Az idei Szent László-emlékév alkalmából a Lévai Szent László Kör folytatta névadójáról szóló előadássorozatát. Március 9-én a lévai Reviczky Házban Müller Péter, a kör elnöke tartott előadást „Szent László király ereklyéi és történetük” címmel.
Az esemény a Szűzanyához intézett közös fohásszal vette kezdetét, melyhez kapcsolódva megtudtuk, hogy a Szűz Mária iránti tisztelet I. László király uralkodása alatt vert gyökeret Magyarországon, ugyanis a magyarok már életében szentként tisztelt királya a „Patrona Regni Hungariae”, azaz „A Magyar Királyság Patrónája” címmel illette a Szűzanyát.
Az előadás szorosan kapcsolódott az egy hónappal korábbi témájához. Elsőként I. László király somogyvári temetéséről, majd nagyváradi újratemetéséről esett szó. Közben az előadó felidézte a szent király mindkét sírjához fűződő legendákat, majd részletesen szólt az 1192-es szentté avatásról és a szent király csontjaiból ekkor keletkezett ereklyékről is.
Az egyik esztergomi Szent László ereklye
Megtudtuk, hogy a szentté avatott királyunkhoz köthető ereklyék és tárgyi emlékek a következők voltak: hermája a koponyacsonttal, ereklyéje az állkapocscsonttal, ereklyéje jobb karcsontjával, ereklyéje bal karcsontjával, további csontjai, melyek az elmozdítható fedelű díszes mennyezetes kőkoporsójában voltak elhelyezve, ereklyés aranylánca, hosszúkás zafírkővel ékesített aranygyűrűje, halotti leple, melybe szentté avatásakor földi maradványait helyezték, kétélű csatabárdja és ezüst kürtje.
A szent király nagyváradi sírja az ország egyik legfontosabb zarándokhelyévé vált. Királyaink közül I. Imre, III. Béla, IV. Béla, IV. István, V. István, IV. László, Károly Róbert, Nagy Lajos, Luxemburgi Zsigmond és II. Ulászló lengyel király zarándokoltak el Szent László nagyváradi sírjához és fohászkodtak ereklyéinél.
Luxemburgi Beatrix magyar királyné, I. Mária magyar királynő és Luxemburgi Zsigmond magyar, német, cseh király és német-római császár pedig haláluk után a szent király sírja mellé temetkeztek a nagyváradi székesegyházban. A szent királyt mély tisztelet övezte egészen 1526-ig.
A trencséni herma
A mohácsi vész után Erdélyben a reformáció térhódításával gyökeresen megváltozott a helyzet. Az új hit követői bálványozásnak tekintették a szent király tiszteletét. 1565. június 22-én a nagyváradi protestánsok nagy dúlást végeztek szent királyunk nyughelyén. Szent László sírját feltörték, csontjait kidobálták a szarkofágból és márványkoporsóját összetörték. Ereklyéit is menteni kellett, de így is kár érte őket.
1593 és 1596 között Náprágyi Demeter aradi prépostnak a Szent László ereklyékből és a nagyváradi székesegyház kincseiből csak néhányat sikerült megvásárolnia a hatalmaskodó protestáns világi uraktól. Neki köszönhetjük Szent László Győrben őrzött hermájának megmentését és felújítását.
A nagyváradiak sokszor kérték vissza Győrtől a hermát, de a győriek nem adták. Végül 1775-ben Zichy Ferenc győri püspök a szent király győri hermájában őrzött koponyája egy töredékét a nagyváradiaknak adta, akik 1780-ban azt egy díszes hermában helyezték el. Így született meg Szent László nagyváradi hermája.
A győri Szent László herma kalandos történetének egy eseménye
Az előadó valamennyi Szent Lászlóhoz kapcsolódó emlék és ereklye sorsát a fennmaradt dokumentumok alapján követte nyomon. A ma létező Szent László ereklyék közül szólt a két esztergomi, két budapesti és egy dubrovniki (ragúzai) valamint a korabeli iratokban szereplő hernádnémeti, somogyvári, regéci, tállyai, kassai, bolognai, zágrábi, aacheni, krakkói és berni ereklyékről, melyeknek nyoma veszett.
Nagy tapssal jutalmazta a közönség az élményszámba menő előadást, mely nemzeti történelmünk és egyháztörténetünk sok új tényével és eseményével ismertette meg a jelenlevőket és tölthette el őket egy nagy múltú és kultúrájú nemzethez való tartozás felemelő élményével.
Az eseményt az 1192-ből származó „Szent László király, Istennek szolgája, Krisztus hitének igaz plántálója …” kezdetű legrégibb Szent Lászlóról szóló ének közös eléneklése zárta.
