A szlovákiai írószövetségek közös rendezvényén adták át a Turczel-díjat és a Forbáth-díjat Pozsonyban, a Zichy palotában november 22-én. A Turczel-díjat a tudományos és ismeretterjesztő munkásságért ítélik oda, a Forbáth-díjjal pedig költőket jutalmaznak.
Az idei évben a Forbáth-díj mint egy bumeráng érkezett vissza Tőzsér Árpádhoz, aki az Imágók című kötetéért vehette át az elismerést. Tőzsér Árpádot Dusík Anikó méltatta. Mivel a rendezvény szlovák nyelvű volt, és Dusík Anikó azt szerette volna, hogy a szlovák közönség is megismerkedjen egy kicsit Tőzsér munkásságával, a költő egyik szlovákra fordított versét is felolvasta.
Dusík Anikó (Fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
A Turczel-díjjal ezúttal H. Nagy Pétert tüntették ki. Keserű József méltatásában kiemelte, kevés olyan ember van, aki mind a humán, mind a természettudományi szakokban jártas, H. Nagy Péter pedig ilyen szakember. A díjakat Hodossy Gyula, a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának elnöke és Nagy Erika, a társaság titkára adták át.
Hodossy szerint mindkét személyiség megérdemli a díjat. A kitüntetés átadója után kérdésünkre elmondta: „A Forbáth-díjat korábban is a közös rendezvényen adtuk át, csupán két olyan év volt, mikor ez a Talamon Alfonzról elnevezett kitüntetéssel együtt történt, amikor a Szlovákiai Írószervezetek Társulása nem szervezte meg a közös rendezvényt. A Turczel-díjat korábban Ipolyszalkán adtuk át.”
Keserű József (Fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
Mivel a rendezvény a szlovákiai írótársaságok közös rendezvénye volt, a méltatások is szlovákul hangzottak el. A rendezvény végén ezért a méltatókat arra kértük, mondják el magyarul is, miért érdemelték meg a díjat az érintettek.
Tőzsér Árpád mintát teremt
Dusík Anikó a díjazottról kifejtette: „Árpád a központ költője, ez azt jelenti, hogy az irodalom világköztársaságának teljes jogú polgára, abban az értelemben, ahogy Pascale Casanova, aki a hasonló című monográfiát kiadta. Tőzsér Árpád tehát az a szerző, aki nem igazodik, hanem az, aki mintát teremt. Nagyon izgalmas, állandóan megújuló és kísérletező kedvű költő, aki sokszínű életművet hozott létre, és aki minden egyes újabb kötetével bizonyítja, hogy még nem érkezett el a végállomás. Mindig újabb és távolabbi horizontok izgatják őt.”
H. Nagy Péter inspiratív személyiség
Keserű József szerint H. Nagy Pétert nagyon régen ismeri. „Ha valakiről állíthatom azt, hogy tudományosan gondolkodó ember, akkor az H. Nagy Péter. A tudományos gondolkodásnak vannak olyan kritériumai, amelyeket be kell tartani ahhoz, hogy ténylegesen tudományosan gondolkodjunk. Ilyenek az önkorrekcióra való képesség. H. Nagy Péter folyamatosan követi a legfrissebb jelenségeket a tudományosság világában és nemcsak a saját szakterületén belül. Ő nemcsak irodalomtudós, szerkesztő, hanem komoly ismeretei vannak a természettudományok területéről is, ezeket folyamatosan beépíti az óráiba is, amelyeket az egyetemen tart. Rendkívül inspiratív személyiség, ha az ember beül egy órájára, vagy csak leül vele beszélgetni, akkor ott máris gondolatok és ötletek születnek, nagyon sokat lehet tőle tanulni.”
H. Nagy Péter (Fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
A bumeráng visszatért
A díj átvétele után mind Tőzsér Árpád, mind H. Nagy Péter köszönetet mondott. A kitüntetetteket mi is kifaggattuk. Tőzsér Árpád szlovák nyelvű köszönő beszédében említette, hogy a Forbáth-díjat ő nevezte át, tehát a kitüntetés keresztapjának is nevezhető. A költő elmondta: „2003-ig ezt az elismerést a Szlovákiai Magyar Írók Társasága díjának nevezték. Mivel abban az időben vezetőségi tag voltam, úgy éreztem, ez meglehetősen semmitmondó és száraz elnevezés, javasoltam, hogy a két világháború között népszerű és jelentős avantgárd költő nevét vegye fel, azaz Forbáth Imre nevét. A bumeráng tehát visszatért és már másodszor is megkaptam a díjat. Örülök neki. Most a naplóim sorozatának az ötödik kötetén dolgozom, az mindenképpen megjelenik 2017-ben.”
Az ünnepség résztvevői (Fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
A korábbi díjazottak névsora magáért beszél
H. Nagy Péter szerint remek érzés volt átvenni a kitüntetést. „A Turczel-díjat a magam részéről nagyon fontosnak tartom, mert teljesítményért adják, tehát nem egy könyvért, vagy egy éves munkáért, hanem nagyobb múlttal rendelkező kutatónak. Ha megnézzük az előttem díjazottak névsorát, az is önmagáért beszél. (Többek között Vadkerty Katalin, Koncsol László, Kubička Kucsera Klára, Szeberényi Zoltán és Kiss László is megkapták az elismerést – a szerk. megj.) Nagyon boldog vagyok, úgy tűnik a munka, amit az ember elvégez a tudomány területén, nagyon fontos, de elismertsége is nő. A tudományos irodalomra világszerte egyre nagyobb figyelem irányul, azért mert olyan a világunk, hogy erre szükségünk van és lesz is.”
