A nyári Irodalmi Szemle – ahogy azt már megszokhattuk – 152 oldalon jelent meg, és minden műfajban izgalmas olvasnivalót kínál a strandra igyekvő, vagy éppen a szobában hűsölni vágyó olvasónak.
Száz Pál „phytoanekdotái” rendhagyó növényhatározóként olvashatók, amelyek a növénymetaforika és a sajátos, részben kreált tájnyelv segítségével speciális emberi élethelyzetekről, kulturális és történelmi traumákról, válságszituációkról is hírt adnak. Alexandra Salmela prózája „Igazi, hamisítatlan bevándorlóblues” címmel a kulturális idegenség árnyalatait, a másság és az ismerősség élményét mutatja be (Balázs Renáta fordítása). Szászi Zoltán már egy éve írja tárcarovatát az Irodalmi Szemle számára, a nyári lapszámban a sorozat lezárul, az utolsó Fél-vidéki levéllel.
Lawrence Ferlinghetti két versét Gyukics Gábor fordításában olvashatjuk. Orcsik Roland gyerekversei, Kabai Csaba, Nagy Zsuka, Bíró József és Z. Németh István költeményei mellett fiatal költők művei szerepelnek a lapszámban (Sárkány Tímea, Gráf Dóra, Juhász Márió, György Alida, Kolumbán Adrienn, Józsa Evelin, Bari Fatima).
Három tanulmány az egy éve elhunyt Esterházy Péter írásművészetével foglalkozik. Szirák Péter írásában prózapoétikai aspektusokat vizsgál („Kisformák hálózata: mintázat és egyediség Esterházy Péter írásművészetében”), Paszmár Lívia az intertextualitás működését mutatja be az „Egyszerű történet vessző száz oldal – a kardozós változat” című műben, Németh Zoltán pedig az Esterházy Péter-oeuvre szlovák/szlovákiai magyar kontextusára reflektál. Tanulmányt közöl a lapszámban Széchenyi Ágnes is, Molnár Ferenc „Játék a kastélyban” című drámáját mutatja be a keletkezés- és befogadástörténet kérdéseit és a szerkezetet is érintő szempontrendszer szerint. Oravecz Imre „Távozó fa” című kötetéről Bödecs László, az „Értelmiségi karriertörténetek, kapcsolathálók, írócsoportosulások 2.” című kötetről pedig Kosztrabszky Réka ír kritikát.
A lapszámot Pálmai László munkái illusztrálják.
