„A nép zenéjében való elmélyedés megmutatta, hogy él még itt egy régi, eredeti, értékes, csak fejlődésében megrekedt kultúra, amit ki lehet emelni a rárakódott törmelékből, s amire lehet magasabb művészetet építeni” – hangzott fel a régi szalagokra játszott gondolatsor azon a rendezvényen, amellyel Kodály Zoltán nagysága előtt tisztelegtek Gímesen, majd leleplezték emléktábláját is.
Púchovszky László polgármester köszöntőjében Kodály Zoltán munkásságát ismertette. Kiemelte: 1906 és 1916 között nagyon sokszor járt a Zoboralján is a népdalgyűjtő, többször szállt meg Gímesen, majd innen járt gyűjtő körútjára a többi faluba, Lédecre, Kolonba, Zsérére, Gerencsérre és Csitárra is. Kodály 147 kórusművet írt, ebből 78-at gyermekkórusok számára. Ezek között számos a néphagyományokat örökíti meg, például a villőzést, a pünkösdölőt, a Gergely-járást. Talán kevesen tudják, hogy Kodály a Zoboralján 947 népdalt gyűjtött össze. A Gímesi Villő Hagyományőrzőcsoport műsorában több megszólalt ezek közül, régi felvételeken.
Bencz Zsolt és Bencz Levente (Fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
A kultúrműsorban felléptek a Zoboralja kis csalogánya népdalverseny aranysávos minősítést szerzett énekesei: Bencz Levente, Bencz Zsolt és Timoranská Sanella. Az est vendégei voltak a magyarországi testvértelepülések művészei is, a Balatonvilágosi Népdalkör és a Szent Márton Kórus Gyöngyösfaluból. Műsort adtak a helyi éneklőcsoportok is: a Gímesi Alapiskola Gyermekkara és a Ghymes Vegyeskar, Varga Imre vezényletével.
Az élő és éltető hagyomány is folytatódjék
A kultúrműsor után, amellyel a szervezők Kodály Zoltán munkásságának állítottak emléket, leleplezték az emléktáblát is, amelynek megvalósítása nem ment egyszerűen, árulta el a Csemadok Gímesi Alapszervezetének elnöke, Bencz Margit, de végre sikerült és egy márciusban elfogadott önkormányzati rendeletnek köszönhetően helyet kapott a tábla a kultúrház falán.
A tábla felavatása előtt Varga Imre Ilyés Gyula Bevezetés egy Kodály hangversenyhez című versét adta elő. Majd felolvasta Ittzés Mihály zenepedagógus, Kodály életműve kutatójának levelét: „Nagy örömmel olvastam levelében a híradást, hogy újabb Kodály-emléktáblát avatnak Zoboralján. Gímes nevét Kodály Zoltán népdalgyűjtő munkája, az ott gyűjtött dalok feldolgozásai repítették világgá. Nagyon sajnálom, hogy csak lélekben lehetek Önökkel a jeles ünnepségen. Szívből kívánom, hogy az emléktábla tárgyiasságán kívül az élő és éltető hagyomány is folytatódjék.”
Kodály Zoltán többször járt Gímesen (Fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
Az emléktáblát Púchovszky László polgármester és Bencz Margit, a Csemadok helyi elnöke leplezték le. Ezek után a hagyományőrző csoportok és civil szervezetek elhelyezték koszorúikat a tábla alatt.
A rendezvény után Tkáč Teréz, a Gímesi Hagyományőrző Csoport vezetője a Felvidék.ma kérdésére elmondta: Borbély Rozália a csoport alapítója javasolta, hogy a Kodály Zoltán-emlékév kapcsán, amelynek tiszteletére az anyaországban és a Felvidéken is számos rendezvényt tartanak, Gímesen is kezdeményezzék ismételten a Kodály-tábla avatását, előzőleg ugyanis két kísérlet kudarcba fulladt. Ennek érdekében felvette a kapcsolatot a helyi Csemadok elnökkel, Bencz Margittal. Eredetileg az óvoda épületére tervezték a táblát, ahol több alkalommal is megszállt Kodály gyűjtőútjai során, de azt visszautasították. Kodály már 1906-ban járt itt, az új iskola pedig 1912-ben épült, tehát ezután vendégeskedett itt a zeneszerző – mondta el a hagyományőrzők vezetője. Első alkalommal a vegyeskar vezetője, Varga Imre kérvényezte a tábla elhelyezését, majd ismételten kérelmezték azt, akkor már a hagyományőrzők is csatlakoztak a kezdeményezéshez és a Csemadok is, s harmadszori nekifutásra sikerült elfogadtatni a tervet.
Az ünneplők koszorúkkal tisztelegtek Kodály Zoltán nagysága előtt (Fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
A népet a zene felé kell irányítani
Tkáč Teréz a programról elmondta: „Amikor márciusban elfogadták a táblaállítási szándékunkat és meghatározták annak helyét, akkor úgy döntöttem, hogy egy műsort is összeállítunk. A műsorban felhasznált anyagok már nagyon régen a birtokomban voltak, Ág Tibor könyve és a hangfelvételek is. Ág Tibor egyik hangfelvételén Reczika Teréziát faggatja, akit én személyesen is ismertem, a nagymamám udvarbélije volt és Kodály Zoltán gyűjtőútjaira is elkísérte a mestert, a fonogramot ő hordta Kodály után. Mivel ismertem, annál érdekesebbnek találtam a hanganyagot és úgy éreztem, érdekes lenne ezt a nagyközönséggel is megismertetni. Keresgéltem a youtube-on is, hogy Kodály nyilatkozataiból szintén halljon a közönség néhányat. Hallható volt az a Kodály idézet is, amelyben elmondta: a népet a zene felé kell irányítani. Találtunk más dalokat is, amelyeket később gyűjtöttek, de valószínűleg Kodály idejében is énekelték. Aztán összeállt a kép és a műsor. Mivel a gyermekek is nagyon ügyesek, őket ugyancsak bevontuk. Így állt össze a műsor. Hallható volt az aratási ének. A Zoboralji Csalogányok is csodásan énekeltek. Egy Kodály által gyűjtött ballada is elhangzott, amellyel Vass Lajos Nagydíjasok voltunk, ezt is úgy hallhatta a közönség, hogy régi szalagról Balkó Istvánné hangján szólt a dal, majd pedig mi énekeltük tovább. Ebből is kiderült, hogy tényleg tiszta forrásból énekeljük a dalokat. A ballada után a férfiak a Reczika Tercsitől gyűjtött énekeket adták elő.”
