Csütörtökön délelőtt tizenegy órakor hozták nyilvánosságra azt a jogerős ítéletet az Európai Unió luxemburgi bíróságának honlapján, mely szerint a Székely Nemzeti Tanács megnyerte azt a pert, amelyet az Európai Bizottság ellen indított a nemzeti régiókról szóló európai polgári kezdeményezésük bejegyzésének elutasítása miatt. A perről, illetve annak előzményeiről és következményeiről Tárnok Balázst, a Magyar Közösség Pártja EP-képviselőjelöltjét kérdeztük.
Mit kell tudni az európai polgári kezdeményezésről?
Az európai polgári kezdeményezés egy viszonylag új jogintézmény az Európai Unióban, az uniós közvetlen demokrácia eszköze, amelyet 2012-től alkalmaznak. A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) 2011-ben hozott egy olyan határozatot, hogy ki fogja használni ezt az új intézményt arra, hogy európai színtéren is érvényt szerezzen a követeléseinek. 2013-ban egy tizenkét tagú polgári bizottság (melynek tagja Őry Péter, az MKP Országos Tanácsának elnöke is) dolgozta ki és nyújtotta be a „Kohéziós politika a régiók egyenlőségéért és a kultúrák fenntarthatóságáért” címet viselő polgári kezdeményezést, amelyet az Európai Bizottság hatásköri okokra hivatkozva elutasított. A kezdeményezők képviseletében Izsák Balázs, az SZNT elnöke és Dabis Attila, a szervezet külügyi megbízottja ezért pert indítottak az Európai Bizottság ellen a kezdeményezés bejegyzésének elutasítása miatt, azonban a Törvényszék első fokon, 2016-ban a felperesek keresetét elutasította.
Így került sor az Európai Unió Bírósága előtti jogorvoslatra. A székelyek egyébként azért indították ezt a kezdeményezést, mert gazdasági mutatókkal alátámasztott tapasztalataik alapján az uniónak a regionális fejlesztéseiből származó forrásait úgy használják fel bizonyos régiókban, hogy egyazon fejlesztési régión belül a román többségű régiók gazdaságilag növekednek, míg a magyarlakta régiók lemaradnak.
Egészen egyszerűen arról van szó, hogy az uniós forrásokat tudatosan úgy használják fel, hogy a magyar többségű régiók kevesebb támogatáshoz jussanak.
Ugyanez a helyzet egyébként Felvidéken is. Az elsőfokú eljárásba beavatkozó Debrőd község hasonló számadatokkal támasztotta alá a dél-szlovákiai magyarlakta régió hátrányos helyzetét.
Az Európai Unió Bírósága ma hirdetett ítéletet (Fotó: Szinek János/Felvidék.ma)
Ön hogyan vett részt ebben a kezdeményezésben?
Az ügyben a felpereseket dr. Sobor Dávid ügyvéd képviselte. Az ügyvéd úr munkáját 2015 óta segítem jogi tanácsadóként, melynek keretén belül közreműködtem az Európai Bíróság előtti peres eljárás munkálataiban. Tekintettel arra, hogy doktori disszertációmat az európai polgári kezdeményezésből és az őshonos nemzeti kisebbségek európai uniós védelméből írom, óriási lehetőség volt számomra részt venni ebben a munkában, amely által az Európai Unió Bíróságának gyakorlatát is jobban megismertem.
Tavaly májusban a Székely Nemzeti Tanács küldöttségének tagjaként részt vettem a másodfokú eljárás tárgyalásán is.
Felemelő volt ezt az ügyet – amely nemcsak a székelyek, de legalább annyira a dél-szlovákiai magyarok ügye is – a legfelsőbb európai bírói fórumon képviselni.
Ez a siker nem csupán a Székely Nemzeti Tanács sikere, hanem Sobor Dávid ügyvéd úré is, hiszen egy vesztes elsőfokú eljárás után sikerült fordítanunk, és nyertük meg a pert másodfokon. Az ügyben végig szükség volt Izsák Balázs biztatására, aki a legkritikusabb pillanatokban végig kitartott az ügy mellett, hitt az igazában, ebből a lelkesedésből pedig mi is sokat merítettünk a mindennapi munka során.
Mi olvasható az ítéletben?
Az Európai Unió luxemburgi bírósága kimondta, hogy a Törvényszék 2016. évi ítéletében tévesen alkalmazta a jogot, jogellenesen utasította el a felperesek keresetét. A Bíróság ezért hatályon kívül helyezte az elsőfokú ítéletet és megsemmisítette a Bizottság 2013-ban hozott, a nyilvántartásba vételt elutasító határozatát.
Mi a bíróság döntésének a következménye?
A Bizottságnak két hónapja van arra, hogy újabb határozatot hozzon. Most azt várjuk, hogy ezzel az új (illetve újabb) határozatával a Bizottság jegyezze be ezt a polgári kezdeményezést. Ez várhatóan május elejére fog majd esni. Amennyiben ez megtörténik, következhet az egymillió aláírás összegyűjtése, amire majd egy év áll rendelkezésre (hasonlóan, mint a Minority SafePack esetében).
Tárnok Balázs: „A Székely Nemzeti Tanács győzelme Felvidéknek is győzelem” (Fotó: Szinek János/Felvidék.ma)
Milyen eredményeket várnak a kezdeményezéstől?
A tét hatalmas: először is, hogy az Európai Unió ismerje el azt, hogy léteznek Európában nemzeti régiók, vagyis olyan közigazgatási hatáskörökkel nem szükségszerűen rendelkező földrajzi körzetek, amelyeket nemzeti, etnikai, kulturális, vallási, nyelvi sajátosságok különböztetnek meg az őket körülvevő régióktól. Másodsorban azt akarjuk elérni, hogy ezek a régiók kiemelt figyelmet kapjanak az uniós fejlesztési támogatások terén.
A cél tehát, hogy az EU biztosítson megfelelő hozzáférést az uniós fejlesztési támogatásokhoz és vessen véget az őshonos nemzeti kisebbségek által lakott régiók gazdasági diszkriminációjának.
Ennek a kezdeményezésnek pontosan az a célja, hogy a rossz gyakorlatot kiküszöbölje. A kezdeményezés azt javasolja, hogy az EU kezelje külön figyelemmel a nemzeti kisebbségi régiókat (mind a Székelyföldet, mind Dél-Szlovákiát). A kezdeményezők arra kérik Brüsszelt, hogy állítsa meg a nemzeti régiók lemaradását és így őrizze meg az unió kulturális sokszínűségét, azáltal, hogy esélyegyenlőséget biztosít a nemzeti régiók számára a fejlesztési alapokhoz való hozzáférés tekintetében. Mindemellett biztosítsanak garanciákat arra vonatkozóan, hogy az adott régió ne szakadjon le és a kulturális sokszínűsége fennmaradjon. A Székely Nemzeti Tanács győzelme egyébként a Felvidéknek is győzelem, hiszen Dél-Szlovákia magyarlakta régiója ugyanúgy nemzeti régiónak tekinthető, mint például Székelyföld. Siker esetén ez a régió is jogosult lenne a fejlesztési többlettámogatásra.
Hogyan összegezné a ma történteket?
Az Európai Unió alapvetően egy reform előtt áll. Egyre nagyobb hangsúlyt kap az uniós értékek védelme. Arról kevesebben szólnak, hogy a jogállamisággal egyenértékű alapérték a kisebbséghez tartozó személyek jogainak tiszteletben tartása. Valójában nem beszélhetünk a kisebbségek jogainak tiszteletben tartásáról abban az esetben, ha a kohéziós politika jelenlegi végrehajtása veszélybe sodorja a nemzeti régiók sajátosságainak megőrzését. Ugyanis a nemzeti régió elsorvasztása az adott nemzeti közösség felszámolásához vezethet, ez pedig sérti ezt az alapvető értéket. A kisebbségben élő őshonos nemzeti közösségnek a szülőföldön való boldogulása a nemzeti megmaradásának alapvető feltétele.
