Tilos lesz üzemeltetni játéktermet Pozsony egész területén – erről döntöttek március 30-án a pozsonyi önkormányzati képviselők. A szerencsejátékok Pozsonyban már túlhaladták a még elviselhető mértéket.
A városban 232 játékterem, 588 játékautomata és 2777 videojáték-automata található. Ezzel szemben hozzávetőleg csak 219 patika működik. A rendelet májusban lép életbe.
A szűnni nem akaró reklámok sok szegénységben tengődő embert abban a hitben ringatnak, hogy ha szerencsejáték űzésére adja a fejét, megszabadulhat szomorú sorsától. Pedig valójában nagyon kevés az esély arra, hogy bárki is nagyobb összeget nyerjen.
A szerencsejáték reklámok arra ösztönzik az embereket, hogy gazdagságról, luxusról és azonnali gondtalan életről fantáziálgassanak, ám arról nem beszélnek, hogy mennyire elenyésző a nyerési lehetőség.
A szerencsejáték életveszélyessé is válhat
Hitetlenkedve rázom a fejem amiatt, hogy milyen mélyre süllyedt a felnőtt lakosság, férfiak és nők egyaránt szerencsejáték-függővé válnak. Nehezen tudom felfogni, amikor olyan szerencsejátékos felnőttekről olvasok, akik feladják életük művét és elért eredményeiket – állást, üzletet, családot és néhányan az életüket is – a szerencsejáték kedvéért.
Egy fényképezőgép megörökíti a látványt valamelyik vasárnapi újságban: szinte ameddig a szem ellát, egy óriási áruház, benne sok-sok játékautomata, videojáték, nyüzsög a mindenféle korú és nemű, szerencsejátékban résztvevő vendégtől. Látom megviselt arcukat, vörös szemüket az órákig tartó szakadatlan játéktól.
Lapozgatok egy újságban. Aggódó arcú emberek, szinte látom az izzadt tenyereket, hallom a szapora szívverést és a halk imát, melyben azt kéri a játékos, hogy legközelebb szerencsésebb legyen.
„Attól vannak feldobva, hogy izgulnak, mi fog történni, amikor újra meghúzzák a játékautomata karját” – mondja az egyik játékterem vezetője.
21. századi betegség
Valaki úgy nevezte, hogy a rejtett betegség, a 21. század függősége a szerencsejáték – szenvedély.
„Azt a játékszenvedélyt tekintjük kórosnak, amikor a játékos nem tud többé „keretet tartani”. Hiába tervezi el, hogy mennyi időt szeretne például a nyerőgépekkel eltölteni, a nyerés vágya erősebb, mint ő“. (Csorba Csilla pszichiáter)
Nem vitás, óriási a szerencsejáték bűvölete. Sokak számára több mint puszta szórakozás, menekülés a mindennapi élet robotja elől, vagy reményteljes kísérlet a meggazdagodásra.
„Tudja, ez az egyetlen szórakozásunk, hát ezt csináljuk“ – mondja egy fiú, akit nevezzünk Károlynak.
Egy megrögzött szerencsejátékostól, aki elveszítette vállalatát, igazgatói állását, megkérdezték, gondolt-e arra, hogy felhagy a játékkal? „Felhagyni vele? – válaszolta – Képtelen vagyok megtenni. Ez a lételemem“.
Sok szenvedélyes szerencsejátékos nem hajlandó elismerni beteges szenvedélyét, és a hozzátartozók is fedezik, nehogy a társadalom megbélyegezze őt. Szerte a világban naponta sok millió család néz szembe a pusztító szenvedélyből eredő kétségbeeséssel és aggodalommal. Sokan társadalmilag elfogadott időtöltésnek tekintik a szerencsejátékok űzését.
Tényleg csak ártalmatlan szórakozásról van szó?
A Harvard Egyetem Orvostudományi Kara szenvedélybetegekkel foglalkozó tanszékének becslése szerint 7,5 millió felnőtt szenvedett problémás illetve kóros játékszenvedélyben és további 7,9 millió fiatalkorú amerikainál diagnosztizáltak problémás, illetve kóros játékszenvedélyt. Ez az adat egy jelentésből származik, amelyet a szerencsejáték hatásainak vizsgálatával foglalkozó országos bizottság állított össze. A jelentés szerint feltételezhető, hogy a játékszenvedéllyel kapcsolatos problémákkal küszködők száma jóval nagyobb, mint amennyit számon tartanak. Ami Szlovákiát illeti, nem találtam semmilyen statisztikát, de igazán nem is a statisztikai adatok érdekesek.
Azt hiszem, hogy a problémás játékszenvedély évente több millió eurójába kerül a társadalomnak amiatt, hogy a betegek elveszítik a munkahelyüket, egészségi gondokkal küzdenek, illetve munkanélküli segélyre és orvosi ellátásra szorulnak. Ezek az adatok azonban nem tárják fel, hogy mekkora árat fizetnek az érintettek, vagyis a családok, a barátok, a munkatársak a lopás, sikkasztás, öngyilkosság, családon belüli erőszak és gyermekbántalmazás következtében.
Fogságban tart
Ez egy ragályos betegség, olyan rendellenesség, melyben az egyént egy mindent elsöprő és irányíthatatlan belső inger arra készteti, hogy szerencsejátékot űzzön… Senki sem tudja, hogy hány embert tart fogságban a szerencsejáték-szenvedély csupán egyetlen országban.
Úgy tűnik, hogy a problémás játékszenvedély szülőről gyerekre öröklődhet. Sőt, egy jelentésből kiderül, hogy egy fiatalkorú szerencsejátékos nagyobb valószínűséggel válhat a problémás vagy kóros játékszenvedély rabjává, mint egy felnőtt. A szakértők arra figyelmeztetnek, hogy a szenvedélyesen játszó felnőtteknek több mint a 90 százaléka tizennégy éves kora előtt szokott rá a játékra. „A gyerekeket mindenütt szerencsejáték-reklámokkal bombázzák. A társadalom által elfogadott szórakozásról van szó“ – írja az egyik újság.
Fotó: pixabay.com
A szerencsejátékosokkal foglalkozó kezelőorvosok egyetértenek abban, hogy nem annyira a szerencsejátékban résztvevő fiatalok száma nyugtalanítja őket, hanem inkább az a magatartás, melyet a gyerekek, a szülők, sőt a nevelők tanúsítanak a tizenévesek szerencsejátékban való részvétele iránt. Sok gyerek a szüleivel együtt ártalmatlan szórakozásnak tekinti a szerencsejátékot, melyről úgy gondolják, hogy enyhébb következményei vannak, mint az ivásnak, a kábítószereknek vagy az erőszaknak. Ám Durand Jakobs viselkedési tanácsadó arra figyelmeztet, hogy a szerencsejáték a bűnözés, az iskolakerülés és a könnyen szerezhető pénz utáni vágy káros hatásainak teheti ki a fiatalokat.
Angliában a szerencsejátékra vonatkozó engedékeny törvények lehetővé teszik, hogy a gyerekek nyerőgépeken játsszanak. A repülőtereken és a játékautomata sorokon játszó rengeteg gyermek úgy szerez pénzt a függősége fenntartásához, hogy lop a szüleitől vagy az üzletből – figyelmeztetnek a szociológusok.
A játékosok szegényebbé válnak
David Sponier: Könnyen jött pénz – a szerencsejátékos gondolatvilága c. könyvében így ír erről: „Mindent eladtak, ami a szobájukban volt: ütőket, könyveket, a tévét. A házban semmi sem volt biztonságban. Az elkeseredett anyák mindenüket összehordták egy szobába, hogy ott őrködjenek felette, a retiküljeiket az ágy alá rejtették, amikor lefeküdtek. Rémes, de az ilyen anyák nem értették jobban, mi történik a csemetéjükkel, mint amennyire a fészekrakó madarak, akiket meglopott egy kakukk“.
Majdnem minden szerencsejátékos szegényebb lesz, mint amilyen a szerencsejáték kezdetén volt. Gyakran még a nagy összeget nyerők is úgy tapasztalják, hogy a nyereményük nem útlevél a boldogsághoz.
A szerencsejátékos az álmokra épít. Egyes játékosoknál csak rövid ideig tart a mesés meggazdagodás álma, de azoknál, akiknél ez szenvedéllyé vált, az álmodozás a megszállottságig fokozódik, s ennek az álomnak a hajszolása csődbe, börtönbe, sőt még a halálba is kergeti őket.
