Hát ennek már sosem lesz vége? Jut eszembe, amikor a kormány mai programját olvasom. A miniszterek ma tárgyalnak az egészségügyben uralkodó áldatlan helyzetről, a csak tavaly keletkezett újabb 100 millió eurós adósságról. Semmi új a Nap alatt, mondhatnánk, hiszen a rendszerváltozás óta így megy ez, lyukas zsáknak tűnik egészségügyünk, s nincs az a pénz, ami ki ne folyna belőle.
Elképedve olvasom, hogy 647,24 millió eurós tartozást halmozott fel eddig ez a szféra, amiből 100 millió eurót a ki nem fizetett számlák és a be nem fizetett járulékok tesznek ki. Mégpedig az állami és egyetemi kórházak részéről. Egy, csak egy legény van talpon a vidéken, mondhatnánk stílszerűen Arannyal, hiszen a 13 intézmény közül mindössze a besztercebányai egyetemi kórház nem halmozott fel újabb adósságokat!
Az illetékes tárca szerint az adósságnövekedés fő oka a kórházak üzemeltetési veszteségeinek generálása. Ezt csak tovább nehezítik a növekvő gyógyszerköltségek és az egészségügyi eszközökre és felszerelésekre fordított pénz. Tomáš Drucker miniszter ezért megint azzal állt elő, hogy a kórházakat tehermentesíteni kellene, magyarul elengedni az adósságukat. S persze még több pénzt kellene kapniuk a megfelelő működéshez.
Semmi új ötlete nincs tehát arra, hogyan lehetne egyszer s mindenkorra kirángatni a gödörből ezeket az intézményeket. Az állami kórházaknak Szlovákia történetében már többször is elengedték az adósságait, kihúzták őket a csávából, de úgy látszik, ebből nem tanultak. Sőt, az a sanda gyanúm, kimondottan erre játszanak megint.
Mert hogy lehet az, hogy a magánkézben lévő kórházak nem tartozhatnak a szociális és egészségügyi biztosítók felé? Hogy lehet, hogy azok kötelesek az áruért időben fizetni és nem halmozhatnak fel tartozásokat? De mondhatnánk azt is, ha egy kisvállalkozó nem fizeti be időben a társadalombiztosítást, kis idő elteltével már jön is az egzekúcióval fenyegető fizetési felszólítás.
Szóval, hány mérce van? Csak nem igazak Orwell szavai, miszerint mindenki egyenlő, de vannak egyenlőbbek?
Egy szó, mint száz, ideje volna már, ha a kórházak és irányítóik megtanulnának gazdálkodni. Mert nekem nagyon igaznak tűnnek egy, az egészségügyben sokáig vezető beosztásban dolgozó ismerősöm szavai, miszerint van pénz az egészségügyben, csak rosszul van elosztva és egyáltalán nincs vele jól sáfárkodva.
Félő azonban, hogy a felhalmozott tartozásokat – jó szokás szerint – a kisemberrel fogják kifizettetni, hiszen erre utaló jel az is, hogy többe fog kerülni az elsősegély felkeresése, s mostanában azt is rebesgetik, emelni kellene az egészségbiztosítás összegét. Pedig már most is magas!
Abban biztosak lehetünk, hogy a kormány majd megtalálja a számunkra fájdalmas módját a helyzet „rendezésének”, miközben pluszpénzünkért sokszor még emberhez méltó egészségügyi ellátásban sem reménykedhetünk. Merthogy az ellátás színvonala a béka segge alatt van, azt mindnyájan érzékeljük valahányszor egészségügyi, ne adj Isten, kórházi kezelésre szorulunk.
