Minden család őriz történeteket gyermekeik kiskoráról, a szülők szívesen mesélnek az élményeikről, vagy emlékeznek vissza az együtt töltött meghitt évekre. Egy-egy történet lehet érdekes, tanulságos vagy akár vicces is. A Mosolyvirág Nagycsaládosok Debreceni Egyesülete idén is kiírta az Életmese író pályázatot, melynek beküldési határideje április 20-a. Az egyesület elnökével, Radnainé Filep Ildikóval beszélgettünk.
Mi hívta életre az Életmese író pályázatot?
Egyesületünk nagycsaládos egyesület, amely három pilléren áll, s ezek a közösségfejlesztés, érdekképviselet és értékfelmutatás. Az előbbi kettő talán mindenkinek eszébe jut, de utóbbinál mi magunk is sokat tanakodtunk, hogy hogyan tudnánk megmutatni a nagycsaládokban lévő értéket, az anyaság tiszteletét, a szülők megbecsülését. És tizenegy évvel ezelőtt így született az ötlet, hogy esszépályázatot hirdetünk.
Olyan pályázatot hirdettek, amelyre korosztálytól függetlenül jelentkezhetnek írásokkal, amelyben a szülők, nagyszülők mondják el élettörténeteiket. Konkrétan mit várnak?
Van, aki az egész életét vagy az abból adódó fejezeteket megírja, pl. hogy hogyan élte túl a nagypapa az első világháborút. Van, aki egy fénykép kapcsán visszaemlékezik az ősökre. Olyan is van, amikor valaki egy humoros, vidám történetet oszt meg vagy a cigány babonákat, vőfélyverseket gyűjti össze. Mindebből kisugárzik, hogy a családban milyen jó együtt lenni. Születtek már néphagyományt leíró, a falu összetartozására rávilágító munkák.
Nagyon szerteágazóak a témák és a megközelítések. Ez volt az elképzelésük?
Igen. Később az is felmerült, hogy kismamák, kispapák történeteit is befogadjuk, ők is szerették volna leírni, hogy hogyan nevelik a gyerekeiket. Úgy gondoltuk, hogy ez is érték. Így várjuk az ifjú szülők naplóit, blog-bejegyzéseikből egy-egy megosztásra érdemest. Mindenkinek van valamilyen jó története, s ha azt meg is osztja, akkor tudja értékelni a saját kincseit. Nagyon fontos, hogy mielőbb gyűjtsék be ezeket a meséket, s ne várják meg, hogy elhunyjon az, akitől még most meg lehet kérdezni.
A felhívásokra évente hány pályamunka érkezik be?
Minden Kárpát-medencei országból kapunk írásokat, több száz dolgozatot. Sőt Angliából, Németországból is küldtek már munkát. Vannak visszatérő pályázóink, akik az elmúlt tíz évben többször is tollat ragadtak. Tavaly például a Felvidékről nagyon sok pályázónk volt, s itt is szeretném megköszönni a Szövetség a Közös Célokért társulás és a Felvidék.ma hírportál nagyon aktív munkáját, hogy pártolják és segítik a pályázat népszerűsítését.
Az alkotásokat mindig szakmai zsűri bírálja el. Kik ők?
Kezdetektől ugyanaz a zsűri választja ki a beérkezett pályázatok közül a legjobbakat. Azok bekerülnek egy kötetbe is, hiszen minden évben kötetbe szerkesztve megjelentetjük a legjobb írásokat négy korcsoportba sorolva pályázóinkat. Honlapunkon megtalálhatóak az eddig megjelent kötetek. A zsűriben Vagyas Zsuzsanna okleveles magyar, ének-zene szakos tanár, a Kárpát-medencei Magyartanárok Kulturális Egyesületének tagja van benne. A Debreceni Vörösmarty Mihály Általános Iskola és AMI-ban tanít alsó és felső tagozatos gyerekeket. Szabadidejében szívesen foglalkozik a magyarság történetével, a népköltészettel, népzenével, nyaranta ismert és kevésbé ismert erdélyi tájak felfedezésével. Továbbá dr. Huszti László – művész, tanár. Rajz, művészettörténet, művészet ismeret, mozgókép- és média ismeret, drámaszakos végzettséggel tanít a debreceni Szent József Gimnázium és Kollégiumban, valamint a DE Zeneművészeti karán. Több önálló és csoportos kiállításon vett részt, emellett könyveket is illusztrált. Illetve Kricsfalussy Istvánné – Ibolya 40 éve szerezte meg a népművelő-könyvtáros diplomát. A Méliusz Juhász Péter Könyvtár Helytörténeti Gyűjteményének és Fotótárának vezetője. Három olyan szakemberről van szó, akiknek rálátásuk van a pályaművekre.
Azon túl, hogy elbírálják a beérkezett alkotásokat, s könyvet jelentetnek meg a legjobbakból, még egy közösségi akciót is rákapcsoltak erre a pályázati felhívásra.
Így van. Erre azért volt szükség, hogy ne csak írják ezeket az élettörténeteket, hanem minél többen olvassák is, ezért felolvasó versenyt is tettünk hozzá. Ezt Debrecenben rendezzük meg, s szintén az egész Kárpát-medencéből érkeznek résztvevők. A felolvasók az eddig megjelent kötetekből választhatnak részleteket, illetve kötelező részt is adunk. S ezt is ugyanaz a zsűri bírálja el, sőt már több zsűrit is létre kell hoznunk olyan sok a jelentkező. A legkisebbek illusztrációs versenyre is jelentkezhetnek. Sokan vannak, akik nem mesélve mondják el történeteiket, hanem rajzban fejezik ki magukat.
Pár gondolatban nyilván nagyon nehéz tíz esztendőt összefoglalni, de mégis mit tudna elmondani, hogy mit adott önöknek ennek a pályázatnak az életre hívása?
Óriási értéket, értékmentést, nagyon sok értékes barátot, kapcsolatot jelent. Hat éve mindig az országházban adhatjuk át az elismeréseket. Ez felemelő érzés azoknak is, akik írnak, hogy ezzel is megbecsülik őseiket, s őrzik a történeteket, hogy ne vesszenek el a családi értékek. Minden család őriz valamit, ami megtartotta a történelem zivataraiban. Nagy öröm számunkra, hogy ezt tovább őrizhetjük, s átadhatjuk…