Ijesztő statisztikát olvastam az elmúlt hetekben: Magyarországon évente kétmillió tonna élelmiszer végzi a szemétben (Szlovákiáról nincsenek adataim, de személyes tapasztalatok alapján is gyanítom, hogy itt sem lehet jobb a helyzet). Globálisan pedig még rémisztőbb állapotok uralkodnak, mert becslések szerint a megtermelt élelmiszer egyharmada hulladékként végzi!
Szó szerint igaz tehát, hogy amíg a világ egyik fele a szemétre dobja az élelmiszert, addig a másik fele éhen hal. Mindenki találkozott a közösségi médiában legalább egy olyan képpel, melyen illik elszörnyedni (hiszen nekünk is van szívünk), de aztán továbbgörgetjük az oldalt.
Olyan égető ez a probléma, hogy Nyugaton már élelmiszertudatos mozgalmak is vannak, amelyek nem az üzletekben vásárolják, hanem kidobott élelmiszert hasznosítanak újra. Sőt, New Yorkban már ezen az elven működő étterem is van. Egy biztos, alapanyagra nem kell sokat költeniük… Ha pedig most néhány olvasó könnyelműen legyintene, hogy őt ez nem érinti, javaslom, ne tegye. Ugyanis erre az esetre is érvényes, hogy minden mindennel összefügg.
Szakértők állítják, hogy a jelenlegi migrációs hullám kiváltó oka, hogy az ENSZ a hiányzó pénzügyi források miatt kénytelen volt felfüggeszteni az élelmiszer-segélyezési programokat. Az éhező emberek pedig felkerekedtek, és természetesen arrafelé vették az irányt, ahol biztosak lehettek benne, hogy legalább jóllakhatnak.
Mindezt pedig azért írom most, mert előttünk az ünnepek sora, ami akkora élelemfelhalmozással jár, mintha a világvégére spajzolnánk be. Az ünnepek elmúltával aztán ennek az élelmiszernek egy része annak rendje és módja szerint a kukában végzi. Ezért azt tanácsolnám, hogy az ünnepi bevásárlásnál legyünk tudatosak, és ne dobáljunk a bevásárlókocsiba mindent, ami a kezünk ügyébe kerül, hanem csak azt, amire valóban szükségünk lesz. Az így megtakarított pénzt pedig fordítsuk jótékonykodásra!
