„A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.” Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő kisgyermeket.
Hálaadással jövő keresztyén gyülekezet, drága testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Egyházközségi iskolánk egyik volt diákjának a bizonyságtétele a következő: „Miért nem kérek ezen az éven semmit karácsonyra? Azért, mert a csokit megeszem, nem jó. A tárgyakat belepi a por a szekrényem tetején, nem jó. De van valami, ami sokkal nagyobb, mint némi ajándék, a barátság. Ez egy kicsi és nagy ajándék egyben, mert egy életen át tarthat, ha mi is akarjuk. Ez legyen a mi karácsonyi ajándékunk.“ (Czmorik Patrik)
Isten egy életen át tartó kapcsolatot akar ápolni az emberrel. Ennek első jele a megtalálás öröme. Heuréka! Megvan a megoldás! Kiáltották hangosan és magabiztosan feltalálóink, amikor valamilyen kísérlet nyomán egy újabb felfedezésre bukkantak, megkönnyítve ezzel a mindenkori ember életét.
A megtalálás öröme központi témát foglal el ebben az evangéliumban. Lapozzuk csak fel otthon Lukács evangéliumának 15. fejezetét, ahol az elveszett juh, az elveszett drahma és a tékozló fiú példázatát találjuk, de nagyobb öröm nincs ezekben a történetekben, mint a megtalálás öröme. A pásztor, a gazda, aki megtalálta a 100. báránykáját azt mondja: „Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat.“ (Lk 15, 6b) Az asszony, aki gondosan kisöpörte házát, hogy meglegyen az utolsó darabja is fontos fejdíszének, így szólítja meg szomszédjait a megtalálás után: „Örüljetek velem, mert megtaláltam a drahmát, amelyet elvesztettem.“ (Lk 15,9) Az édesapa, aki odaadta fiának a vagyon ráeső részét, szüntelenül fürkészve a távolban gyermekét kereste, és amikor hazajött és bűnbánatot tartott, csak ennyit mondott: „Együnk, igyunk, mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott.“ (Lk 15,23c-24)
Drága testvérem az Úr Jézus Krisztusban! Nem tudom, hogy te mit akarsz megtalálni e karácsonyeste. Nem tudom, hogy mit veszítettél el; mi az, ami elgurult, mi az, ami már nem tér vissza soha; mi az, amit neked kell rendbe hozni; mi az, amit helyetted nem léphet meg senki; de az biztos, hogy a gyermeki hit ma is megtalálja azt, amit igazán keres, és amit igazán szeret. Kit keresel? Ki hiányzik a te életedből, a te ünnepedből? Ki az, aki nincs ott, ahol te éppen most vagy? Ki az, aki most nem ül melletted? Ki az, aki most nem áll melletted? Téged már keresett tiszta szívből önmagadért valaki? Téged már önmagadért igazán megtalált és szeretett valaki?
Isten az első karácsonykor az embert szeretetével kereste. Ma sincs ez másképp. Téged is önmagadért keres az Úr szeretetével. Tudja, hogy olyan sok helyen kutattál. Tudja, hogy mindent bejártál már. Igyekeztél. Bevásároltál, megvetted az ajándékokat, kitakarítottál, megsütöttél, feldíszítetted a karácsonyfát, becsomagoltad az ajándékokat, elküldted a karácsonyi üdvözleteket. Rádöbbentél, hogy minden karácsony előtt szinte hosszabb és hosszabb a listád. De mi legyen? Nem arról van szó, hogy ezt csináld, vagy ne csináld, hanem arról, hogy hogyan csináljad? Hogyan fogod megtalálni az örömöt, a békét, a nyugalmat ezen az ünnepen?
Először is: Köszönjünk meg mindent ezen az ünnepen, amit kapunk. Hiszen olyan ajándékok birtokába jutunk, amelyeket mások választottak nekünk. Olyan ételeket fogunk enni, amiket mások drága kezei készítettek. Fogadjunk mindent hálatelt szívvel. Tegyük boldoggá azok életét, fáradozzunk azon, hogy tiszta szívből megköszönjünk mindent egymásnak: férj a feleségnek, feleség a férjnek, gyermek édesanyának, édesapának, befogadott gyermek anyósnak, apósnak, szülők gyermekeiknek, és főleg Istennek, a legnagyobb ajándékozónak, aki nélkül ma nem ülhetnénk itt.
Másodszor: Keressük az elcsendesedés pillanatát. Karácsonykor mindenütt nagy a nyüzsgés, gyermekek, rokonok egymásnak adják a kilincset. A konyhában nem lehet megfordulni. Körbe vagyunk véve tömeggel és zajjal. A csendességünket ilyenkor is végezzük el, még ha csak tíz percre is önmagunk lelkének javára. Csak a csend, amelyben megszólal Isten Igéje és előjön a te mély válaszod az imádságban. Gondolatok, könnyek, örömök, amiket átéltél és át akarsz élni. Hagyj magadnak időt az Úrral.
Harmadik: Imádkozz a lehetőségekért. Imádkozz azért, hogy ugyanolyan örömet nyújts szeretteidnek és az idegeneknek is, mint amilyent nyújtott a betlehemi jászolban született gyermek. Légy ajándékul azoknak, akik várnak rád. Légy őszinte társsá ott, ahol társtalanság, magány, lelki didergés van. Oszd meg kenyeredet az éhezővel, és jobb íze lesz. Mutass jó példát gyermekednek, beszélgess vele, ne seperd a problémát a némaság burkába. Könyörülj meg ezen a világon mindenkin, aki felé mások nem tanúsítottak könyörületet.
Negyedik: Hagyd el a gondokat. Ne panaszkodj, mert valami akkor megrontja a bensőséges közösséget. Lehet, hogy ezen az ünnepen is nem sikerül valami. Valamelyik tervedből füstbe ment terv lesz. Valaki talán megsért. Odaég az étel. Elromlik a fűtés. Akármi is lesz az, hagyd a bút, a bánatot, hagyd el a panaszt és a szavak csépelését. Nézd azokat a dolgokat, melyek nem romlandóak, sőt romolhatatlan dicsőséget szereznek nekünk Jézus Krisztus által. Tekints szeretteidre, akikért nem adtál ki pénzt, és mégis ott ragyognak melletted. Tekints azokra a dolgokra és ajándékokra, melyek megvehetetlenek, és te mégis a birtokukban vagy. Tekints mindenedre és közben ne tartsd a tárgyaidat és azokat, akik melletted vannak, természetesnek az életedben.
Végül pedig vegyük elő közösen a családi asztalnál a karácsonyi történetet és örvendezzünk, hogy bennünket is megtaláltak. Nézzük meg újból Jézus történetét. Olvassuk el. Olvassuk nyitott szívvel és köszönjük meg Istennek, hogy bennünket keres. Hogy ma is van igazi okunk, amiért a mi ünnepünk is örömteljes, áldott, boldog és szeretetteljes lehet. Még akkor is, ha fájdalmat, veszteséget és nélkülözést érzünk.
A jel számunkra is, drága testvérek, úgy mint a pásztorok és a napkeleti bölcsek számára is, a jászolban fekvő kisgyermek, aki férfivá nőtt, és aki Isten szeretetével elment egészen a golgotai keresztig értem és érted. Ez az ő karácsonyi ajándéka nekünk. Kérdezzétek meg magatoktól, Isten által keresett és Őáltala megtalált, drága rozsnyóiak: „Valami tönkreteheti még a mi karácsonyi ünnepünket?“ és válaszoljatok önmagatokban erre a kérdésre. Ámen.
Elhangzott december 24-én a rozsnyói református templomban tartott karácsony esti istentiszteleten.
