jelenségről van szó? További kérdés, hogy az EU ezek után tudja-e folytatni sikeres politikáját? Oroszország nem tudott konstruktív programot felkínálni szomszédjainak. Ha ez a folyamat a továbbiakban sikertelen lesz, akkor a 19. századba térünk vissza és mindent elveszítünk.
N. Rózsa Erzsébet, Ocskay Gyula, Claudia Singer, Alekszej Kirjuchin (Fotó: BZ)
Jussi P. Laine (Kelet-finnországi Egyetem) kutató figyelmeztetett, az EU-identitás válságba jutott, miközben új tagokat kíván fölvenni. Európa egy megosztott tér, holott az uniót konszolidálni kell, hogy mint geopolitikai tényező léphessen föl, miközben Oroszországot nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ebben a geopolitikai konfliktusban az EU úgy tesz, mintha területekkel kapcsolatos játékot játszana, viszont a célország nem Oroszország. Az EU inkább nemzetek fölötti módon tekint erre a területre. A közös tér projektjének nincs folytatása, de ez a felfogás visszatérés a klasszikus kelet-nyugat felosztáshoz. Az Európai Bizottság úgy vélte, a másik oldalon áll. Közben azokban az országokban, amelyekben sok orosz él, Oroszország hatást tud gyakorolni. Az EU Ukrajnával kapcsolatosan nem egyértelmű politikát folytat. A biztonságpolitikára kívánja helyezni a hangsúlyt, ami újabb határsávok kialakulását vonja maga után. Ez pedig az európai identitás ellen hat. Igaz, a szomszédok is aktívan hozzájárulnak ehhez a nem kívánt folyamathoz. Ennek a szomszédságpolitikának az a következménye, hogy megerősítette a határokat és a partnerek részéről érdektelenséget vált ki, hiszen számukra nem kínál semmit.
A vita során Wojciech Janicki (Marie Skłodowska Curie Egyetem, Lublin) hívta fel a figyelmet arra, hogy Európa egy ütközőzónát épít maga köré, miközben nem rendelkezik katonai erővel. Milyen geopolitikai erőt lehet kifejteni hadsereg nélkül? – tette föl a költői kérdést. – Az EU bővítésével egyre inkább Oroszországhoz közeledünk és ez az ország erre reagálni fog.
Mehmet Hacisalihoğlu isztambuli történész, igazgató (BALKAR – A Balkán és a Fekete-tenger Környéke Tanulmányozásának Központja) rámutatott arra, hogy Törökország abban a sajátos helyzetben van, hogy történelme során kapcsolatban állt a Közel-Kelettel és a Balkánnal. Ez az ország a Római Birodalom és Bizánc örököse is. Miután az Oszmán Birodalom felbomlott, a Balkánról az elmúlt évtizedekben sok muszlim Törökországba menekült, miközben kurdok és türkmének is követték példájukat. Tehát Törökország figyeli a görög és bolgár kisebbségpolitikát. A bolgár és görög tankönyvek az Oszmán Birodalom korát mint a sötétség korszakát tálalják és a törökökre, mint a legnagyobb veszély forrására tekintenek. Véleménye szerint így nehéz együttműködést építeni. Elmondta, hogy az ország helyzete is romlott. Hárommillió migránst fogadott be, az „arab tavasz” után Egyiptommal megromlott a viszonya. Szíriában háború folyik, Irakban a hatalom nem stabil. A közel-keleti kormányok demokratizálása nem reális cél. Oroszországgal a viszonya a bekebelezett Krím és a Kaukázus miatt bonyolult. Azután ott van a kurd kérdés és a háborújuk, valamint az Iszlám Állam. Törökország elszigetelődött. Az EU pedig nem támogatta ezen a téren. Pedig Törökország – történelme okán is – a híd szerepét tölthetné be az EU és az említett területek között. Ezért is fontos, hogy meghatározzák, hol húzódik az unió keleti határa.
Alexander Duleba, Martin Guillermo-Ramírez, Jussi P. Laine, Mehmet Hacisalihoglu (Fotó: BZ)
Törökország kulcsszerepet játszik a gáz- és olajszállítás területén – mondta az egyik hozzászóló. – Ha az EU szabadulni kíván az egyoldalú orosz energetikai függőségtől, akkor csakis Törökország jöhet számításba. Nagyné Rózsa Erzsébet (Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Budapest) Törökországgal kapcsolatosan megjegyezte, azért utasította el a Keleti Partnerséget, mert önmagát nem partnernek, hanem tagjelöltnek tartotta. Azonban azt is leszögezte, hogy ha ez az ország teljesíti is az összes feltételt és sikeresen lezárja a csatlakozási tárgyalásokat, akkor sem biztos, hogy tagja lesz az EU-nak. Az ország területének csupán 5%-a fekszik Európában, ahol a lakosság 8%-a lakik.
Majd arra tért ki, hogy mit nyújthat Törökország az EU-nak. Egyrészt hasznos diplomáciai tapasztalatokat a Közel-Keleten. A török modell példát adhat az arab országok számára az átmenetre. Nehézséget jelent, hogy azok semmit sem hajlandók átvenni, ami nem arab, viszont egységes arab modell sem létezik.
Ocskay Gyula arra hívta föl a figyelmet, hogy az EU jelenlegi keleti határán fekvő országok Finnországtól Törökországig eltérő helyzetben vannak, tehát azokat egyedi módon kell megközelíteni. Claudia Singer bécsi koordinátor a Dunai Régió 14 országával kapcsolatos tapasztalatairól számolt be. Az EU regionális szinten nem eredményes. A pályázatok azért sikertelenek, mert a balkáni térségben gyenge a civil társadalom, s nincs kapcsolata a közigazgatással.
Alekszej Kirjuchin kutató (Harkovi Egyetem) négy eurorégióra összpontosított, melyek a belorusz és orosz határ mentén húzódnak, és most mind a háborús övezetben fekszenek. Így a kezdetben sikeresnek mutatkozó határon átívelő együttműködés holtpontra jutott. A kialakult helyzet miatt a krími eurorégió már meg sem alakult. Az előadó szerint az orosz-ukrán határ egyre fontosabb az EU számára, viszont Oroszország számára nem annyira. A következő évtizedben azt kellene biztosítani, hogy ezen a területen ne keletkezzenek újabb tűzfészkek.
A konferencia folytatásáról egy következő tudósításunkban számolunk be.
