A Szent Korona ferde keresztjének valódi története a történelem homályába vész, éppen ezért legendák, találgatások táptalaja. Vannak, akik Ottó, bajor herceghez kötik a kereszt elferdülését, aki az Árpád-ház kihalása után lépett fel trónkövetelőként. Ezt a történetet dolgozta fel Bíró Szabolcs „Non nobis Domine“ című regényében.
A kérdés annyira izgatja a tudósokat, hogy egy külön kutatócsoport is létrejött a vizsgálatára, Pálffy Géza vezetésével, az MTA keretén belül, a Lendület programban (természetesen, a Szent Korona történetének a vizsgálatáról van szó).
A történet előzményéhez tartozik, hogy a korona a mohácsi csata után Szulejmán birtokába került, aki felismerve annak közjogi jelentőségét, elküldte azt Szapolyai Jánosnak. Az erdélyi fejedelemség korában azonban a Szent Korona elvesztette a jelentőségét, Fráter György tehát 1551-ben átadta I. Ferdinánd királynak, aki Bécsben őriztette. Itt, azaz a bécsi kincstárban azután egy rajz is készült róla. Ez az első hiteles és részletes, ráadásul színes ábrázolás, amelyet a Szent Koronáról ismerünk:
És most ugorjunk majd száz évet a történelemben…
Az akkor már 13 éve Sopronban megkoronázott, s egy esztendeje ténylegesen is uralkodó III. Ferdinánd király 1631-ben vette feleségül a spanyol Mária Anna infánsnőt, akit 1638. február 14-én koronáztak Magyarország királynéjává Pozsonyban. Bécsből elhozták a koronaláda kulcsait, a ládát előző nap levitték a várból a koronázótemplom sekrestyéjébe.
Felvirradt a nagy nap, a pozsonyi dómba már indultak a hercegek, grófok, a monarchia krémje, a külföldi uralkodók követei és természetesen Magyarország elitjének színe-java. Körülbelül egy bő órával a szertartás előtt a láda felnyitására hivatott főurak beléptek a sekrestyébe, Esterházy Miklós nádor nyitná a ládát, de a zár nem enged.
Rossz kulcsot hoztak, vagy a 13 éve érintetlen láda berozsdásodott zára ment tönkre? Nem tudjuk pontosan, feltehetően az előző történt. Óriási baki, világraszóló szégyen lehetett volna a vége. Gyorsan szalasztottak lakatosokért, akik durván, erővel, ám még időben felfeszítették a láda tetejét. De ezzel még nem volt vége. A Szent Koronát még egy réztok is védte, amely ugyancsak nem nyílt, de az ereklyéhez a kor szokásai szerint csakis a nádor, azaz a világi elit első embere érhetett hozzá.
Nem volt mit tenni, szegény Esterházy Miklós egy késsel piszkálta, feszegette ki Magyarország legszentebb ereklyéjét a tok alsó részéből. Tegyük hozzá, akkoriban kiemelkedő tisztelete mellett a koronánk egyben “használati tárgy”, az uralkodókoronázások nélkülözhetetlen és legfőbb kelléke is volt.
Mi sem bizonyítja jobban, mennyire éles helyzet, kényes affér volt, mint hogy az egész ügy csaknem négy évszázadig titokban maradt, senki nem beszélt róla, nem tárta a nyilvánosság elé. Csak egy szemtanú, pálóczi Horváth György, a magyar nagyúr, Bethlen István akkori országgyűlési követe írta le részletesebben a naplójában – innen ismerjük a történetet. A magyar nyelvű naplót viszont csak most, a XXI. század elején fedezte fel Pálffy Géza a Magyar Nemzeti Levéltárban.
Végezetül, az összefoglalás, amely az elméletet támasztja alá:
Az 1620-as évekig készült ábrázolásokon a korona keresztje egyenes. Ezután az első ismert, valóban közvetlenül az eredeti felségjelvényről készült hiteles koronaábrázolás 1790-ből származik, itt a kereszt már ferde – vagyis ebben a bő másfél évszázadban kellett sérülnie. Ebből az időszakból jelenleg az 1638. évi februári az egyetlen dokumentálható komolyabb baleset, amikor mindez megtörténhetett.
Az 1638. évi királyné-koronázás után példátlan módon a Szent Korona 12 napig nem került vissza őrzési helyére, a ládába – feltehetően magát a koronát is javítani kellett, miként a ládát is teljesen „újjá kellett varázsolni”.
A koronázás után III. Ferdinánd a Szent Korona számára egy új réztokot is készíttetett a tönkrement pótlására, amelyben a 18. század végéig sértetlenül őrizték a legfőbb magyar felségjelvényt.
Ám, hogy a Szent Korona történetében korántsem volt egyedi ez a „baleset“, arra egy későbbi példa:
A millenniumi ünnepségek idején 1896-ban a Budai Várból az épülő Országházba akarták vinni a Szent Koronát. Ekkor is úgy jártak a magyar politikusok, mint Esterházy nádor és társai. A ládát a budai vár lakatosai feltörték, ám ennek semmi nyoma a korabeli hivatalos jegyzőkönyvekben. Csakhogy valakinek “eljárt a szája”, mert a sajtó másnap már megírta a bakit.
(24.hu, Felvidék.ma)
