Ez olyan díszítő jelző, amit a költészetből ismer(het)ünk. De lehet állandó jellegű kísérő jelző is, amellyel valakit/valamit beskatulyázunk.
Költészetet olvasni manapság nem divat, viszont bármi értékeléssel nagyon gyorsan készen állunk, és sűrűn, készségesen osztogatjuk ezeket az állandó – elítélő vagy dicsőítő – jelzőket, lehetőleg anélkül, hogy megnéznénk, mennyire helytálló a jelző által kifejezett ítélet. Azzal sem strapálják magukat a jelzők használói, hogy utánanézzenek, honnan ered az adott értékelés. Egyszerűen átveszik, és kész. Divat szerint. Például divattá vált a nők molesztálásának ragozása. A zaklatás tényleg helytelen – na de miért utólag, évek múltán jönnek erre rá? De hát divat lett, ennélfogva jónak találják szóba hozni, s lehet sorolni a megfelelő „díszítő” elemeket.
A leghatásosabb terület azonban a politika – meg minden, ami idesorolható. Akit/amit jónak akarok föltüntetni, az pozitív jelzőket kap útravalóul, akit pedig le akarunk tolni, az negatívat. Nem kritérium, hogy tulajdonképpen miről ítélkezünk. XY tehet a világon bármit, ha egyszer el akarjuk lehetetleníteni, mert politikai szempontból úgy felel meg, vagy mert az ellenségei jobban fizetnek, akkor negatív jelzőket kap. A többi már megy magától: a vélemény nem saját meggondolás alapján alakul ki, mert azt átveszik. Egyszerűen kritikátlanul átveszik.
Itt van például az amerikai elnök. Eléggé rendhagyóan viselkedik néha, s azt a benyomást kelti, mint elefánt a porcelánboltban. Ebből következik, hogy nemigen tudnak mit kezdeni vele, így aztán értetlenségüket szabadon választott jelzőkkel fejezik ki. Nem fontos, hogy mindaz megfeleljen a valóságnak, az a fontos, hogy meggyőző legyen, meggyőzésre alkalmas.
Vagy itt van ez a migráció. A neoliberális világ ezt valamilyen oknál fogva pozitív jelenségként tálalja, bár az még nem derült ki, igazából mi a jó ezen. De bárki, akinek erről más véleménye van (nem tartja pozitívnak), azt megfelelő jelzőkkel ellehetetlenítik. Így lesz a hazafias megnyilvánulásból csúnya nacionalizmus, a kereszténység védelméből klerikalizmus, a migráció elítéléséből xenofóbia és fasizmus. Mintha a migrációval kapcsolatban minden rendben volna, mintha azáltal semmi rossz és semmi baj nem történt volna. Ha egy nő évek múltán úgy találja, hogy őt annakidején tulajdonképpen valaki zaklatta, annak a valakinek vége, mert olyan borzalmat követett el, amit bizonyítani sem kell. De ha ugyanezt egyértelműen egy migráns követi el, akkor nem történik semmi, azt inkább titkolni kell, mert ha ezt bárki szóvá teszi, az már rasszizmus. Az ilyesmihez ugyanis ilyen epitheton ornans való, nem pedig a kétféle mérce megállapítása.
Ha valami hasonló álláspontot egy politikus képvisel, az egészen biztosan szélsőjobboldali populista diktátor lesz. Magyarország miniszterelnökének még az a baja is van, hogy magyar. Szlovákiai sajtót lapozva nem tudom, található-e Magyarországról pozitív értékelés. Mert az olyan dolog: oda pozitív epitheton ornans nem jár. Egyáltalán, ami magyar, azt gyanakodva kell fogadni, s több mint valószínű, hogy bármiről van szó, az negatív lesz.
Mondok egy példát: akad egy ügyes gyerek Szlovákia déli részén, s lehet egyértelműen magyar a srác, miután Szlovákiában lakik, szlovákká nyilvánítják. Meg akad egy nyelvzseni, aki 17 nyelvet beszél, s akinek saját bevallása szerint anyanyelve a szlovák és a magyar, az „természetesen” biztosan szlovák. Ahelyett, hogy büszkén mutogatnák, mennyire törődnek a nemzetiségiekkel, nálunk ilyen tehetségek bontakoznak ki. Nyilván olyan meggyőződés értelmében alakult az ítélet, hogy ha nálunk valaki jó, az csak szlovák lehet. Állampolgársága lehet szlovák, igen, de a nemzetiség mégis valami más. Olyan nehéz ezt megkülönböztetni?
Vagy: egy szlovák lapban egy hazafi azon háborodott föl, hogy Veľký Biel helységnevét helytelenül „fordították” magyarra a helységnév tábláján. Eszébe sem jut, hogy Magyarbél eredeti magyar elnevezés lehet, a Veľký Biel pedig szlovákosítás – azelőtt ugyanis szlovákul Maďarský Biel volt, csak 1948-ban lett Veľký Biel. Csak hát ez is olyan epitheton ornans: ami Szlovákia területén van, az mind csak és kizárólag szlovák eredetű lehet.
Bevett, elfogadott értékelés ez: a szlovákok szinte utolsó emberig elhiszik. Az a baj, hogy lassan már a magyarok is. Pedig legfőbb ideje volna szlovák barátainknak, a jót akaróknak és a nem jót akaróknak egyaránt elmagyarázni, hogy ez nem egészen így van. Akkor is, ha néha úgy tűnik, a megmagyarázhatatlan kategóriájába tartozik ez.
