„Azért maradt meg a mi közösségünk hagyományaival és kultúrájával, mert a zajos világ forgatagában meg tudta tartani mivoltát. A hozzánk sodródottak is tiszteletben tartották az őslakosságot s annak szokásait. Ez nem csak tény, de egyfajta igénye a jövőnek is, miszerint az a nagyidai, aki el tudja fogadni a századokon át kifejlődött értékrendünket, stílusunkat és tiszteli a szokásainkat.” (Idézet Gál Sándor: Nagyida – 750 című könyvéből.)
Az utóbbi félévben igen nagy utat bejárt a Nagyidán működő, Kupec házaspár vezette Ilosvai Selymes Péter Néptáncegyüttes, amely nemrég múlt hatvanöt éves. Felvállalta, hogy megméreti magát a Duna Televízió által lebonyolításra kerülő Fölszállott a páva című, ország-világ előtti nyilvános vetélkedőben. Jelentkeztek és lépésről lépésre haladtak előre: a területi válogatón bekerültek a Duna TV által közvetített nyilvános elődöntőbe, onnan győztesként továbbjutottak az ugyancsak nyilvános középdöntőbe, melyre december 22-én került sor. Itt már igencsak erős volt a mezőny. Kategóriájukban a nyíregyházai Nyírség Táncegyüttessel, a mérai Kalotaszegi Legénytársulattal, a gyimesi Tatrospart Néptánccsoporttal kellett megmérkőzniük.
Vasvári körverbunk. Fotó: Farkas József
És méltán lehetünk rájuk büszkék, előadásukkal nagyon szép eredményt értek el, hiszen a lehetséges 50 pontból 49-et szereztek. A Tatrospart Néptánccsoport, mely három számmal előttük mutatta be Ajándékszedő lakodalmas táncát, eggyel megelőzte őket, ötven pontot ért el. Így ők lettek az egyenesen továbbjutók. Aztán mi, tisztelt hazaiak, a telefonhívás-szavazatainkkal sem támogattuk kellőképpen őket, mert az így leadható szavazatok nagyobb csomagját az ugyancsak szépen és virtuóz módon táncoló mérai (Erdély) Kalotaszegi Legénytársulat kapta meg. A méraiak a zsűritől 47 pontot kaptak, de az ő közönségük beszavazta őket a döntőbe. Méra hasonló nagyságú település Erdélyben, mint Nagyida a Felvidéken. Érdemes volna elgondolkodnunk nekünk, Felvidéken élő magyaroknak, hogy mennyire becsüljük a sajátunkat, a saját értékeinket, mennyire tudunk értük akár áldozatot hozni is?
Novák Péter beszélget Takács Andrással. Fotó: Farkas József
A versenykiírás szerint ebből a második középdöntőből négy produkciót a zsűri – egyet-egyet versenykategóriák szerint ‒, egyet pedig a közönség szavazata juttathatott a döntőbe, melyet december 29-én élőben sugároz a Duna TV. Az egyenes ágon továbbjutásról az „Ilosvai” egy ponttal lemaradt. Azon lehet lamentálni, hogy a zsűri miért döntött úgy, ahogyan, meg azon is, hogy az együttes nem tudott volna-e egy ponttal jobban táncolni. Lamentálni lehet, de ezen nem állt módunkban változtatni. De a szavazatainkkal bejuttathattuk volna őket. Az rajtunk múlott. Sajnos, nem kellőképpen segítettük őket, ebben megelőztek az erdélyi méraiak. Pedig az együttesnek „szerintünk”, teljesítményük alapján ott lenne a helye a döntőben, mondjuk mi, a nekik drukkolók, akik nem tettünk meg annyit, a szavazatunkkal nem segítettünk, hogy ott is legyenek. Késő a bánat „ez a vonat már elment”, így a Felvidéknek táncban nem lesz képviselete a Fölszállott a páva verseny döntőjében. És ez – fájó szívvel ismétlem – nemcsak az együttesen múlott, mert ők a versenyelőadásukon is a maximumot nyújtották, hanem rajtunk, a nagyérdemű, tisztelt közönségen.
Betlehemjárás. Fotó: Farkas József
Az elő- és a középdöntőben nagyon szép, tiszta hazai alapanyagra épített műsort mutatott be az „Ilosvai”. Örült a lelkem, amikor az első bemutatkozásukat, a mátyusföldi hagyományokra épült műsorukat láttam a tévében. Még jobban örültem, amikor a helyszínen láttam a Betlehembe gyer pajtás – gömöri táncok című versenyműsorukat. Az előadás utáni gratulációmban ezt nekik is elmondtam: a hazai hagyományanyag kezelése, az a tisztaság, sallangmentesség, erőteljesség, magabiztosság, örömteli átélés, ahogyan táncoltak, ahogyan a színpadot megélték, az párját ritkítóan megfogó, magával ragadó volt. Ezek a fiatalok úgy táncolták a figurákat, mintha azzal születtek volna, illetve, mintha abba a táncos hagyománykultúrába beleszülettek volna. Pedig nem születtek bele, ezt az anyagot, mind a két bemutatott kompozíciójukat, a mátyusföldit is, meg a középgömörit is, nekik is meg kellett tanulniuk. Nagyon jól megtanulták, legalább olyan tökéletesen, mint ahogy a néprajzi tájegységük táncos hagyományát megélte a mérai Kalotaszegi Legénytársulat öt szép szál legénytáncosa.
Eredményhirdetés. Fotó Farkas József
A fentebb említett két tánckompozíciójukkal a nagyidai táncosok, előadók sok-sok tánccsoportnak, együttesnek, szólótáncosnak példát mutattak, a táncos hagyomány továbbviteléből adtak követendő példát. A helyszíni beszélgetésünkkor kértem, és most is kérem őket, hogy ezeket az értékeket őrizzék meg. A versenykompozícióikban feldolgozott alapanyag jelentős részének gyűjtőjeként javaslom, tanácsolom, hogy alkossanak belőle – hozzáadva a már elkészült, a döntőre elképzelt tánckompozíciójukkal együtt – egy DVD-t, hogy megmaradjon az utókor számára, valamint sokáig tartsák meg az együttes élő műsoraként, mert ezek a színpadra álmodott kompozíciók a felvidéki táncos hagyománykultúra gyöngyszemei. Remélem, a leendő országos népművészeti rendezvények: a zselízi Országos Népművészeti Fesztivál, valamint a gombaszögi 60. Országos Kulturális Ünnepély előkelő helyet biztosítanak a Páva-műsorokban szerepelt hazai magyar csoportjainknak és szólistáinknak, beleértve a tavalyi, valamint az előző években szereplő gyermek-, valamint felnőtt csoportokat és szólistákat is. A belőlük szerkesztett műsor megérdemli, hogy mindkét központi rendezvényünk kiemelt színfoltja legyen. Megérdemlik, hogy méltóképpen büszkélkedjünk velük.
(A szerző a MMA köztestületi tagja)
