Ha valami nem működik az államban, le kell cserélni a politikusokat, de parlamenti megmérettetés eszközével, nem pedig a média, az utca vagy a civil szervezetek segítségével.
Ezzel a lózunggal csak az a hiba, hogy egy leszerepelt politikus akarja meghatározni, hogy kinek a véleménye számít és kié nem. Csak azt kérdezném az úriember-elvtárstól, hogy ha valami nem működik az államban, ha valaki egy ilyen államnak volt az első embere, akkor az illető a rengeteg eszével miért nem saját magának osztogat tanácsokat a leszerepelt politikusok cseréjével kapcsolatban.
Jobb esetben meghúzhatná magát valahol ennek az államnak egy eldugott sarkában és megpróbálhatna esetleg dolgozni. Hogy azt hogyan kell? Hát ez volna a feladat!
Megtanulni, hogy a nyerészkedés és megszerzés mellett van olyan lehetőség, hogy a kellően megművelt termőföldbe elveti a dolgozó néhány növényfajta magjait, majd azokat a kikelésüket követően úgy gondozza, hogy olyan termést kapjon, amiből ő maga és a családja megélhet.
Másik lehetőség, hogy megszerez bizonyos szakismeretet és ennek birtokában egy üzem, vagy vállalkozás napi feladatainak teljesítésében kamatoztatja szaktudását.
Hogy ez nem jelent akkora jövedelmet, mint amihez az elmúlt húsz egynéhány év alatt hozzászokott? Kit érdekel?
Őt és kormányát sem érdekelte, hogy kik és miért, és hogyan rabolják ki az ország fent leírt módon dolgozó polgárait azért, hogy nekik jobb ebédre, jobb lakásra, jobb autóra, jobb üdülésre fussa a nem jól működő állam élén betöltött semmittevésük jutalmául.
A másik észrevételem az idézett tévedéshez az volna, hogy vajon miért különb egy parlamentben ücsörgő kollégája véleménye a média, az utca, vagy egy civil szervezet véleményénél? Ugyanis állítólag a demokrácia egy olyan rendszer, ahol a kiválasztásban az elit bukott miniszterelnök véleménye ugyanannyit számít, mint az írástudatlan lusta semmirekellőké.
Sőt az is demokratikus elv, hogy a választók esetleg a rosszul, vagy nem megfelelően működő állam igazgatásában rátermettségüket nem bizonyítókat elküldik egy olyan biztonságos helyre, ahol soha többé még a legkisebb szavuk sem lesz az állam és annak törvényhozása működtetésében. Mivelhogy már egyszer megbuktak ezen a téren és a bukott tanulónak az a bizonyítási lehetősége van, hogy érzékszervei és egyes nyelőcsöve feletti testrészei segítségével figyel és TANUL.
A tanulás módja pedig nem megalapozatlan hülyeségek terjesztése, hanem kérdések feltevése azért, hogy a tanuló a számára új ismeret lényegét jobban megértse, így eljutva esetleg egy javítóvizsgáig. Ott bebizonyíthatja, hogy megtanulta a leckét. Persze ezt is csak akkor, ha még lesz valaki, aki az így leszerepelt és megbukott tanulóval kíván bíbelődni.
