Szerdán a lévai Reviczky Házban került sor a Reviczky Társulás berkein belül működő Léva és vidéke helytörténeti szakosztály immár 106. helytörténeti előadására, melynek témáját a 100 évvel ezelőtti helyi események adták.
A szép számban megjelent érdeklődő közönséget Müller Péter, a Reviczky Társulás Léva és vidéke helytörténeti szakosztályának vezetője köszöntötte, aki egyúttal az aznapi téma előadója is volt.
Ezt követően lebilincselő módon, számtalan kordokumentumot felvonultató gazdag vetített előadásban mutatta be a lévai eseményeket 1918 októberének végétől.
A hallgatóság megtudhatta, milyen zavargások voltak jellemzők a városra, de főleg a környékére, hogyan stabilizálta a helyzetet a Lévai Nemzeti Tanács, de elsősorban az 1918. november 2-án a lévai katonai parancsnok, Pálmay Ernő százados köré önkéntesekből csoportosuló katonai alakulat, az úgynevezett Pálmay-csoport.
Az alakulat csakhamar rendet és vagyonbiztonságot teremtett nemcsak Léván, de Bars, Hont, valamint Nyitra vármegye egyes részein is. S mikor 1918. november 8-án a cseh csapatok megkezdték a mai Szlovákia megszállását, a Pálmay-csoport volt az első, a Felvidék védelmére szolgáló fegyelmezett katonai alakulat. A budapesti belügyminisztérium parancsára a csoport 1919. január 8-án hagyta el a várost, ahonnan az Ipoly vonalára húzódott vissza.
Ezt követően a példás rendet és fegyelmet már csak a lévai városi nemzetőrség tartotta fenn a városban, melynek diákszázada is volt. A lévai vasútállomás január 15-i, egy 30 tagból álló cseh alakulattal történő megszállását, majd a városon belüli demarkációs vonal felállítását, s a körbezárt város nemzetőrsége fegyverletételét követően a cseh csapatok 1919. január 22-én foglalták el Lévát. A város polgármestere, Bódogh Lajos tiltakozott a megszállás ellen, mire Karel Wejmon, a cseh csapatok parancsnoka azt felelte, hogy ők az antanthatalmak nevében csak a rendet jöttek fenntartani.
Ennek ellenére az addigi lévai állami intézmények vezetőinek, egyes hivatalnokainak szabadságoltatásával, majd fokozatos elbocsátásával az új hatalom képviselői vették át a járásbíróság, az adóhivatal, a posta, a pénzügyőrség és fokozatosan valamennyi intézmény irányítását. A lévai rendőrség lefegyverzése után már a cseh katonaság lett a rend őre a városban. A hatalomátvétel lévai irányítója dr. Viktor Ravasz, a csehszlovák állam lévai kormánybiztosa volt. 1919. február 20-án egy „feljelentés” alapján a lévai cseh katonaság házkutatást tartott a lévai piarista gimnáziumban, ahol a korabeli sajtóhír alapján egy golyószórót (Cseh Béla: Daróctól a talárig c. könyve szerint gránátokat) találtak. Ezért a lévai gimnáziumot a hatóság bezáratta. Március 16-án pedig az akkori tantestület tiltakozása ellenére a Lévai Magyar Királyi Állami Tanítóképző Intézetet vette át az új államhatalom, hogy benne csak a szlovák legyen a tanítási nyelv. Egy hét leforgása alatt a diáklétszám 125-ről 11-re csökkent.
Az előadó szólt a pénz lebélyegzéséről, a népszavazásra való előkészületekről, a lakások rekvirálásáról, dr. Mičura barsi zsupán számos rendeletéről, majd a budapesti Tanácskormány és a Magyar Vörös Hadsereg megalakulását követő szigorító intézkedésekről, a statárium bevezetéséről.
Az 1919. esztendő márciusa Léván a folyamatos átszervezések mellett a polgármester, a főjegyző és a városi csendőrparancsnok erőszakos eltávolításáról, és azok helyeinek cseh és szlovák tisztviselőkkel történő betöltéséről is szólt.
Május elején pedig a 15 tagú addigi választott városi képviselő-testület 8 tagjának helyébe az új államhatalom képviselőit nevezték ki. Május 3-án pedig a lévai szülők két hónapon át tartó harca eredményeként pár hétre újra megnyílt a lévai piarista gimnázium, hogy a diákság a tanévet be tudja fejezni, s hogy a végzősök leérettségizhessenek, akik között ott találjuk Féja Géza későbbi József Attila-díjas írót is.
Május végétől – főleg a Vörös Hadsereg ipolyhídvégi áttörése után – a városban egyre fokozódott a feszültség. Ezzel zárta az előadó ennek a rendkívül mozgalmas időszaknak a felidézését, s egyben meghívta a hallgatókat a júniusi előadásra, ahol az 1919. június 1-je utáni, nem kevésbé eseménydús lévai és környékbeli történésekről lesz szó.
Külön értékét jelentette az előadásnak a korabeli lévai sajtóban megjelent versek elhangzása, melyek a nehéz helyzet ellenére a költői vénával megáldott lévaiak szellemének sziporkázásával oldották a változás okozta feszültségeket.
Az előadás végén egy különleges eseményre került sor, a hallgatóságnak
bemutatták a Pálmay-csoport lévai Barsi Múzeumban 1938 november végétől őrzött zászlajának Novák Margaréta régész történész szakmai vezetése és Kosztolányi Magdolna, Lányi Jolán és Müller Péter keze munkája által nemrég elkészült másolatát.
A zászlónak két másolata is készült, melyet a készítők a Reviczky Társulásnak ajándékoztak. A zászlókészítő csapat munkájáról egy rövid film is bemutatásra került. Nagy tapssal jutalmazta a közönség a szép munkát és a nemes felajánlást. Az egyik zászlómásolatot a Reviczky Társulás a Civitas Fortissima-100 ünnepségsorozat „Hogyan veszett el?” című történelmi konferenciája során ajándékozta Balassagyarmat városának, a másik pedig 2019. február 18-a óta a lévai Reviczky Ház Rákóczi-termét díszíti.
A délután további része visszaemlékezések felidézésével, szívélyes beszélgetéssel telt.
